Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves olvasó!

A koreai háború után az Egyesült Államok villámsebességgel kezdte meg légiereje fejlesztését minden téren. Az F-4 ennek a tengerészeti elfogóvadász szerepkörében kapott helyet.

Története

A Koreai Háborúban az Egyesült Államokat meglepte a kommunista fél légiereje és repülőinek fejlettsége. A MiG-15-nek az akkori rendszeresített repülőgépeik, a F-86 Sabre, a F2H Banshee és a F9F Panther, nem voltak ellenfelei.

Először a leggyorsabb megoldásokat keresték. Belátták (végre), hogy az egyenes szárny a múlté.
A Grumman lecserélte a Panther egyenes szárnyait nyilazottra, megszületett az F9F Cougar. A Douglas deltaszárnyakat használt. A McDonnell pedig beindította a F3H Demon gyártását az F2H Banshee helyett. A North American pedig az F-86 Sabre továbbfejlesztésén dolgozott. A legnagyobbak meggyengülése esélyt adott az addig kevésbe sikeres cégek felemelkedésére, egyik ilyen Chance Vought akinek az OS2U Kingfisher és a F4U Corsair óta nem volt nagyobb dobása. (Ha a Flying Pancake-et vagy a Flying Flapjack-et nem tekintjük annak. :P)

Megszületnek a 2. generációs sugárhajtóműves repülőgépek.

A Koreai Háború 1953-as (de facto) lezárulta után a fejlesztések tovább folytatódtak a cégeknél. Az F7U Cutlass, csakúgy mint az F6U Pirate, ugyan sikertelennek volt mondható, azonban az F8U (v. F-8) Crusader megalkotásával a Vought feladta a leckét vetélytársainak. Magas végsebessége és kiváló repülési tulajdonságai kiemelték, habár a világcsúcsot tartó brit Fairley Delta 2-nél nem tudott gyorsabb lenni, az Egyesült Államok addigi csúcstartóját az F-100-at könnyedén otthagyta sebességben és agilitásban is. Ezzel pedig kiérdemelte a szolgálatot feladatköre a légtér uralma és a vadászok elhárítása volt.

A következő lépést az új elfogóvadász építése jelentette. Lecserélve az addigi F3H Demon-t. A legtöbb inspirációt azonban nem a Demon, hanem a McDonnell szárazföldi (indítású) repülője az F-101 Voodoo adta.
A cél egyszerü volt, építeni, egy viszonylag jó mobilitással rendelkező, repülőgéphordozóról indítható, agilis gépet, amely minden eddiginél nagyobb végsebességgel rendelkezik, fő fegyverzeteként pedig alkalmas 4 db AAM-N-6 (késöbb AIM-7) Sparrow levegő-levegő radarvezérelt rakéta hordozására.

Repülő

Az F4H-1 pedig teljesített mindenben, az F8U-3-as változatával mindketten kiválóan alkalmasak voltak, de a szűkös pénzügyi helyzet miatt csak egyiket tudta a haditengerészet megrendelni. Végül a F4H-ra esett a választás, amit akkor át is neveztek F-4 Phantom II-re, az F8U-3 pedig mint a “legjobb kukázott repülő” vonult be a történelemkönyvekbe. (Legalább is az USA-ban)

A dicséret nem hiába illette a Phantom-ot, két General Electric J79 gázturbinája a hangsebesség több, mint kétszeresére fel tudta gyorsítani, leadott 53 (utánégetővel 79) kN ereje pedig addig elérhetetlen emelkedési és gyorsulási értékeket biztosított számára, míg kialakításának köszönhetően, sebességét pillanatokra elvesztve fordulékonysága is elkápráztató volt.

A következő nagy lökést az elnökválasztás adta. 1961-ben megválasztották az Egyesült Államok elnökének John F. Kenedy-t, aki hatalmas reformokat kezdett meg az Egyesült Államok minden területén (nem is tetszett a bankároknak és az elitnek), de a repülőfejlesztést nem is elsősorban ő, hanem a védelmi miniszter Robert McNamara kezdeményezte, ismert mondása: “Minek nekünk ennyi különféle repülő?”.
Ezzel pedig beindult egy következő fejlesztési hullám, a vadászgépeket összevonták a 3-4 különbözőből 1 csoportba, a alapot az új vadászgéphez pedig habár sok kihívó volt végül az F-4 adta. (Másik nagy kihívó, a Republic F-105 Thunderchief [nekem személyes kedvencem] volt, azonban ez inkább földi támogatásra volt alkalmas, mint vadászgépnek, ez a kategória, pedig pont az egységesítés miatt halt ki, az USA légierejéből.)

Az új verzió a F-4C típusjelzést viselte (egy ideig a (szárazföldi csapatok) F-110-nek hívták), a gépet átalakították, fegyverzetét fejlesztették, illetve alkalmassá tették vadászbombázó feladatok ellátására is. Radarrendszerét korszerűbbre cserélték, a üzemanyagfeltöltő rendszerét is lecserélték, hogy repülés közben is könnyedén után lehessen tölteni.

A Vietnámi Háború tapasztalatai alapján még tovább fejlesztették a Phantom-ot, irányított levegő-föld rakétákat, majd később új Sidewinder levegő-levegő rakétákat is kapott, illetve irányított és ‘okos’bombákat is, természetesen atombomba szállítására is képes volt.

