Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves olvasó!

A Szovjetunió a japánok után másodikként kezdte el a kétéltű páncélosok fejlesztését. Igaz ezek (Japánnal ellentétben) harckocsinak még nem voltak mondhatóak, de a T-37, T-38, T-40 és T-41 sorozat megalapozott egy fejlesztési útvonalat, amin a szovjetek a világháború után is továbbhaladtak.

Az ’50-es években a hidegháború kiélesedésével meg is kezdték az első igazi harckocsinak mondható kétéltű járművük megtervezését, amely a PT-76 nevet kapta, mutatva legfőbb jellegzetességeit (plavayushchiy tank = kétéltű harckocsi, a 76 pedig a löveg kaliberét jelöli).

Fejlesztés

A PT-76 egy kiváló kétéltű felderítő harckocsi volt, amelynek lövege a legtöbb könnyűcélpont és könnyű páncélzattal rendelkező harckocsi leküzdésére alkalmas volt, páncélzata pedig ellen tudott állni a kézifegyvereknek és a kisebb kaliberű gépágyúknak.

Alváza hatékonysága mutatja, hogy kerekes, ejtőernyős, gépágyús és rakétás légvédelmi, illetve rakétás tüzérségi jármű alapjául is felhasználták emellett az alap PT-t 85 és 90 mm-es ágyúval is ellátták, harci hatékonyságának növelése érdekében.

A PT-76 még a szovjetunió felbomlásakor is nagy számban szolgálatban állt, így azt az újra létrejövő orosz nemzet hadserege is ‘megörökölte’.

Tulajdonságok

Oroszország hadvezetése még mindig látott lehetőséget a közel fél évszázados járműben, ezért az elrendelte annak korszerűsítését. Az új változat a PT-76E nevet kapta.

Elsősorban beleszerelték a BMP-1 váltóját és a 300 lóerős UTD-20 6 hengeres V motorját. Ezzel a két harckocsi mobilitása közel megegyező lett, a PT-76E úton 60, míg terepen 42 km/h-s sebességgel tudott haladni.

A sofőr terét átalakították és a vezérművet fejlesztették, hogy a harckocsi irányítása könnyebb, ésszerűbb és kevésbé fárasztó legyen.

Legnagyobb fejlesztés azonban a fegyverzetet érte, a tornyot lecserélték egy AU-220-ra, amibe a ZSU-57-ben megtalálható S-60 57 mm-es ágyú fejlesztett változatát: a BM-57-et szerelték.

Ennek átütése és lőszerkészlete nagyjából megegyezett a ZSU-57-tel, viszont fejlettebb automata töltőrendszert és stabilizátort is kapott. A ‘tárban’ található 20 lövedéket tudta egyesével rövid sorozatokban, vagy automata funkcióban is kilőni, utóbbinál a tárat alig 10 másodperc alatt ki tudta üríteni.

Szolgálat

A fejlesztések a 21. század elejére készültek el, az orosz haditengerészet elvileg 2006-ban rendelt belőle 40-50 darabot, azonban az elavult alváz miatt a megrendelés sosem lett véglegesítve. Utolsó próbaként kipróbálták a BMP-2-ben található 30 mm-es ágyúval is, de ezzel a PT-76 a BMP egy régebbi, elavultabb és kevésbé hatékony változatává vált csak, amire a hadsereg egyértelműen nem tartott igényt.
(Tekintve, hogy a BMP-ket is cserélik le a Kurganets-25-re és T-15 Armata IFV-re.)

A PT-76E vállalkozó szellemű fejlesztési próbálkozás volt, amely mutatja, hogy a Koreai háború alatt készült harckocsinak még a mai napok harcmezőin is van értéke, azonban a mai Orosz Hadsereg elvárásainak már nem tudott megfelelni, így gyártására sosem került sor.

Játékban

A War Thunder-be a 2.11-es frissítéssel érkezik a PT-76E is Tier IV-be, 7.0 BR-rel, aminek megszerzésére az ötödik BattlePass megvásárlásával nyílik lehetőségünk.

A ZSU-57 már eddig is megmutatta, micsoda brutális szörnyeteg tud lenni 7.0-ban, most mellé érkezik egy mozgékonyabb, úszóképes változat, amely talán még kicsivel nagyobb túlélőkepésséggel is rendelkezik.

Persze nem szabad teljesen elbíznunk magunkat a repülők, így is képesek ‘kigéppuskázni’ a járművünket, és ha elég nagy szögben érkeznek, még visszalőni sem lesz lehetőségünk.

Akinek megvan a kifejleszthető PT-76 annak a PT-76E is mindenképpen ismerős és valószínűleg kedvelt járműve lesz, de akinek kevésbé kedves a könnyűharckocsik játékstílusa annak sincs oka az aggodalomra, mivel a 125. szint elérésével a PT-76E kuponjának piacon való értékesítésére is lehetősége lesz.