Cikkek

Hans-Joachim Marseille

Az ’Afrika csillaga’-ként is elhíresült Hans-Joachim Walter Rudolf Siegfried Marseille 98 évvel ezelőtt született. A II. világháború egy nap alatt lelőtt legtöbb nyugati gép rekordját ő tartja, ezen felül olyan eredményekkel is büszkélkedhetett, mint például a 10 perc lefolyása alatt legyőzött 8 szövetséges repülő. Az útja sok érdekes kalandon át vezetett el ehhez az elképesztő eredményhez…

25157922_523583241338591_3012970209555963456_n

Hans-Joachim Walter Rudolf Siegfried Marseille, német vadászpilóta, 158 légi győzelem

Hans-Joachim Marseille 1919. december 13.-án született Berlinben. Vézna, fizikailag gyenge gyerekké cseperedett, fiatalon kis híján az influenza vitte el. Apja, Siegfried az első világháborúban tisztként szolgált, majd rendőrként folytatta a két háború között. 1931-ben visszatért a hadseregbe, ’35-ben pedig tábornokká léptették elő. Fiával az akkori ismerőseik szerint nem ápolt túl jó viszonyt. Partizánok végeztek vele 1944 januárjában a mai Fehéroroszország területén. Marseille-nek volt egy húga is, akivel egy féltékeny szerető végzett 1941-ben, Bécsben. Az ifjú pilóta sosem tudta feldolgozni ezt a tragédiát.
Szülei elváltak gyerekkorában, Marseille mostohaapja nevét használta az iskolában, később tért vissza igazi családnevéhez. Kamaszkorában arról híresült el, hogy lázadt, fegyelmetlensége miatt sokszor megütötte bokáját a Luftwaffe-nál. Később apjával békülékenyebb lett, s utolsó találkozásukkor az éjszakai életbe is belekóstolt a korábbi családfővel, ami aztán rányomta bélyegét a későbbi személyiségére.

1939-ben az ifjú Marseille elkezdte a pilótaképzést Fürstenfeldbruck mellett. Osztálytársa Werner Schröer (114 légi győzelem) elmesélései szerint Marseille sokszor szegte meg a katonai szabályzatokat. Volt mikor büntetésként megtagadták tőle a hétvégi eltávot, ennek ellenére egy cetlit hagyott hátra Wernernek, hogy végezze el a rászabott munkát, mert ő elhagyja a tábort és lazít egyet. Egy másik eset gyakorlatozás közben történt, mikor a rajától elszakadva egy képzelt légi harcot folytatott le. Emiatt lefokozták őrvezetővé a korábbi tisztjelöltet. Nem sokkal később szintén gyakorlatozás közben egy nyugodtnak tűnő autópálya szakaszon landolt, hogy könnyíthessen magán egy közeli fánál. A segítségére siető földművesek már csak a felszállását nézhették, s a nem túl kellemes légcsavarszélen feldühödve, ami megcsapta őket a felszállásakor, jelentették az esetet. Marseille-t felfüggesztette a parancsnokság.
A Fürstenfeldbruck-i légi iskolát hátrahagyva a Schwechat-i vadászrepülő iskolánál folytatta tanulmányait, ahol egy első világháborús pilóta, a volt Osztrák-Magyar Monarchiánál harcoló Julius Arigi oktatta. 1940. július 18.-án kitűnő minősítéssel végzett az iskolában, és augusztus 10.-én már Calais-ba került a 2. Jagdgeschwader (JG)/ Lehrgeschwader első Gruppéjához, ahol már az angliai csata előkészületei zajlottak.

Két héttel később (augusztus 24.-én) aratta első légi győzelmét Kent felett egy tapasztalt ellenféllel szemben. Marseille gyertyában emelkedett ellenfele fölé, hogy aztán rázuhanva Bf 109-esével az ellenfele motorját lőjje el. A brit vadász (Hurricane/ Spitfire) a csatornába zuhant. Egy pillanattal később az ifjú pilótára több angol vadász is rátámadt, ezért ő a víz felé kezdett zuhanni, ahová az ellenség már nem követte.
A bázisra visszatérve nem dicsérték meg, mivel kiderült, hogy a rajtársát magára hagyta, ezzel megsértette a repülés egyik alapszabályát. Hans-Joachim Marseille először tapasztalta meg a csata komolyságát, s némi keserűséggel fertőzte meg első légi győzelmét.

Szeptember 18.-án elérte 5. légi győzelmét, ezáltal az ászok sorai közé lépett. 5 nappal később viszont egy bombázás után visszatérve gépe meghibásodott/ a korábbi légi csaták közben sérüléseket szenvedett a motor, és ezért le kellett tegye a gépet a francia partok közelében. A vízből egy He 59-es mentette ki. A repülőtérre visszatérve ismét nem részesült semmilyen dicséretben, mivel megint magára hagyta századparancsnokát, Adolf Buhl-t, akit aztán lelőttek Anglia fölött. A Gruppe parancsnoka utoljára figyelmeztette Marseille-t, akitől a pilótatársai is elfordultak arroganciája és folytonos szabályszegései miatt.

25152275_523583384671910_5821575825387457627_n

Egy másik esetnél, mikor a Staffelje visszafordulásra kapott parancsot a rajtársára egy szövetséges gép támadott. Marseille a visszavonulási parancsot megtagadva visszafordult és lelőtte a támadó gépét. Ezek után három napos fogságot kapott parancsmegtagadásért.

