Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves olvasó!

Az Admiral Hipper osztályú nehézcirkáló KMS Prinz Eugen felért névadójához (az osztrákoknak volt több SMS Prinz Eugen hajójuk is). Azon kevés német hajók egyike volt, amely túlélte a világháborút. Kiváló összhangra talált benne a mozgékonyság, a tűzerő és a védelem, így az 1936-ban készült cirkáló még egy évtizeddel később is kiemelkedő teljesítménnyel tudott büszkélkedni, a háborúban pedig tisztelt és félt hajó volt, elpusztításába az angol tengerészetnek és légierőnek is beletört a bicskája.
(Helyes kiejtés: [Ojgen])

Fejlesztés

Mivel, ahogy már írtuk, a Prinz Eugen az Admiral Hipper osztályba tartozott, így fejlesztésének története az említett hajóval (osztály névadójával) megegyezik. Így a fejlesztésük közös szakaszában a megnevezett cikkből fogunk idézni:

“Németország (avagy a Második Német Birodalom) vesztesen jött ki az első világháborúból, annyira, hogy birodalmi ‘státuszuknak’ is búcsút vehettek. Az győztesek minél jobban meg akarták alázni a németeket, ezért próbálták őket minél több mindentől megfosztani beleértve flottájukat is.
Világraszóló egyezményekre és tanácskozásokra sem hívták meg őket, persze az ott meghozott egyezségek betartására kötelezték őket.

A Washingtoni Egyezmény (ami az egyik ilyen volt) Németországot, mint a tengeren tiltott(erősen korlátozott) aktivitású nemzetet sorolta be, a hajóik tömegét felére kellett volna csökkenteni (illetve az épülö hajók is kategória szerint csak fele akkora tömeggel rendelkezhettek, mint a szövetséges hajók), és csak húsz évnél idősebb hajóikat cserélhették le újra.

Mivel a németek nem láttak más lehetőséget, ezért elfogadták a megalázó kikötéseket, a kisebbik súlykategóriába (max 6.000 tonna) az Emden, míg a nagyobba (max 10.000 tonna) a Königsberg és a Leipzig osztályú cirkálók készültek. (bemutatót mindegyik osztályról olvashattok a linkekre kattintva)

1930-ban a Londoni Egyezmény két fő részre osztotta a cirkálókat, könnyű- és nehéz cirkálókra, az elkészült német cirkálók mind az előbbi csoportba tartoztak, az utóbbiból az egyezmények továbbra is tiltották, hogy egyáltalán terveket készítsenek.

Fordulópont, Németország erős kezű vezetőt választott

1933. január 30-án a németek megválasztják Adolf Hitlert Németország kancellárjává és innentől minden megváltozik. Hitler a meghunyászkodás politikája helyett ellenáll a nyugati befolyásnak, helyreállítja a német gazdaságot, majd a mögötte álló német emberek akaratának megfelelően, kihasználva az ország gazdasági potenciálját egyenlő elbánást követel a nyugati hatalmaktól.

Folyamatosan járja a nemzetközi konferenciákat, sorról sorra köti meg az országának, előzőekhez képest, jóval előnyösebb, egyezményeket és megállapodásokat.
Még 1933-ban elfogadtatja Németország nehézcirkálókkal kapcsolatos fejlesztését, majd 1935. június 18-án megszületik az Angol-Német Tengerészeti Egyesség, amely engedélyezi Németország számára, hogy az angol flotta 35%-s erejének megfelelő flottát birtokolhasson, és engedélyt kapnak nehézcirkálók építésére azzal a kikötéssel, hogy a megépült cirkálók össztömege nem lépheti át a 50.000 tonnát.

A megkötést betartva a németek el is kezdik építeni a már megtervezett cirkálókat, a 16.000 tonnás hajóból három még pont belefért a tömegkikötésbe, illetve megkezdik 2 további építését, de azokat szigorúan 10.000 tonna alatt tartva, hogy azzal ne sértsék meg a még Hitler előtt aláírt egyezményeket (se). A hajók építési sorrendben: Admiral Hipper, Blücher, Prinz Eugen, Seydlitz és Lützow.”

