Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves játékosok!

A Curtiss-Wright Model 21, rövidítve CW-21 (“Demonstrator/Interceptor/Demon”) egy ’30-as évekbeli civil repülőből átalakított elfogóvadász volt. Kiváló nagy magasságbeli teljesítménye és kitűnő emelkedése ellenére nem győzte meg az USA hadvezetését, de mivel a fő cél az export volt, ezért ez nem is lepte vagy hatotta meg a készítőket.

Áttekintés

George A. Page 1938-ban megkezdte a civil célokra kifejlesztett CW-19 átalakítását hadászati feladatokra. A CW-19 kiváló emelkedési képessége miatt fogta meg Page képzelőerejét, a cél az volt, hogy a gép még a szemmel észlelt bombázókat is meg tudja semmisíteni azok céljának elérése előtt, míg a vadászok elleni harcban szintúgy emelkedését, sebességét és súlybéli előnyét kihasználva tudjon diadalmaskodni. (Sokkal könnyebb volt, mint a többi vadász.)

A teljes gép fémből készült, ez első ránézésre a súlyt tekintve hátránynak tűnhet, azonban így páncélozás nélkül is ellenállt kis kaliberű védelmi fegyvereknek.

Mozgékonyság

Az alig másfél tonnás gépet egy közel ezer lóerős Wright R-1820-G5 9 hengeres csillagmotor hajtotta (850-1000 Hp üzemanyagtól függően). A kiváló teljesítmény/tömeg aránynak köszönhetően 500 km/h-s végsebességét emelkedés közben is tudta tartani. Viszont a szárnykialakítás hátráltatta ennél nagyobb sebesség elérésében. Agilitása szintén kiváló, mozgékonysága közepes.

Fegyverzet

Az alap fegyverzete egy .30 és egy .50 kaliberes géppuskából állt, ezek mind a 3 ágú légcsavaron keresztül tudtak tüzelni, ezzel növelve a pontosságot. A vevő kérésére mindkettő fegyverből még egyet be lehetett szerelni a másik mellé, ez az orrban két 7.62 és két 12.7 mm-es Browning géppuskát jelentett, ami habár a tömeget növelte a vadászt még halálosabb veszélyforrássá tette.

Gyengeség

A CW-21 tervezésénél csak egy cél lebegett Page fejében. Egy nagyon jól emelkedő, nagy magasságon optimális elfogóvadász készítése, emiatt viszont rengeteget feláldozott. A repülő alacsony magasságon pocsék irányíthatósággal rendelkezett, üzemanyagtartályai nem voltak öntömítőek, ezért a kigyulladás szinte azonnal harcképtelenné tette. A pilótafülke is a legkönnyebb anyagokból készült, így azt célozva könnyen megsebesíthető volt a pilóta, amit a bombázók tapasztaltabb lövészei gyakran ki is használtak.

Szolgálat

Az Egyesült Államok páncélozott, strapabíró vadászokban gondolkozott, így a CW-21 elkerülte az érdeklődésüket. Kína és az akkor holland fennhatóság alatt álló Indonézia viszont vásárolt 27 és 24 darabot.
Utóbbiakon átalakították a futóművet, hogy az ne hátrafelé, hanem a gép közepe felé csukódjon és becsukott állapotban az azt tároló rész ne lógjon ki lefele a gép szárnyaiból, a hátsó futó is félig behúzható volt, a fékszárnyakat pedig hidraulikus rendszer irányította, ez csökkentette a gép légellenállását növelve a gép végsebességét, viszont a megnövekedett súly hátrányosan érintette az emelkedési képességét.

Az amerikai gépekhez amerikai pilóták is dukáltak. A háborúban az USA hadba lépése előtt is rengeteg amerikai katona szolgált japán ellen “önkéntesként”, a CW-ket is nagyrészt ők vezették.
A háború előtt készült gép emelkedésben továbbra is felvette a versenyt legtöbb tengelyhatalmi ellenfelével, azonban az akkor még soknak gondolt 500 km/h, már kevés volt a háborús Japán Ki-43 és A6 gépek ellen, a gépágyú nélküli Zero-k pedig bármilyen magasságban megverték fordulóharcban, nem beszélve a japánok számbeli elsöprő fölényéről.
A helyzetet tovább súlyosbította, hogy a súlytakarékosság miatt gyenge merevítőrudak nagyobb pozitív (függőleges) G hatásra meggyengültek, így azokat egy nagyobb légicsata után mindig cserélni is kellett.

