Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves olvasó!

Az Imperatritsa Mariya (Mária császárnő) a Gangut csatahajó Fekete-tengerre tervezett változata.

A 20. század elejére az Oszmán Birodalom újra egyre agresszívebb lett, nemcsak a (szárazföldön) határos országok, de a Fekete-tenger túlpartján található Oroszországot is fenyegette.

Az oroszok mindenképpen szerettek volna egy erős flottát a Fekete tengerre, hogy partjaikat meg tudják védeni. Ezen késztetésük 1910-ben még jobban megerősödött, mikor tudomást szereztek róla, hogy az Oszmán Birodalom brit csatahajók vásárlását készítette elő. Egyértelművé vált a fenyegetés, csak idők kérdése volt, hogy a törökök mikor támadják meg a belső gyengítések hatására megrogyott Orosz Birodalmat.

Fejlesztés

Mivel a hajók elég sürgősen kellettek és ezzel a tervezésen is spórolhattak, a Gangut alapját (\testét) használták fel.

A Fekete-tenger viszonylag kis mérete miatt, a távolságok rövidek voltak, így sem a hatótávolság, sem a sebesség nem volt olyan fontos szempont. Helyette a fegyverzetet és a páncélzatot tudták minél jobban megnövelni, egyfajta úszó erődöt létrehozva.

Tulajdonságok

Az új hajók építése 1911 nyarán indult el, alapja, elrendezése és főfegyverzete teljesen megegyezett a Gangut-éval, ami 12 db 30.5 cm átmérőjű L/50 űrmérethosszúságú löveget jelentett, hármasával elosztva, négy toronyban, hosszirányban egymás után. Egy-egy a hajó első és hátsó, kettő pedig középső részén.

Másodlagos fegyverénél már észlelhető a léptékváltás. A hajó oldalán található 8-8 db 120 mm-es ágyút lecserélték 10-10 1912-es (akkor frissen kifejlesztett) 130 mm L/55-ös tengerészeti ágyúkra. A légvédelmi feladatot 4 db 102 mm-esnek kellett volna ellátnia, de mivel ezek sosem készültek el, a tornyok tetejére 75, majd később brit 76.2 mm-es légvédelmi ágyúkat szereltek. Utóbbinak emelési szöge sokkal jobb, tűzgyorsasága viszont kisebb volt: 50 → 65 fok; 5 → 6 s. Az oldalanként 2-2 vízfelszín alatti torpedóvetőt is megtartotta a Gangut-ról.

Másik nagy fejlesztés a páncélzatot érte. Szinte mindenhol megnövelték a páncélvastagságot, ez az övrészen 262 mm, széleken 175-re vékonyodva, tornyon 250 mm, hídnál 300 mm, fedélzeten pedig 75, 37, 25 és 19 mm vastag Krupp acélt jelentett. A válaszfalak 25 mm vastagok voltak.

Meghajtása a három hajónak nem volt egységes. A két Russud által készített hajó Brown, míg a harmadikba a Black Sea (Fekete-tenger) hajógyár Vickers féle gázturbinákat tett. Utóbbi döntése előnyösnek bizonyult, a (Gangutnál 25-ről) 20-ra lecsökkentett Yarrow kazán a 4 ‘motort’ 27,000 lóerős teljesítményre tudta felpörgetni. Ez ezerrel több volt, mint a Russud hajóinak 26,000-es teljesítménye. Mindegyik hajó végsebessége 35 km/h óra körül mozgott.

Szolgálat

A két Russud-ban készült hajó Mária Feodorovna és III. Sándor házaspárról kapták a nevüket, a harmadik pedig Nagy Katalin nevét viselte. Mindegyikük orosz uralkodó (cár) volt.

Oroszország gazdasági problémai miatt a építés lassú ütemben haladt. 1914-ben kitört az első világháború, az Oszmán Birodalom pedig két újonnan vásárolt német hajójukkal karöltve (amikhez legénységet is kaptak) hadüzenet nélkül megtámadták az Orosz Birodalmat.

