Bemutatók

Aerfer Sagittario, Ariete és Leone — az olasz repülésfejlesztés utolsó vészkiáltása.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves olvasó!

A SAI Ambrosini és késöbb az Aerfer bebizonyította, hogy Olaszország még komoly külföldi nyomás ellenére is képes forradalmi technológiai újításokra. Megalkotva olyan “szuperkönnyű” hangsebesség feletti vadászokat, mint a Sagittario, az Ariete és a Leone. Habár a fejlesztést nem; a szolgálatba állítást és a tömeggyártást sajnos a globálpolitikának sikerült megakadályoznia.

Sagittario 2

Olaszországot és annak függetlenségét az amerikai megszállás nem csak politikailag, de gazdaságilag is komolyan sújtotta. Az Egyesült Államok az általuk “felszabadított” európai Nemzetekre komoly nyomást helyezett, nem csak államrendszerükbe, de gazdaságukba is komolyan beleszólva.

Utóbbi leginkább Olaszország iparát és vezető technológiai ágazatait érintette. Ezekből egyik leginkább ismert az olasz repülés volt. Olaszország repülőgépei a 30-as és 40-es években világszínvonalat képviseltek, világcsúcsok tucatját tartották és több kategóriában is világelsők voltak, vagy foglalták el a második helyet Németország mögött.

A második világháború és az amerikai megszállás azonban mindent megváltoztatott. Az alkotói szabadság szinte teljesen megszűnt, a fejlesztési irányok a technológiai fejlődésről és az alkalmazhatóságról a politikai játszmák kiszolgálójává vált. Az Egyesült Államok pedig teljes erővel saját akaratát, befolyását és termékeit próbálta rákényszeríteni a mediterrán országra. Saját világszínvonalú üzemeinek tönkretételével és bezáratásával, ezzel az egykor független országot a USA függővé, úgymond ‘gazdasági gyarmatává’ téve.

Ambrosini S.7

Fejlesztés

Az olaszok nem adták fel és a legtöbb vállalkozó a saját maga által leginkább ismert és kihasznált – régi jól bevált – úton próbált a “víz felett maradni”: fejlesztéssel.

Így tett az SAI Ambrosini is – Sergio Stefanutti főmérnök vezetésével -, akik saját 1939-ben készült S.7 Freccia (nyíl) verseny-repülőgépüket építették át. A szárnyak dőlésszögét 45 fokban bedöntötték/nyilazták, az orrán pedig kialakítottak egy beömlőnyílást a 3.7 kN teljesítményű Turbomeca Marboré sugárhajtóműnek. A Sagittario (íjász) névre keresztelt repülő egy technológiai bemutatógép lett, aminek célja annak bemutatása, hogy lehetséges 1 tonna körüli tömegű (fa farok és szárnyszerkezetű) repülőgéppel is átlépni a hangsebességet.

Sagittario 1*

Az első próbarepülés 1953. január 5-én meg is történt, azonban ezután komoly nyomás nehezedett a cégre. 1955-ben ezen nyomás hatására több vállalat (mint például az IMAM és a Officine Ferroviarie Meridionali) összevonásával megszületett az Aerfer (Costruzioni Aeronautiche e Ferroviarie = Repülés és vasútépítés), a Sagittario fejlesztése így újra szárnyra kaphatott.

Sagittario 1*

Tulajdonságok

Az Aerfer egy másik irányt gondolt a Sagittario számára. A repülésfejlesztési próbagépből egy könnyűsúlyú hangsebesség feletti vadász lett. (A mérnöki munkát továbbra is Sergio Stefanutti végezte aki végigkísérte a Sagittario útját egészen a Leone-ig.) A teljes fémszerkezet és a fegyverzet miatt, azonban megnövekedett (több, mint kétszeresére) a gép tömege és emiatt sokkal erősebb maghajtásra volt szükség.

Az új gépet Sagittario 2 névre keresztelték, amely logikus döntés, tekintve, hogy szerkezete és külalakja alig különbözik két elődjétől.

Az üresen is 2 tonnát meghaladó tömeget egy 16 kN teljesítményű Rolls-Royce Derwent 9 sugárhajtómű hivatott ellensúlyozni.

Tervezett végsebessége elérésére és a megnövekedett tömeg ellensúlyozására, azonban ez nem volt elég. Ugyan kisebb szögű zuhanásban könnyedén képes volt átlépni a hangsebességet, vízszintes repülésben azt csak megközelíteni tudta. Legnagyobb elérhető magassága 12,000 m, emelkedése 42 m/s, hatótávolsága 765 km volt.

Fegyverzetét 2 db 30 mm-es Hispano-Suiza HSS 825 L/70 gépágyú adta egyenként 120 lőszerrel. Emellett a szárnyakon 1-1 helyre további géppuskákat, gépágyúkat, 12 db 3 inch-es irányítatlan rakétát, vagy szárnyanként maximum 500 font (227 kg) bombát, vagy 700 font (318 kg) súlyú napalm vagy a hatótávolság növelésére hasonló tömegű üzemanyagtartályt lehetett felszerelni.

Sagittario 2

Szolgálat

A repülő 1956. május 19-én repült először, azonban kortársaival szemben komoly hátrányokkal küzdött. Levegő-levegő rakéták használatára képtelen volt, emelkedése, gyorsulása és végsebessége bőven elmaradt a sokkal erősebb hajtóműkkel és utánégetővel ellátott vadászokkal szemben, korlátozott hatótávolsága miatt, pedig csak légtérvédelemre volt alkalmas.