Alkalmazás

A War Thunderben kiváló teljesítmény aránya, emelkedése és agilitása a valósághoz hasonlóan kihasználható. Fordulási képességét egészen addig tartja míg van energiája, de utána már inkább menekülni érdemes.

Eredményességét nagyon erősen befolyásolja ellenfelei típusa. Német, olasz és japán repülőgépek ellen nyugodtan lehet emelkedni, és a Ki-27 és A5 kivételével bizonyos szinten fordulóharcolni is (amíg van energiánk). Sajnos alacsony végsebessége miatt a menekülés nagyon nehézkes, okosan kell vele játszani, mindig meggondolni milyen szituációban lennénk egy adott vadászcsoport megtámadása után, mivel egyetlen előnyünk az emelkedés.

A szovjet vadászok (főleg a Yak) illetve a Reggiane 2000 a legnagyobb ellenfelei, itt már szinte minden érték az ellenfél javára dönt, így ezen csatákban egyetlen tulajdonságra(előnyünkre) hagyatkozhatunk, a teljesítmény arányra. Sokkal hamarabb nyerjük vissza energiánkat, így egy tapasztalatlanabb ellenfelet könnyen rákényszeríthetünk, hogy minden energiájának elvesztése után átessen repülőjével, ekkor pedig már könnyű célpont számunkra.

A gép teljes mértékben trimmelhető, az erős motor miatt kicsit jobbra és felfele húz, átesésre nem hajlamos, motorkezelése könnyű, de erősen korlátozott, nagyobb mértékű irányváltás esetén sem törik. 550-570 km/h felett instabillá, nehezen kezelhetővé válik. Gyorsulása repülési sebességre alig 1-2 másodperc, felszállópálya igénye párszáz méter. Fékei erősek, leszállásnál az orra-bukásra figyelni kell. Rázuhanásnál az energiaveszteség 30-40%-os, de azt képes visszanyerni. Optimális emelkedési szög 15 fok, 320 km/h. WEP-je van. A szárnyak 720, a fékszárny harci üzemmódban 340 km/h míg leszállási üzemmódban 280 km/h óra körül törik, a futómű szintén. Optimális elemelkedési/leszállási sebesség 160-180 km/h.

Fegyverzete nem változtatható: 2 db 7.62 mm M1919 és 2 db 12.7 mm M2 Browling géppuska, mind az orrban elhelyezve. Sebzése kiváló, gyújtási esélye magas. Lőszernek mindkét fegyverbe a ‘stealth’ ajánlott, kicsit nagyobb sebzésért a 12-esbe a ‘universal’ befűzés még megfontolható. Életereje (HP-ja) nagyon kevés, gyulladásra hajlamos, viszont a valósággal ellentétben a tűz kialvásának esélye elég magas.

Kilátási szögek viszonylag jók, kivéve lefelé, ez fordulóharcban elég nagy hátrány. Az oszlopok elhelyezése viszonylag szerencsétlen, hátrafelé való kilátás kiváló. Földi egységek észlelése a negatív irányban való kilátás miatt nehézkes, a gép orrának felhúzását viszonylag korán meg kell kezdeni magas sebességen.

Ajánlott taktika a csata korai szakaszában az emelkedés, hogy mindig legyen energiatartalékunk. Jó emelkedési értéke ellenére a b’n’z taktikára nagy energiavesztési százaléka miatt csak korlátozottan arányos. Alacsonyabb energiaszintű, vagy nála kevésbé jó fordulóharcos gépek ellen a leghatékonyabb. H-O-t, a kevés HP miatt csak kis sebzésű vagy alacsony range-ü ellenfelek ellen ajánlott. Legnagyobb hatékony lőtávolsága (a 12.7 mm-eseknek) 1.8-2 km. [Az az út amit a lövedéknek meg kell tennie, nem ami a két gép között a lövés pillanatában van.]

Előnyök

• Nagyon jó teljesítmény/tömeg arány
• Jó emelkedés
• Magas energia-visszanyerési képesség
• Átlagosnál jobb fordulóképesség
• Viszonylag magas hatótávolság
• Ha kigyújtják a tűz gyakran kialszik
• Teljesen trimmelhető
• WEP
  • Lassan melegszik WEP alatt
• Kis kifutópályaigény

Hátrányok

• Alacsony végsebesség
• Nagy energiavesztési képesség
• Gyakran megy sokkal fejlettebb gépek ellen
• Kevés HP
• Gyakran kigyullad
• Nincs kiegészítő fegyverzete
• Flaps könnyen törik.
• Fék nagyon erős, leszállásnál figyelni kell az orrabukás veszélyére