Prinz Eugen Franz von Savoyen-Carignan

Vagy ahogy magyarosítva hívják: Savojai Jenő. Sikeres hadvezér, Európa minden részén harcolt különböző háborúkban, a Habsburg Birodalom legtehetségesebb és jelesebb hadvezérének tartják. Talán legnagyobb érdeme (számunkra mindenképp), hogy sikeresen szembeszállt az iszlám térhódítással és kiűzte a “törököt” Európából*. Ezzel pedig három évszázadig megszabadította Európát a dél felől érkező veszélytől és nyomástól.

Tulajdonságok

Az Eugen megegyezett testvérével a Hipper-rel kialakításban, meghajtásban, páncélzatban és fegyverzetben is.

Ez azt jelenti, hogy örökölte az alacsony ellenállási értéket, a jó gyorsulást stabil sebességet, amit a 132.000 összlóerős 3 Blohm und Voss gázturbina nyújtott.
Az övrész 70-80 mm-es páncélzatát, és a modulárisan elválasztható egyenként 20 mm-es acéllemezekkel elválasztott részeket. A fedélzet 50 és a tornyok 105 mm-es páncélzatát és a fegyverzetet is.
A négy főtoronyban egyenként kettő darab 20.3 cm-es ágyú foglalt helyet, a hajó oldalain megtalálható 3-3 melléktoronyban is párosával álltak a 10.5 cm-es lövegek.
Légvédelmét 6 darab dupla 3.7 cm-es állás, 8-12 darab rögzített 20 mm-es és két Flakvierling (4x20mm) adta. A háború kitörése után 40 mm-es Bofors ágyúkat is felszereltek rá és a Flakvierling-ek számát is növelték.
Továbbá a hajón elhelyeztek még 4 tripla torpedóvetőt is, melyekről 53.3 cm-es gáz vagy elektromos torpedók voltak indíthatók.
A felderítésről 3 db fedélzetről (katapulttal) indítható Arado 196 gondoskodott.

Szolgálat

A Prinz Eugen szolgálatba állításán Adolf Hitler és Horthy Miklós is jelen volt. Utóbbi számára igen megható volt a névválasztás, mivel Horthy 1917-18-ban az SMS Prinz Eugen-nek volt kapitánya. Az új cirkálót Purgly Magdolna, Horthy felesége, keresztelte fel.

A cirkálót a szövetségesek hamar fel is avatták, légitámadást intéztek Kiel városa ellen, aminek védelmét így a Prinz Eugen látta el. Ezután gyakorlatokon vett részt, majd egy újabb Kiel elleni támadás után a Bismarck-kal kettesben kihajóztak az Atlanti-óceánra.
Raeder és Lütjens admirálisok töprengtek az akció elhalasztásán, megvárva a Scharhorst és a Tirpitz megjavítását, azonban az óceánon randalírozó brit hajók már így is hatalmas veszteségeket okoztak, így a várakozás ellen döntöttek.
A terv elég rossz ómennel indult, már kihajózáskor felderítette őket egy semleges svéd hajó, amely az információt azonnal leadta az angoloknak akik így tudták mire számíthatnak. A küldetés ennek ellenére sikeresen kezdődött, nagyobb sikereik a Hood elsüllyesztése és a King George ártalmatlanítása után azonban az Eugen sérüléseket szenvedett, ezután testével a Bismark védte, az idő rosszabbra fordulása után megpróbáltak a németek kitörni, de kormánylapát sérülése miatt erre a Bismark nem volt képes. A Prinz Eugen segítségért sietett, azonban megfelelő mennyiségű üzemanyagot egészen Brest-ig nem tudott szerezni, ahova így is szinte üres tankkal érkezett. A legénység az út vége felé iszonyatosan spórolt az üzemanyaggal, ami nagyon káros hatással volt a ‘motorokra’. Így a cirkálót azonnal javítani kellett. Németország leszűrte a tanulságot, légi és komolyabb tengeri kíséret nélkül nagyobb hajókat küldetésre indítani öngyilkosság.

