Bemutatók

Trento osztályú cirkáló — az első lépés a Nagy Háború után

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves olvasó!

Bár az első világháborúban Olaszország a “győztesek” oldalán harcolt, súlyos vereségeket és arcvesztést szenvedett.

Az egész egy árulással kezdődött. A Központi Hatalmak előretörése miatt, az Antant mellett Oroszország is hozzájárult becses javak Olaszországhoz ítéléséhez, ezen “30 ezüsttallér” pedig meggyőzte az olasz vezetést, hogy korábbi szövetségeseit elárulja és hátba támadja.

A meglepetés ereje és az ellenfél kiépítetlen védelme az olasz oldalnak kedvezett, de még így sem tudtak sikereket elérni, sőt 1917 októberének végén Caporettónál be is tudtak törni a Monarchia csapatai, megnyerve ezzel az utolsó Isonzói csatát, aminek következtében a teljes Olasz front összeomlott.

A Központi hatalmak ezt azonban nem tudták kihasználni. A gáztámadások gyújtóbombák és egyéb ‘tömegpusztító’ fegyverek használata miatt, a német csapatokat át kellett csoportosítani a Nyugati frontra erősítésnek, míg a Monarchiát nem csak a frontvonalon, hanem alávaló belső bomlasztással is támadták. (Németországgal ugyanezt tették*). A hatása meg is lett, kis erőszakos csoportoknak fegyvert és lehetőséget biztosítva, azok felbontották a államrendet, megölték vagy bebörtönözték az ország(ok) vezetőit és saját önkényuralmat (kommunizmust) hirdettek ki.

[Nálunk Magyarországon ez viszonylag rövid, de annál károsabb korszakot hozott el, miközben a fegyverszünet (román fegyverletétel) ellenére a külföldi seregek az ország területét marták, a hátországnak is tekinthető belső területeken Szamuely Tibor féle mészárosok gyilkolták halomra a magyar lakosságot. A magyar nép egyik talán legsötétebb időszakában, újra a Habsburgokhoz fordult József főherceg személyében, azonban az Antant ezt megakadályozta az egyetlen megmaradt magyar katonai erő, a Nemzeti Hadsereg vezetőjének Horthy Miklósnak a támogatásával. (Horthy-ék a Nemzeti Hadsereget a vörösterror és a Tanácsköztársaság leküzdése ellen hozták létre, de a híres Rongyos Gárda is a kötelékükbe tartozott, akik nem engedték át Sopront, és kikényszerítették az Antantból a népszavazás tartásának lehetőségét)]

Az olaszok miután összeszedték magukat, a züllesztés hatására meggyengült Monarchia védelmi vonalain már (az Antant segítségével) könnyedén áttörtek, megszerezve az Adria partvidékének szegletét, és elsüllyesztve a Monarchia hajóit, köztük a Szent Istvánt is.

A háború alatt gazdaságilag súlyosan amortizálódott Olaszország, ezt pedig belső elégedetlenkedéshez vezetett, hogy a rendet, a harci kedvet és a megélhetésnek valamilyen reményét fenntartsák, az Antant komoly összegekkel támogatta a Mussolini vezette Fasiszta pártot, akik a háború után 1922-ben meg is szerezték a hatalmat.


Fejlesztés

A háború után egy csendes építkezés és technológiai fejlesztési hullám kezdődött meg Olaszországban. A légi versenyekben sorra dobogós helyet értek el az olasz repülők, amik emellett Guinness rekordok sorát döntötték meg.
Persze mivel az olasz tartományok századokon át élmezőnybe tartozó flottával rendelkeztek, így a hajóépítés is komoly figyelmet kapott.

Olaszország kezdett lemaradni (még) Franciaországtól (is) a Földközi-tenger uralmáért folytatott harcban, így elsősorban olyan hajók építésére fókuszáltak, amikkel ezen arányt tudják megfordítani.

Több különböző típust is elkezdtek párhuzamosan fejleszteni, ez szükséges volt, mivel a(z 1922-es) Washingtoni határozat nem engedte meg a mindenben jó hajók építését.

A Trento a gyors és jól felfegyverzett cirkáló csoportjába került, ehhez viszont a páncélozottságot és a stabilitást fel kellett áldozni.

A különleges specializáció miatt csak kis prioritással rendelkezett. A több figyelmet a sokoldalúságban jeleskedő Zara osztály kapta.


Tulajdonságok

A Trento cirkálók építését 1923-ban kezdték meg. A cél egy ‘hit and run’ cirkáló megalkotása volt, aminek sebességét és fegyverzetét kihasználva, az ellenséges hajókat gyorsan el lehet süllyeszteni, majd ‘elpucolni’ még az erősítés megérkezése előtt.

A minél nagyobb végsebesség eléréséhez a hajót iszonyatosan karcsúra tervezték, ezzel minimálisra csökkentve a haladás közben leküzdendő ellenállást. A 4 Parson gázturbina a hajót akár 66 km/h-ra is fel tudta így gyorsítani. (A meghajtás problémái miatt azonban vesztettek a teljesítményből (150.000 helyett csak 120.000 lóerőt bírt leadni hosszabb ideig), így legtöbbször 63 km/h volt a tényleges végsebesség)

A karcsúságnak azonban ára volt. A közel 200 m hosszú cirkáló fordulási köre nagyobb volt a hasonló súlykategóriába tartozó hajóknál, ez a kezelhetőséget és az irányváltoztatást sokkal nehezebbé téve. A másik hátrány a stabilitása volt, nagyobb oldalhullámok tekintélyes mértékben ringatták a hajót, ami a célzást viharos időben szinte lehetetlenné tette.