A sok fejlesztés ellenére ismét jött egy pofáraesés. Kiderült, hogy a régi elavultnak és emiatt szükségtelennek titulált gépfegyverek igenis hatásosak, a zavaróegységek és hőcsapdák ugyanis egyszerre fejlődtek a rakétákkal, így azok elhárítására mindig lesz lehetőség, míg a gépfegyver habár pontatlan és pazarló is, mindig jól tud jönni. Az eredmény, az lett, hogy a F-4E verzióra felkerült egy beépített 20 mm-es M61A1 Vulkán gépágyú, amelynek fejlesztett változata azóta a mai napig szerepel minden USA vadászgépen.

Szolgálat

Az F-4 első 1958-as repülésétől számítva majdnem 40 évig 1996-ig szolgált az Egyesült Államok (valamelyik) légierejénél. Németországban csak nemrég 2013-ban nyugdíjazták, de Iránban és több fejlődő országban a mai napig a Phantom az elsődleges vadászbombázó.

Harcolt a Vietnámi Háborúban, ahol a legújabb MiG-19 és MiG-21-nek volt méltó ellenfele. Habár a MiG-21 jobb volt alacsony magasságon és vízszintes fordulásban, a F-4 sebességét és gyorsulását kihasználva könnyen ott tudta hagyni a MiG-et sokkal modernebb radarrendszere és levegő-levegő rakétái pedig nagy hasznára váltak komolyabb összetűzések során.

Szolgált az Egyesült Államok 3 külön egységénél (Légierö, Tengerészet, Tengerészgyalogság), tucat egyéb ország állította szolgálatba, köztük Dél-Korea, Németország, Nagy-Britannia, Törökország, Spanyolország, Japán, Izrael, Ausztrália.

Nyugdíjba vonulása után használták ütközési próbaként, és az új pilóta nélküli gépek ellen célpontként is, fénykorában pedig a világ legjobbjai között volt, csúcsokat állított fel, és tartott évekig.

Talán végsebessége volt legkiemelkedőbb, legnagyobb mért sebessége 2.660 km/h volt, de a 100 és 500 km-es távon a legnagyobb átlagsebességet is ö tartotta. Az Egyesült Államokat kevesebb, mint 3 óra alatt szelte keresztbe, sebessége nemcsak nagy magasságon, de tengerszinten is utolérhetetlen volt, és ha kellett 77 másodperc alatt 12.000 magasságon termett, de ha ez nem volt elég akár 33.000 m-re is fel tudott menni és ez nem csak a motornak köszönhető, vitorlázóversenyben sem volt párja. (Felmennek 90.000 láb (magasra) kikapcsolják a motort, vitorláznak amíg 20.000 láb magasságra nem érnek, és megnézik vízszintesen mekkora utat tett meg a repülő.)

Ha hiszitek, ha nem ezekben ’59 és ’61 között mind világcsúcsot állított be az F-4 Phantom II.

Játékban

Ezek után nem is tudnék bármit mondani, amely a repülés szerelmeseit izgatottabbá tudná tenni az 1.91 érkezésével kapcsolatban.

Egy kiváló repülő, eszméletlen teljesítménnyel és végsebességgel, kitűnő agilitással, amely nem retten vissza semmitől. Ha sebesség kell ott a 2-2.5 mach, ha emelkedni kell, alig egy perc és 10.000-ren vagyunk (>100 m/s)

Fegyverzet kell? Az alapból nem nagyon van , de ha kiszenvedjük a modifikációkat, akkor fegyverek kész tárháza tárul elénk.

• Aki a gépfegyverekben bízik, az felszerelhet 3 Vulcan gépágyút, egyet a test, egyet-egyet pedig a szárnyak alá.
• Aki marad a levegő-levegő rakétáknál, annak ott van a játék legfejlettebb Sidewinder-e.
• Aki a földön akar kis pusztítást végezni, annak ott van az AGM-12B vagy még jobb az AGM-12C irányított levegő-föld rakéta, esetleg az irányítatlan Mighty Mouse rakétából 228 darab, vagy a Zuni-ból 48 darab.
• Aki pedig bombázni szeret, választhat 12×750 lb, 18×500 lb, 18×250 lb vagy 8×1000 lb közül.

Egy biztos, az 1.91-ben az F-4 Phantom II a levegő egyik királya lesz. Akinek pedig nincs húzva az amcsi fa a brit és japán nemzetnél is talál magának Phantom-ot.

A 2021-es áprilisi összeszerelős eventben érkezik egy újabb F-4F Phantom a németekhez.

Ez a játékban lévő változatokhoz képest elég alsóbbrendűnek mondható, sem levegő-föld irányított rakétája, sem védelmi rendszere, sem komolyabb bombaterhe nem lesz.

A gaijin AIM-9E és AIM-9J Sidewinder rakétával is ellátta, de ez a valóságnak egyáltalán nem felel meg. (ahogy sok minden a War Thunder-ben).
Történelemhűség az AIM-9F-et szabná meg mint legfejlettebb levegő-levegő rakéta, amely nem sokkal fejlettebb, mint az AIM-9B. [Ki tudja, már volt rá példa, hogy a gaijin a nagy nyomás hatására visszakozott, lásd amikor a szovjet MiG-21PFM-nek akartak (a valóságban, csak a német PFM-en lévő) R60-at adni .]