Bemutatók

Mikoyan-Gurevich MiG-21 — egyszerű és hatékony

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves olvasó!

A MiG-21 egy olyan repülőgép, amely teljesítményével világsikereket ért el, miközben gyártásának és fenntartásának egyszerűsége alkalmassá tette exportra más, akár fejlődő, országok számára is.


Története

A MiG-19, a cég első hangsebesség feletti repülőgépe csodálatos teljesítményre volt képes, azonban az elvártnál nehezebb és bonyolultabb volt, megbízhatóságával pedig akadtak problémák.

Az ’50-es években a Szovjetunió akart egy megbízható, gyors és mobilis rövid távú (de legalább 30 óráig egy tankkal repülni tudó) repülőgépet, amely magában hordozza a szovjet gépekre szokásos egyszerűséget, ezzel megkönnyítve a gyártást, a javítást, és a karbantartást.

1953-ra meg is született a pontos tervezet, az új gépbe egy darab Mikulin AM-11 (későbbi nevén: R-11-300) gázturbinát kell szerelni, ennek ereje és megbízhatósága elég volt egy könnyű tömegű vadászgépnek, így a következő feltétel a test minél kisebb súlya és hihetetlenül alacsony légellenállási érték volt.

A kiírt meghajtás keretet adott az egész géptörzs szerkezetének, amit ultrakönnyű anyagokból, iszonyúan keskenyre terveztek, ezzel is növelve a gép irányíthatóságát nagy sebességnél történő irányváltáskor, illetve csökkentve fordulási körét és a közben vesztett sebesség mértékét.

Milyen szárnya legyen?

Habár a hajtómű és a test kialakítása könnyen és egyetértésben ment, a szárnyfelületek tervezésénél vita alakult ki.

Az egyik legnagyobb tábor a már a MiG-17 esetében bevált 55 fokban szögelt ‘nyilazott’ szárnykialakítást szorgalmazta. A legnagyobb kihívót a deltaszárny kialakítás jelentette (57 fokban szögelve).

Nyilazott szárnyú MiG-21

Utóbbi megoldást először a német Lippisch cég alkalmazta sikeresen repülőgépre. Az ’50-es években a britek is elkezdték alkalmazni, majd a franciák és USA egyes gyártói is átvették.

Hatalmas ellenérv volt, hogy ezen szárnytípust a Szovjetunióban addig még alkalmazták, az ellenséges gépek egy részénél viszont elég jól bevált.
Végül mind a kettőből építettek próbajárműveket, mivel úgy határoztak, hogy majd élesben kiderül melyik a jobb.

Az első próbák 1955-ben meg is történtek, a gépnek öt percen keresztül kellett tartania az 1750 km/h feletti sebességet, tengerszintről 10,000 m-re 72 másodperc alatt kellett felmásznia, el kellett tudnia érni a 20,000m-es magasságot, és képesnek kellett lennie állandó sebességgel függőlegesen zuhanni a légfékek használatával, a fel- és leszálláshoz szükséges terület nem lehetett hosszabb 400 és 700 méternél. Mindezt 3db 30 mm-es NR-30 gépágyúval és 16 db 57 mm-es irányítatlan rakétával felszerelkezve.

A motor még mindig problémákkal küszködött, a finomhangolása majdnem egy évbe telt, addig a régi AM-9B hajtóművet használták, illetve próbálkoztak vegyes meghajtású megoldással is, ahol a sugárhajtóművet ki-be kapcsolható rakétamotorok segítették.

Csehszlovák építésű MiG-21F-13

A nagy csata 1957-ben jött el, addig mind a két típus problémákkal küzdött, azonban az orr éleinek lekerekítésével, a motor fejlesztésével, hidraulikus irányításra való átállással és a szárnyakon függőleges stabilizátorok elhelyezésével a gépek alkalmasak voltak a megmérettetésre. A delta szárnyú előnye már gyorsulásnál észlelhető volt, de a legnagyobb különbség fordulás közben mutatkozott meg, a nyilazott szárnyú az átesés közelébe jutott olyan fordulók esetén is, amit a delta szárnyú könnyedén vett, ez el is döntötte a harcot utóbbi javára.