Fő fegyverzete mind kaliberben, mind elrendezésben megegyezett a Hipper-ével, ez négy darab egyenként két 20.3 cm-es ágyúval felszerelt tornyot jelentett, melyekből kettő a hajó elülső részében a híd előtt, míg kettő a tat felé volt.

Másodlagos fegyvere 16 darab 100 mm-es ágyú volt, melyek kettesével foglaltak helyet tornyokban a hajó két oldalán. Ezek mellett külön légvédelmi célra található volt a Trento-n 4 db 40 mm-es Terni gépágyú, és 8 db 13.2 mm-es Breda géppuska is. Ezeket a háborúban 37 és 20 mm-es (olasz)Flak-okra cserélték.

Kiegészítő fegyverzete 8 db 533 mm-es torpedóvető volt, amelyek négyes (2 dupla) elrendezésben voltak megtalálhatóak a hajó két oldalán.

A komoly fegyverzet azonban szép méretet elfoglalt a Washington által 10.000 tonnára megkötött tömegkorlátból, ami páncélzatnál ütött vissza. A hajótestet csak 70 mm páncélzat védte, kiegészítő 60 mm-es lemezekkel. A fedélzet páncélzata már csak 50 mm volt, amely a hajó elején 30, hátulján 20 mm-esre keskenyedett. A tornyokat szemből 100 mm, többi oldalról 50 mm páncélzat védte. A legénységi részeket és a hidat, 70 és 80, felülről 50 és 60 mm páncélzat borította. A hajón harci helyzetben ~780 fő szolgált.

A Trento osztályú cirkálóból kettő készült, Trento és Trieste (Trieszt) néven, 1925-ben. [Ez a kettő volt a két legnagyobb város, amit az olaszok az első világháború utáni diktátumban megkaptak.]


Szolgálat

A két hajó világkörüli utat járt be, amely során különböző háborús területeken (Spanyolország, Kína) a lakosságot kimenekítő civil hajók védelmét látták el. Ezután visszaérkezvén Európába több ország is szemrevételezte.

A háborúban bebizonyosodott, hogy a harcmodor amire a Trento-t tervezték igen hatékony. Karcolás nélkül nyerték meg csaták sorát angol cirkálók ellen. Első alkalommal 1940 novemberében sérült meg a Trieste, de az is csak minimális volt, amit egy közeli robbanásból érkező shrapnel-ek okoztak.

Egy év múlva az angolok rájöttek az olasz flotta gyengeségére, tenger(felszín)alattjárók tucatjaival telítették meg a Földközi tengert, a Trieste több, mint egy éves javítási ‘fogságba’ került, az HMS Utmost sikeres támadása következtében, a Trento-t pedig 1942 júniusában el is süllyesztette az HMS Umbra. (Mindkettő U osztályú angol tengeralattjáró.)
Itt ütközött ki a vékony páncélzat hátránya. A 533 mm-es angol torpedók úgy ették át magukat a külső 70 mm-es lemezen, mint kés a vajon. A robbanás a hajó külső burkán belül pedig végzetes károkat okozott.

A Trieste javítása 1942 augusztusára fejeződött be, azonban az angol tengeralattjárók jelentette veszély miatt már nem engedték nyílt vízre.

Olaszország megszállása alatt az amerikaiak a legtöbb nagyobb várost és infrastrukturális létesítményt porig bombázták, ebbe a Szardínia szigetén található La Maddalena városa és kikötője is beletartozott, ahova a hajót menekítették.

A cirkáló komoly kárt szenvedett, a teljes fedélzet odaveszett, de úszóképességét annak levágásával megtartotta. Spanyolország 1952-ben megvásárolta, azon céllal, hogy hordozónak átépíti, viszont a tervezetet 1956-ban törölték, mivel a sérülések megjavítása és az átépítés költsége magasabb lett volna, mint egy új hordozó építéséé.
1959-ben szétbontották.


Játékban

Az 1.99-es frissítéssel a War Thunder-be is bekerül a Trento egy még háború előtti, de már kis mértékben felújított formája.

Habár fegyverzetében megközelíti a Hipper-t és a Prinz Eugen-t, védelemben bőven elmarad tőlük, így az ott mutatott bátrabb harcmodor itt nem lesz előnyös. Továbbá a gaijin valamiért levett két-két 100 mm-es kiegészítö ágyút a két oldaláról.

További nehézség a Trento számára, a kis szigetek és a köztük lévő vékony ösvények, amik között való szlalomozás nem igazán az olasz cirkáló erőssége. Így nagyon pályafüggő lesz, hogy milyen teljesítményt tudunk majd kihozni a hajóból.

A nagyobb szigetek, és a köztük elhelyezkedő nyílt tenger lesz a Trento igazi otthona, ahol nagy kaliberű ágyúit kihasználva könnyedén felveheti a versenyt az ellene felsorakozó rombolók és könnyűcirkálók ellen, a sebessége pedig bőven elegendő a felé érkező lövedékektől való kitéréshez..

Hogy valóban mennyire lesz majd használható a Trento és mennyire sikerül majd a gaijinnak imitálni a hajó valós mivoltát, csak az 1.99-es frissítés érkezte után fogjuk pontosan tudni.


*hozzátéve, hogy a orosz vörösterrort és Bolshevik hatalomátvételt, meg a németek támogatták és tették lehetővé ezzel pedig közvetett úton létrehozták a 20. század talán legtöbb szenvedést és legnagyobb vérontást okozó Birodalmát. (Okozott halálok számában csak a szintén kommunista, Mao Zedong vezette Kína körözi le őket, 100 milliónál is több lemészárolt emberrel.)

4 replies »

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s