SOMUA S35 – A (francia)köztársaság védelmezöje

Örömmel mutatjuk be a SOMUA S.35 közepes tankot, melynek alvázával rengeteg késöbb bemutatott konstrukciónál is találkozni fogunk. Ez a tanktestet a talán legáltalánosabb tanktesté teszi, emiatt, érdemes odafigyelni specifikációira, gyenge pontjaira, mert aki egynél megtanulja, az tudni fogja az összesnél.

Az elsö világháború tapasztalataira építve a Franciák (a Brit és Orosz páncélosok fejlesztéséért felelös minisztériumok vezetöivel hasonlóképpen) a jövö harckocsiit három csoportba sorolták. Ezek a gyalogságtámogató-, a lovassági, és az ‘arcvonal áttörö’ harckocsik lettek volna. (egészen ’40-ig mindhárom nemzetnél ezen fejlesztések folytak, amikor a fejlettebbnek bizonyult német páncélosalkalmazás ezt fellülírta)
Elsönek nagy páncélvédettséggel, és gyalogság ellen fejlesztett fegyverzettel. Másodiknak jó mobilitással és tankokat is leküzdeni képes ágyúval. Míg harmadiknak viszonylag jó frontpáncéllal és nagy pusztításra képes fegyverzettel (nagy kaliber) kellett rendelkeznie.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Az elsövel és a harmadikkal rendelkeztek is a franciák viszont a másodikra csak páncélkocsijuk (“Automitrailleuses”) és az AMR cég gyártotta könnyüharckocsijuk állt rendelkezésre, aminek 7.5mm-es fegyverzete(AVIS) nem tudta teljesíteni feladatának elvárásait. (Késöbb a modellt fejlesztették (ZT változatok), de ezek már csak a háború kezdetére készültek el.)

AMR33/35

Az ür betöltésére, a Párizs környéki, SOMUA céget bízták meg, akik 1935-re el is készültek az elsö prototípussal. A gyártó és az év miatt ezt S-35-nek ismerik, habár hivatalosan a harckocsi neve AMC(Automitrailleuse de Combat) volt.

A tank megvalósításában rengeteg újdonságot találunk. A test négy darab öntött darabból lett összeépítve, a torony is teljes egészében öntött volt, ez a megoldás biztosította a rettegett páncélvédettséget (nem csak frontból, hanem oldalról és hátulról is), a könnyü gyártást és a sok helyet a küzdötérben a legénység számára. Míg tömege nem haladta meg a 20 tonnát, amit a 200 lóerös dízelmotor akár 40 km/h-ra is fel tudott gyorsítani. A terepjáróképességét a laprugós forgóváz (vonatoknál láthatunk ilyet) és az akkoriban szélesnek számító 7.5cm-es lánctalpak biztosították. Habár testének hossz/szélesség aránya túlságosan nagy volt, fordulási sebessége is megfelelö.

Persze megvoltak a maga hibái is a konstrukciónak. A torony mérete miatt csak két ember fért bele, így a parancsnoknak kellett ellátni a lövészi feladatokat is, (a három toronylegénységi-tagos megoldás német feltalálásáig az összes tankra ez igaz volt) illetve az öntött részek miatt, nagyon kevés volt a tankon az optika, így a legénység, csak fizikai kitekintéssel tudott tájékozódni helyzetükröl és környezetükröl ami célponttá tette öket. Továbbá a javításuk és karbantartásuk nagyon komplikált és idöigényes volt(legtöbb francia tankra igaz), ez circus-circulozis-ban állt a francia tankok karbantartási folyamatainak folyamatos ritkulásával.

A tervezési innovációk, és a mobilitásához képest minden oldalról jó páncélvédettség, egy félelmet parancsoló tankká tette az S-35-öt a németek körében. (Mondák szerint az elsö 88-as flak tankelhárító ágyuként való használatát az S-35 váltotta ki.) A francia kapituáció után is használatban maradt mindkét oldalon. A szövetségesek Afrikában, míg a tengelyhatalmak, kis fejlesztés után(Panzerkampfwagen 35-S 739(f)), a francia, német és olasz rendörségnek és finnországnak adták az elfoglalt jármüveket. A háború végéig maradtak harcban egy könnyütank hadosztálynál a Keleti-fronton.

A játékban mozgékonysága és erös páncélja miatt egy rettegett harckocsi lesz, amely 47mm-es SA35 ágyúja könnyedén átüti bármely tank oldalát, de szemböl is csak a jobban páncélozott jármüvek okozhatnak gondot, több mint 40mm átütésének.

Az S35-tel és további alvázával osztozó francia tankkal is találkozhatunk az 1.75-ös frissítésben.