A hajógyárak gőzerőre kapcsoltak, az Imperatritsa Mariya és a Imperatritsa Ekaterina Velikaya kevesebb, mint egy évvel a török támadás után már készen volt. Az Imperator Aleksander III viszont a háború végéig nem készült el teljesen, mivel a britektől sosem érkeztek meg a vásárolt alkatrészek. (A háború miatt elfoglaltabbak voltak, minthogy az oroszoknak szállítsanak hajóelemeket.)

Az első világháború egyik hajónak sem kedvezett. Az Imperatritsa Mariya több alkalommal is csatába került a törökök által Midilli-re (Lesbos) átnevezett Magdeburg osztályú SMS Breslau cirkálóval. Az orosz csatahajó nagyobb lőtávját, míg a törökök cirkálójuk nagyobb sebességét próbálták kihasználni. A csatából végül utóbbi jött ki győztesen, csak felületi sérüléseket szerezve az orosz csatahajón akkora kár okozott, ami később a hajó pusztulásához vezetett (bár az orosz oldalon szándékos szabotázsakciót emlegetnek).

Az Imperatritsa Ekaterina Velikaya sorsa sem volt sokkal szebb. A SMS Breslau-val ő is többször találkozott, de nagyobb kárt szintén nem tudott tenni benne. Legnagyobb csatája a szintén német Molte osztályú csatahajó, az SMS Göben ellen volt (ezt a törökök Yavuz Sultan Selim-re nevezték át). A csatát mindkét hajó karcolásokkal megúszta. A béke után a hajót a baráti Fidonisy osztályú Kerch rombolóval megtorpedóztatták, hogy azt ne kelljen átadni a németeknek, ahogy abban előzetesen megegyeztek a békeszerződésben.

A harmadik hajó Imperator Aleksander III sosem készült el teljesen, a háború végén ide-oda vezényelték, hogy az önmaga védelmére képtelen hajó ne jusson német kézre, viszont folyamatos Sevastopol-Novorossiysk utat a legénység megunta, megtagadta a parancsot az út sokadszori megtételére, a németek pedig törvény szerűen el is foglalták a hajót. Nem maradt sokáig német kézen a csatahajó, az első világháború végi békediktátumok szerint a németeknek át kellett adnia a britek részére, akik a bolsevikoktól menekülő orosz polgárok Tunéziába menekítésére használták, ahol a helyiek szépen lassan szétszerelték a hajót.
Komikus történet, hogy az ágyúit az akkor még francia fennhatóság alatt álló Tunéziából megvették a finnek, akik aztán a szovjet támadáskor, mint vasúti ágyú használták, majd a második világháború után a szovjetek (a békediktátumok értelmében) ‘elkobozták’ őket és egészen a Szovjetunió bukásáig használatban voltak, mint parti ütegek. Ha nem is a legszebben, de a még ‘polgári’ Oroszországban készült harmadik Sándor uralkodóról elnevezett hajó egy kis darabja Európát végigjárva hazatérhetett, és túlélve a Szovjetuniót újra Oroszországban térhetett nyugovóra a 90-es évek végén.
Egyet Finnország ‘megmentett’ (eldugott a szovjetek elől) és a Kuivasaari tengerészeti tüzérségi múzeumban mai napig megtekinthető.

Játékban

Az 1.103-as frissítésben érkezik az Imperatritsa Mariya, osztályának főhajója, mint a Gangut mellett a frissítésben érkező másik orosz csatahajó.

Unokatestvéréhez hasonlóan a “Mária” is korai – első világháború előtti – változata érkezik, így ő sem rendelkezik elégségesnek nevezhető légvédelmi fegyverzettel. Még ha a 2 helyett 4 db 75 mm-es légvédelmi ágyú is van rajta, a hagyományos (‘kontakt’) robbanó lövedékek, főleg géppuskák segítsége nélkül alkalmatlanok lesznek a 6.0-s BR-ben található kései második világháborús repülőgépek ellen.

Hajók ellen viszont az egyik legjobb lesz. A fejlesztet páncélzat és másodlagos fegyverzet, csak a futás lehetőségét hagyja majd ellenfeleinknek, amiben beismerendő biztosan jobbak lesznek, ugyanis a Imperatritsa Mariya ezekért feláldozta sebességét, rohangálni vele biztosan nem fogunk.