Jöhetett a következő megmérettetés a Mikoyan-Gurevich gépének a Sukhoi 1953-as Su-7-es gépével kellett megküzdenie, habár az ellenfél gyorsabb és erősebb volt, a MiG sokkal kisebb tömege megint csak fordulóharc közben tudott kitűnni, a Sukhoi-nak esélye sem volt.

A szovjet hadvezetés mind a két géppel, kisebb átalakításokkal, meg volt elégedve, a MiG-21-et mint gyorsreagálású elfogó és harcászati vadászt szolgálatba is állították, míg a Su-7 esetén pedig elrendelték az átállást a delta szárnyra, az elkészült gépek Su-9 néven vadászbombázó szerepkört töltöttek be.


Repülő

A MiG-21F (форсированный = fejlesztett) sorozatgyártása 1959 Novemberében indult meg, a gépet már a R-11F-300 hajtotta (az F itt is a fejlesztettet jelenti). A fegyverzetet többször is változtatták először, két 30-ast 23 mm-esre cseréltek, majd a 23-asokat leszerelve, két darab 30 mm-es változatra tértek rá, az irányítatlan rakéták helyett lehetőség volt 250 vagy 500 kg-os bombák felszerelésére is.

A gép az eredeti kívánalmaknak tökéletesen megfelelt, 1959 késő őszén ha csak másfél hónapra is, de tartotta a világ leggyorsabb vadászgépe címet 2388 km/h-val. Hatótávolsága elérte az 1,400 km-t, ezt külső üzemanyagtartályokkal 2,000-re lehetett növelni. Ez utánégető használata nélkül 1.5 és 2.25 órás repülési időt jelentett. A reptér(hosszúság)szükségtele kicsit magasabb lett az elvártnál, de a 450 és 850 m még hibahatáron belülinek minősíttetett.

1960 és 1961 között a MiG-eket folyamatosan próbák sorozatának vetették alá, teljesítményük fejlesztése érdekében, a 100-500 kg tömegű bombák és az 57 mm-es rakéták mellett az arzenáljába tartozott a ZAB-360-as napalm is. A program keretében rengeteg kis apró változtatást végrehajtottak, különböző MiG-21 modelek tucatrjait vizsgálták, hogy a módosítás pozitív vagy negatív mértékben változtat a gép karakterisztikáján és teljesítményén. Legfontosabb fejlesztések a farok- és szárnyfelületet érték, apró stabilizátorok, lekerekítések, élsimítások történtek, de egy új technológiával az állítható szintű utánégetővel is próbálkoztak.

MiG-21F-13
A légicsatákban egyre nagyobb szerepet kezdtek kapni a levegő-levegő rakéták, ez pedig a MiG-21 fejlesztésére is hatással volt, a gép bal oldaláról leszerelték a 30 mm-est (így csak egy darab maradt, 30 lőszerrel), helyette egy K-13-as rakétavezérlő rendszert (a 13-ast a nevében innen kapta) és két felszerelhető R-3S hőkövető rakétát kapott. (Természetesen a korábbi kiegészítőfegyverzet felszerelésére továbbra is lehetőség volt a hőkövető rakéták helyett.)

Ezen verzió nagyon eredményesnek bizonyult nagy bombázók és szállítógépek ellen, azonban a rakéták gyenge követési képessége alkalmatlan volt fürge vadászok elleni harcra.

Ezen gépeket SIV-52 FLIR érzékelők felszerelésével éjszakai vadászatra is alkalmassá tették, habár a primitív rendszerek és éjjellátó miatt, csak tiszta időben, 9,000 m alatt lehetett érdemlegesen használni és így is egy bombázót csak 4 km belül sikerült észlelni.

A rendszereket folyamatosan frissítették, fejlesztették. A MiG-21PF új R-11F2-300 hajtóművet és RP-21 radart kapott, további fejlesztések során pedig már Kh-66 levegő-föld rakéták indítására is képessé vált. Kiegészítő fegyverzetként 23-mas gépágyúk szárny alá szerelésére is lehetőség nyílt, de a irányítatlan és levegő-levegő rakéták és bombák fejlesztett változatát is mind megkapta. A védelmét pedig egy SPS-141 zavarórendszer látta el.