Ezen visszásságai pedig könnyed táptalajt adtak az amerikaiaknak, hogy rákényszerítsék saját elavult F-84 Thunderjet vadászaikat Olaszországra. A NATO pedig megtiltotta exportálását, hogy az F-86 Sabre-öket könnyebben ‘rásózhassák’ a többi európai nemzetre.
A két elkészült Sagittario 2 tömeggyártására így sosem került sor.

Sagittario 2

Az olaszok viszont még ekkor sem adták fel. A Sagittario 2 hátsó részébe beépítettek egy második 8 kN teljesítményű Rolls-Royce RSr.2 Soar sugárhajtóművet, a gépszerkezetet pedig kicsit finomították, így az új gép tömege a +1 hajtómű ellenére alig 100 kg-mal növekedett.

Az Aerfer Ariete névre keresztelt új vadász első darabja 1958 március 27-én repült először, és a megnövekedett teljesítménynek köszönhetően nem csak végsebessége növekedett a hangsebesség fölé, de gyorsulása és emelkedése is közel duplájára nőtt.

Ariete

Az Aerfer az utánégető hatását utánozva készített egy próbadarabot, amiben a hátsó sugárhajtóművet egy de Havilland Specter rakétamotor váltott le. Az új Leone nevű vadászon nem ez volt egyetlen változtatás, a testét megnyújtották, a szárnyakat a 45 fok helyett 50 fokba szögelték, és egy légi célpontok elleni radart is beszereltek, így már képessé vált levegő-levegő rakéták használatára is.

Az elülső sugárhajtóművet a G.91-et is meghajtó 22 kN-os Bristol Siddeley Orpheus-ra cserélték. Bekapcsolt rakétahajtóművel akár a 220 m/s-os emelkedést is képes volt elérni papíron (ha a rakétamotor kiadta volna a 100%-os teljesítményét), a 3 és fél tonna fölé nőtt tömege miatt viszont a rakétamotor használata nélkül képtelenné vált átlépni a hangsebességet.

A rakétameghajtás váltakozó teljesítménykibocsátása és alacsony üzemideje illetve az Aerfer kifogyott tőkéje miatt a Leone tömeggyártása sosem valósult meg.

Leone

Az Ariete és a Leone ugyan kiváló vadászrepülőgépek voltak, azonban az Olasz hadvezetés az egyetlen még a komoly külföldi nyomás ellenére is talpon maradni képes Fiat G.91 vadászát fogadta el. (Nem bíztak meg benne, hogy az akkor már csőd szélén álló Aerfer képes lesz a szállításra és a későbbi karbantartások és javítások véghezvitelére.) Az Aerfer-nek elfogyott a forrása további repülőgépek fejlesztésére, 1969-ben több céggel együtt ‘beolvadtak’ a Fiat-ba, és megalakult az Aeritalia. Sergio Stefanutti az Aerfer-rel együtt kényszernyugdíjba vonult.

A SAI Ambrosini S.7, az Aerfer Sagittario 2 és az Ariete is megtekinthető a Bracciano városában található repüléstörténelmi múzeumban.

Ariete

Játékban

A War Thunder 2.07-es frissítésével az Aerfer Sagittario 2 első példánya is bekerült a játékba, az olasz fa második, FIAT/Macchi oszlopába, a Fiat G.91 elé.

Elég kedvező 8.0-ás BR-je miatt a Tier V-ös vadászgép elég hatékony tud lenni, a világháborús és kezdeti hidegháborús sugárhajtású gépek ellen. Könnyű tömege, kiváló végsebessége, és halálos 30 mm-es ágyúi nagyon hatékony és veszélyes ellenféllé teszik. Aminek csupán látványától megijed minden lomhább gép, az Arado, Il-28, Camberra és társai számára, pedig a Sagittario vált a legnagyobb levegő-levegő rakétával nem rendelkező rémálommá.

A játékba a Sagittario 2 első példánya került, ez pedig azt jelenti, hogy a két 30 mm-es gépágyú az egyetlen fegyverünk. Azonban hatalmas sebzése és 1050 m/s-os sebességnek köszönhető átütése miatt a fegyverenként 120 lőszer bőven elég szinte bármilyen célpont ellen.

Frissítés: a gaijin a sok panasz miatt elvette a AP (páncéltörő) lőszert a befűzésből, így földi célpontok és páncélozottabb repülök elpusztítására a Sagittario alkalmatlanná vált.
Gaijin hivatalos válasza a témában:
“Az adott fegyverhez a valóságban létezett AP lőszer [még kemény(tungsten)magvas is – a szerk.], de a Gaijin-nak arról nincs elég információja (méret, robbanóanyag, tömeg) így kiszedtük a játékból.”

Sagittario 2

Aki szeretne egy könnyű, fürge és gyors vadásszal világháborús és korai hidegháborús vadászok, illetve bombázók rémálmává lenni, azok számára a Sagittario 2 egy kiváló választás, amely még kiegészítő fegyverzete (és AP lőszere) nélkül is talán a legveszélyesebb 8.0-ás vadász jelenleg a játékban.


*A képek alatti megnevezésnél a félreértések elkerülése végett, a nem hadi célokra még a SAI Ambrosini által készített Sagittario enve után egy 1-est odaírtunk.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s