Szokásosan nyolc kisebb esemény lesz elérhető. Mindegyik jutalma egy hadizsákmány láda, az összes teljesítése esetén pedig egy egyedi profilkép is megszerezhető lesz, amely az Egyesült Államok “Flying Tiger” Kínában szolgáló osztagának vezetőjét mutatja.

Mindegyik event esetében az adott járműparkkal kell 20 ezer pontot (score) összeszedni.

(A tavalyi év végén elindult “Memorial Date” kis-eventeket váltja le, lényegében ugyanaz, csak átnevezték egyes helyeken “History Pages”, máshol “Pages of History”-ra. [Csak szokásos gaijin következetesség.])

Egyéb jutalmak

Mindegyik event jutalma egy hadizsákmány láda, mely az alábbiak közül egyet tartalmaz:

• 20-50% RP fokozó 3-10 csata erejéig
• 20-50% SL fokozó 3-10 csata erejéig
• 3-5 univerzális tartalék
• Véletlenszerű álcafestés egy földi járműre a feloldható vagy GE-ért megvehetőek közül
• 1 nap prémium fiók

Egyéb tudnivalók

• A feladatok mindig 12 órakor kezdődnek és 12:30-kor végződnek az adott napokon.
• A feladatokat minden játékmódban meg lehet csinálni, kivéve az [Ostrom] játékmódban.
• Az előrehaladásod itt tudod követni: Profil → Achievements/Eredmények → Pages of History.
• A profilkép közvetlenül GE-ért is megvehető október 3. 12:30-ig, itt: Profil → Achievements/Eredmények → Pages of History.

Események

Bernhardt Line (1943)

december 1. — december 4.

A szövetségesek 1943 szeptemberében megkezdték Olaszország megszállását, télre pedig közeledtek a németek által felállított Észak-Olaszországot védő Gutsav vonalig, amelynek áttöréséhez elengedhetetlen volt Monte Cassino bevétele. A város fontosságát persze a németek is felismerték, ezért ezen területet egy külön Bernhardt Line nevű védelmi állás is védte, amely nem egy hagyományos védelmi vonal volt, hanem a terület domborzati adottságait kihasználó erődítmények sorozata.

A terület kiválóan semlegesítette a szövetségesek nyomasztó számbeli fölényét, akik a gyalogsági rohamok sorának sikertelensége után, nehézfegyverekkel való bombázásba kezdtek, a területen minden építményt és lehetséges védelmi állást porig rombolva. Az egy hónapos folyamatos szövetséges roham, tüzérségi és légi bombázások teljesen letarolták a területet, viszont a németek sikerrel jártak eredeti céljukban, hogy feltartsák a szövetségeseket, amíg felépítik saját védelmi állásaikat, Róma védelmére.

Használható járművek

Moszkvai csata (1941)

december 5. — december 8.

Németország megpróbálva kihasználni villámháborús sikereit, amiket a nyugati fronton, illetve Lengyelország ellen aratott, Franciaországhoz hasonlóan a másik szomszédos veszélyes nagyhatalmat, a Szovjetuniót is egy gyors és precíz hadműveletsorral kívánta térde kényszeríteni, ezzel megelőzve az elhúzódó háborúskodást és a vele járó [saját katonai] áldozatok millióit (elkerülve az első világháborús állapotokat). Azonban már az első hónapokban megmutatkozott, hogy a német terv és bevált hadművelet nem fog működni. A Szovjetunió nem rendelkezett, nemhogy francia szintű, de szinte semmilyen infrastruktúrával, amit a ‘felégetett föld’ harcmodorral a szovjetek még rosszabbá tettek. A már így is elnyújtott ellátási vonalak számára nem álltak rendelkezésre használható vasútvonalak és aszfaltozott autópályák, csak földutak, amelyeket az orosz ősz süppedős sártengerré változtatott.