Brest városa viszonylag közel volt az Egyesült Királyság-hoz légvédelme pedig szinte nem létező volt. Az angolok gyakran viccelődtek azzal, hogy a bresti civilek szeretnek bombatámadásban meghalni, hogy még nem költöztek el szülővarosukból.
A folyamatos támadások miatt a hajó javítása is nehézkes volt, így azt hadrafoghatósága után Norvégiába rendelték, a Scharnhorst-tal és a Gneisenau-val együtt. Habár Raeder tiltakozott a túlzott veszély miatt, Hitler ragaszkodott hozzá, hogy a hajók az kontinens mentén és nem Angliát megkerülve menjenek. A megvalósítás kockázatos volt, azonban a fürge német hajók ügyesen kerülték ki, mind az angol parti ütegek lövedékeit, mind a hajók elpusztítására küldött repülők és rombolók torpedóit. A tengeri csónakok támadása ellen a kísérő rombolók, a rombolók ellen pedig a német cirkálók vették fel sikeresen a harcot, több győzelmet is aratva, karcolás nélkül. A Prinz Eugen-t érte egyedül veszteség, egy angol légitámadás következtében több tengerész is életét vesztette.

Ezután a Prinz Eugen Norvégia védelmét látta el a háború végéig, továbbra is sikeresen. A Swordfish torpedóbombázók nem tudtak olyan közel jutni hozzá, hogy a torpedókat a hajó ki nem tudja kerülni, míg a háború végén bevetett Lancester-eknek a pontossága nem volt elegendő a Prinz Eugen ellen, pedig az sem volt ritka, hogy 30-40 bombázót küldtek a hajó ellen, azon elven, hogy “egy majd csak eltalálja”.

A háború után a Prinz Eugen volt a Nürnberg mellett az egyedüli hajó, amely komolyabb sérülés nélkül átvészelte a háborút, a 6 év alatt csak 115 ember vesztette rajta életét, és abból is csak 2 volt civil. (78 tengerész, 35 tiszt)
Az angolok kezéről hamar átkerült az Egyesült Államokhoz, akik bele is kezdtek a hajó vizsgálatába ámulva annak tűzvezető és rádiórendszerén, takarékos és hatékony kialakításán, illetve kezelhetőségén.

A vizsgálatok után, több atomtámadás kísérletet is végeztek a hajón, meglepetésre a Prinz Eugen még két atomrobbanás után is büszkén lebegett a víz felszínén. Mivel a hajó életveszélyes mértékű sugárzási szintet bocsátott ki, Kwajalein közelében elsüllyesztették. (el sem mozdították a próba helyszínéről)

A hetvenes évektől többször is problémák merültek fel, mivel a hajó testét az idő elkezdte szétmarni, aminek következtében erősen sugárzó olaj kezdett el a tárolóiból szivárogni, eddig a lyukak befoltozásával az Egyesült Államok folyamatosan halasztgatja a probléma végleges megoldását.

Játékban

Az 1.95-ös frissítéssel a War Thunderbe is bekerül a Prinz Eugen nehézcirkáló, prémiumként, tier IV-be valószínűleg 5.7-es BR-be.

A Hipper-rel ellentétben a Prinz Eugen a háborús változatában fog a játékba kerülni, ez azt jelenti, hogy légvédelme kiegészül a 40 mm-es Bofors ágyúkkal.

Ez azt jeleni, hogy a legerősebb német hajó a játékban jelenlegi állapotok szerint a Prinz Eugen premium hajó lesz. Ez vagy azt jelenti, hogy a gaijin megszegi saját szabályát a toptier premium járművekkel kapcsolatban (Hunter-rel már !félig! megtette), vagy érkezik a tier V hajóban az 1.95-ben.

Bárhogy is lesz, akinek kell ezen gyönyörűség, ezen német hajócsoda, annak nem kevesebb, mint 60 eurót kell kicsengetnie. Bár tekintve, hogy mit kapunk érte War Thunder árak tekintetében lehet nem is annyira rossz üzlet.

*Kulturális és nem kontinens határon kívülre, majdnem teljesen.