A következő cél a meghajtás és a radar fejlesztése volt, az R-13-300 és az RP-22 felszerelése ezen feladatot kielégítette, a megnövekedett teljesítmény és fejlesztések következtében az eredeti szárnyankénti felszerelési pont egy helyett kettőre nőtt, a felszerelhető fegyverzetek listája pedig egyre csak gyarapodott a legkorszerűbb levegő-levegő, levegő-föld rakétákkal, bombákkal és gépágyúkkal. Az AP-155 autopilóta pedig képes volt egy gomb megnyomása után a legijesztőbb helyzetben is egyenesbe hozni a gépet, amikor a pilóta már rég feladta volna a küzdelmet.


Szolgálat

A MiG-21 teljesítményéhez képest olcsó, könnyen összeszerelhető és egyszerűen karban tartható és javítható volt. Ez tökéletessé tette az exportra.

Chengdu J-7 (Kínai MiG-21)

Ezt mi sem bizonyítaná jobban, mint hogy több, mint 50 ország rendelt és rendszeresített MiG-21-es vadászgépet, ebből 20-nál a mai napig szolgálatban állnak. Köztünk szomszédunknál Szerbiánál is, akiknek ugyan a fő erejüket MiG-29-ek adják, de még a MiG-21-eket is használják. Másik szomszédunk Románia nemrég kezdte meg az átállást F-16 Falconokra. [Amikkel nem tudtak felszállni, Erdély megszállásának 100. évfordulóján]

Magyarországnak is volt 261 db (!!!) MiG-21 vadásza, az egyik legfejlettebb MiG-21bis is szolgált a Magyar Légierőnél.
R-25-300 hajtómü, Lazur GCI, R-13 és R60 rakéták, RBK harckocsi-elhárítóbombák és új 23 mm-es Gryazev-Shipunov GSh-23L gépágyú 200 lőszerrel.

A gépet a Szovjetunióban 1959-től egészen 1985-ig gyártották, összesen több, mint 10,000 épült.

A gép kiváló repülési tulajdonságokkal bírt, teljesítménye meglepte az Egyesült Államok légierejét, de még az ellene kifejlesztett vadászokkal is könnyedén felvette a versenyt. Habár a F-4D Phantom II és az F-14A Tomcat gyorsulásban, sebességben és emelkedésben megverte, fordulóharcban esélyük sem volt a jóval mozgékonyabb MiG-21-gyel szemben.

A MiG-21 erejét bizonyítja, hogy egészen 1970-ig nem volt olyan konfliktus, ahol több légi győzelmet szereztek volna MiG-21 ellen, mint ahányat MiG-21 szerzett. (Több gépet lőttek le MiG-21-gyel, mint ahány MiG-21-et lőttek le repülővel.)


Játékban

Az 1.91-es frissítéssel két MiG-21-es is érkezik a War Thunderbe.

Az egyik az 1960-as MiG-21F-13, míg a másik egy kínai MiG-21, a Chengdu J-7II.

1966-ban lezárult a Kína és Szovjetunió közötti konfliktus, utóbbi tucatnyi MiG-21F vadászt küldött békejobbként. A kínaiak szétszerelték a kapott gépeket és lemásolták, a túl bonyolult részeket (mint a hidraulika, ami a kínai gépek 70%-ban elromlott) kihagyva belőle. Gazdasági problémák miatt a J-7 tömeggyártását csak a ’80-as években tudták megkezdeni.

A J-7 nehezebb anyagokból készült a MiG-21-hez képest, ennek mozgékonysága és gyorsulása látta kárát, a megnövekedett tömeg miatt fejlesztésre volt szükség, az új kínai WP-7II hajtómű 8%-kal volt erősebb az eredeti szovjet R-11-nél. A másik 30 mm-es ágyú is visszaszerelésre került.

A játékba ezen fejlesztett meghajtású J-7II kerül, ö lesz a játék legújabb repülője, gyártása 1978 és 1986 között zajlott.

Ezzel pedig felzárkózik a játék légi ága is (csak a merevszárnyú repülőket tekintve), az 1998-ös földi és 1991-es vízi legújabb jármű mellett most már legalább 1978-as (’78-’86 közötti) repülővel is játszhatunk az 1.91-es frissítés érkeztével.

Reklámok

1 reply »

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s