A német hadsereg ilyen körülmények között, megakadásokkal is, rekordidőnek számító két hónap alatt elért Moszkváig, azonban ott egyértelművé vált, hogy a szovjet hadsereg felkészült a város utolsó emberig való védelmére. Nem csak a területről, de még Szibériából és Kelet Ázsiából is kényszersorozott emberek millióit szállították a szovjet fővárosba, akikre nyugatról a német, keletről a szovjet puskákat szegezték. A városi harcokban elértéktelenedett a német technológiai és harcászati fölény, négy hónap alatt, közel 200,000 német és 1 millió szovjet katonai áldozat után sem álltak közelebb Moszkva bevételéhez. Belátva, hogy belesétáltak azon helyzetbe, amit annyira el akartak kerülni (az elhúzódó állóháborút), a németek kivonták a csapataikat, ezzel viszont elismerték a hadművelet bukását, illetve lehetőséget adtak a szovjeteknek fellélegezni és felkészülni az ellentámadásra.

Használható járművek

Operation Compass (1940)

december 9. — december 12.

Franciaország 1940. július 10-i kapitulációja fellelkesítette az olaszokat a háborúba való csatlakozásra, azon egyszerű indokból, mivel meg szerették volna tartani korábbi hatalmi státuszukat megtartani és részt kívántak venni a béketárgyalásokon (pontosabban inkább nem akartak azokból kimaradni). Azon hitük, hogy hamarosan végetér a háború azonban hamar szertefoszlott. A briteknek már régóta fájt a foguk Olaszország észak-afrikai területeire, az olaszok háborúba való csatlakozását pedig nem csak várták, de fel is készültek rá. A bejelentést azonnal Egyiptomból induló brit csapatok támadása követte, akiknek céljuk Líbia megszállása és az saját gyarmati területeikhez való hozzáadása volt.

A brit rajtaütést sikerült az olaszoknak megállítani, az elvesztett területeket visszafoglalták, azonban a továbbnyomulás helyett csak egy védállást alakítottak ki Egyiptom határán. A meglepő mértékű sikerek csak megerősítették őket téves helyzetértékelésükben. Az olaszok abban a hitben éltek, hogy ez is csak a szokásos gyarmati háború lesz, amihez elégségesek a 20. századi erődítményrendszerek, az alulképzett és alulfegyverzett líbiai honvédség, illetve a kis méretű és szintén brutálisan alulfelszerelt olasz gyarmati ‘békefenntartó’ hadsereg.

Amíg viszont az olaszok a következő fél évet elavult védelmi állások felépítésével töltötték, a britek gyarmati hadsereget állítottak fel egyiptomi, indiai, és ausztrál katonákból, azokat a legfejlettebb brit fegyverekkel felszerelve, majd decemberben meg is indítottak egy offenzívát, amelyet a líbiai hadsereg háromszoros túlereje ellenére sem volt képes megállítani. A sikerek hatalmas mértéke meglepte a briteket, azonban az olaszokkal ellentétben ők nem megálltak, hanem még nagyobb mértékben kezdtek rohamozni, legnagyobb hátráltatójuk a rengeteg önmagát megadó líbiai katona ‘kezelése’ volt. Másfél hónap alatt eljutottak Tobrukig, aminek gyors eleste után fél hónappal (1941 februárjára) már a teljes líbiai félszigetet (Cyrenaica) a britek uralták. Előnyomulásukat, csak az Olasz Hadsereg fő erőinek megérkezése tudta megállítani, akik kénytelenek lettek belátni azt a tény, hogy az észak-afrikai gyarmatokon is a legfőbb szintű háború fog folyni, ezért a gyarmati hadseregeiket is el kell látniuk korszerű fegyverekkel, járművekkel és felszereléssel. (Ezidáig azok nem rendelkeztek teherautókkal, korszerű tüzérségi fegyverekkel, harckocsikkal és második világháborús szintű repülőgépekkel.)

Használható járművek

Operation Winter Storm (1942)

december 12. — december 15.

1942 végére Sztálingrád a második világháború Verdun-évé vált. A szárnyakon lévő román – majd ennek következtében – az olasz csapatok összeomlása pedig csak még nagyobb vérfürdővel veszélyeztetett. Paulus tábornok a 6. hadsereggel a visszavonulás ellenében döntött, reményét fűzve a helyzet és a térség stabilizálódásába, addig tartva a frontot, hogy ne kelljen azt újra felépíteni. Ez viszont a hadseregének ellátmánytól való elvágását jelentette, ami katasztrófával fenyegetett.

Ennek elkerülését célozta meg Manstein a 4. hadsereggel. Tigris harckocsijait élként használva törtek előre, amelynek menetét tovább segítette a nagyon gyatrán felszerelt szovjet ellenfél. Legnagyobb részt elavult T-26 és T-70 harckocsikkal voltak felszerelve, amelyek még a Panzer IV és Panzer III leküzdésére is képtelenek voltak. Az orosz tél ezt ellensúlyozva meghozta a kisjégkorszak leghidegebb telét, a hőmérséklet éjszakánként a -40 Celsius fokot is elérte, de még nappal sem ment pozitívba az érték. Ez szinte ellehetetlenített mindenféle előnyomulást, a legtöbb jármű üzemképtelenné vált, a beszorult csapatok megsegítésére küldött ellátmányt szállító repülőgépek elsöprő többsége motorhiba miatt képtelenné vált küldetése teljesítésére, ahogy a I-16-osok, I-153-ak és Yak-1-ek ellen könnyen megszerett német légifölény is érvényét vesztette. Eközben pedig a szárnyakon a román és olasz csapatok teljes összeomlása fenyegetett, így a németek kénytelenek voltak lefújni az akciót, ami a teljes 6. hadsereg megsemmisüléséhez vezetett.

Használható járművek

Ardennes Offensive (1944) [Battle of the Bulge]

december 16. — december 19.

Normandia (D-Day) után a németek számára egyértelművé vált a háborús vereségük. Naivan céljuk a béketárgyalások szervezése, és az azokra való legjobb előfeltételek megteremtése lett. (Vagy csak utolsó reményük, megpróbálván elkerülni a szövetségesek Németország teljes megsemmisítésére/eltörlésére irányuló tervét.)

1944 decemberében indítottak egy utolsó nagy hadműveletet a nyugati fronton béketárgyalás kikényszerítése céljából, minden maradék lehetőségüket beleölve. Az akció sikeresen indult azonban az egész értelmetlennek bizonyult. A szövetségeseknek szándékukban nem állt békét kötni, így minden ráfordított áldozat hiábavaló volt.

Használható járművek

Flying Tigers (1941)

december 19. — december 22.

Az Egyesült Államok már Pearl Harbour elött is aktívan harcolt Japán ellen kínai színekben, Flying Tigers néven, hivatalosan önkéntes alakulatként. Kiváló hatékonysággal rendelkeztek, ugyanis sokszor meglepték képzettségükkel a kínaiakra számító japán pilótákat, emellett P-40 vadászgépeik is jóval fejlettebbek voltak kínai társaiknál.

Használható járművek

Zhytomyr-Berdychiv operation (1943)

december 23. — december 26.

1943 telére Németország brutális ember és nyersanyaghiányban szenvedett, amíg a Szovjetunió végeláthatatlan mértékű embermennyiséget volt képes a frontra szállítani, felszereltségüket pedig az Egyesült Államokból érkező, addigra szinte akadálytalanná váló ‘lend-lease’ szállítmányok biztosították. Az elsöprő túlerővel szemben a német csapatoknak nem volt más választásuk, mint a visszavonulás. Ezen akció volt a Szovjetunió egyik legsikeresebb rohama, ahol hadseregüknek egy hónap alatt sikerült több, mint 100 km-t előre haladniuk a szinte nem létező német ellenállás következtében.

Használható járművek

Operation Nordwind (1944)

december 27. — december 31.

Az Operation Nordwind az Ardennes Offensive Pfalz területén végzett ‘része’ volt. A cél az amerikai előretolt 7. hadsereg összeroppantása volt. A támadás szervezettsége és összhangja itt is meglepte az amerikaiakat, akik további hátrányban szenvedtek, mivel az erősítéseket, már az Ardennek felé csoportosították. Az Egyesült Államok hadvezetése teljes pánikba esett, ide oda tologatva a már így is túlságosan széthúzott felmentő alakulatokat. A németek a kezdeti sikerek és gyors előrehaladásuk ellenére sem tudták viszont ezt kihasználni. Súlyos hadi- és üzemanyaghiányuk miatt, fel kellett hagyniuk a folyamatosan visszavonuló amerikai csapatok üldözésével.

Használható járművek