1940 októberében 7 légi győzelemnél tartott, és átkerült a JG 52 4. századához (Staffel). A JG 52 volt a legsikeresebb Jagdgeschwader a Luftwaffe történelme során. Itt olyan nevek fordultak meg, mint Erich Hartmann, Gerhard Barkhorn és Günther Rall. Marseille a JG 52-esek között nem töltött sok időt, mivel Johannes Steinhoff, az akkori felettese nemsokára átirányította egy másik egységhez. Steinhoff visszaemlékezéséből:

„Marseille nagyon jóképű volt. Hihetetlenül tehetséges pilóta, de megbízhatatlan. Mindenhol voltak barátnői és ezek a hölgyek olyan elfoglalttá tették őt, hogy legtöbbször teljesen kimerült volt. A felelőtlensége miatt bocsátottam el. […]”

A fegyelemsértései között szerepelt a jazz zene hallgatása, a ’Playboy életstílus’ és az, hogy megbízhatatlan volt rajtársként. Ezért 1940. december 24. átkerült a JG 27-hez. Az új Gruppe parancsnoka Eduard Neumann visszaemlékezése:

„A haja túl hosszú volt és fegyelmi büntetések hadát hozta magával. Szilaj volt, temperamentumos és ravasz. 30 évvel később a hozzá hasonlókat hívták playboyoknak.”

Neumann viszont gyorsan felfedezte a Marseille-ben lakozó tehetséget:

„Marseille csak egyik lehet a kettő közül: vagy egy fegyelmi probléma vagy egy kitűnő vadászpilóta.”

A JG 27-eseket nem sokkal később áthelyezték Észak-Afrikába. Ezt megelőzte a Jugoszláv offenzíva, ahol a 27-esek jócskán megtapasztalhatták a délen zajló háború milyenségét. 1941. áprilisában Zágrábban tartózkodtak az afrikai út előtt. Találékonyságát bizonyítja, hogy az egyik szakaszon, Tripoliból (mai Líbia) elindulva meghibásodott motorja miatt kényszerleszállást hajtott végre a sivatagban. A Staffel többi pilótája továbbrepült miután meggyőződtek arról, hogy biztonságban földet ért. Ezután Marseille stoppolva feljutott egy olasz teherautóra, majd egy utánpótlás raktár parancsonkával hitette el az igazat, miszerint neki holnap készen kell állnia a bevetésekre. A parancsnok elintézte neki az utat a repterére, elváláskor azt mondta: „Fizesd vissza ezt nekem 50 győzelemmel Marseille!”.

24993128_523583268005255_5037475728073777951_n

Az ifjú ász a “Sárga 14”-es messerschmittjével

Első afrikai győzelmét ’41 április 23.-án szerezte, de a 3. bevetésén lelőtte a gépét James Denis francia pilóta. A Bf 109-esében centiméterekkel csapódtak teste mellé a Hurricane lövedékei. 1 hónappal később megint találkoztak, ám a francia ismét legyőzte a német pilótát.
Neumann bátorította Marseille-t, hogy fejlessze magát, mivel ebben az időben a győzelmeinek aránya csekély volt, júliusról augusztusra egyetlen győzelmet sem könyvelhetett el, ezzel szemben 4 saját gépet vesztett a csatákban vagy meghibásodások miatt.

Taktikája, hogy a szemből jövő ellenségre rázuhanva támadott, így gépei sokszor rendbehozhatatlan sérüléseket szenvedtek, nem nyerte el Eduard Neumann tetszését. Marseille viszont kitartott, és elkezdte tökéletesíteni tudását, mind taktikailag, mind fizikailag, aminek következtében nem csak a gépe feletti tökéletes uralmat, a precíziós lövészetet és az adott helyzethez való alkalmazkodóképességét fejlesztette ki, hanem egy egyedi taktikát is kidolgozott (fordulóiban volt képes nagyon pontosan tüzelni). Ennek a lényege, hogy nagy szögből, legtöbbször oldalirányból az ellenséges gép orrát, motorját lőtte, így a légi harcai nem a szokványos módon zajlottak, a szokványos alatt akkoriban az ellenség hátába való kerülést jelentette. Sokszor a bevetésről hazafelé tartva is gyakorolta a taktikáját, saját Staffeljével gyakorolva, s folyamatosan csiszolgatta a fordulásaiban elvégzett lövéseknek a pontosságát.

Ezen felül sokszor személyesen szervezte meg és gondoskodott a lelőtt szövetséges pilóták jólétéről. 1941 szeptemberében egy ausztrál gép lelövése után elment az ellenséges reptér fölé és ledobott egy üzenetet, hogy a lelőtt gép pilótáinak állapotáról tudassa a földi személyzetet. Ezeket a repüléseit aztán Göring tiltotta meg. Werner Schröer szerint Marseille azért tette ezeket a köröket, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy a repülőgépek lelövésének szeretete nem egyenlő nála a gyilkolással. A két dolog más lapra tartozott Marseille-nél, talán a bűntudata mardosta ezekben a pillanataiban és ez vezérelte ezen cselekedetei végrehajtásakor.

Munkájának gyümölcse végül szeptember 24.-én érett be teljesen, mikor egy bevetés alatt négy Hurricane felett aratott győzelmet, december közepére pedig már 25 győzelmet jegyezhetett a német Aranykereszttel egyetemben. Staffeljét visszahívták Németországba, hogy átvegyék új Bf 109F-4/trop gépeiket.
Képességei terén maximalista volt, lábait és mellkasi izmait folyamatosan erősítette, hogy a G-erőknek minél jobban ellen tudjon állni. Nem viselt napszemüveget és rengeteg tejet ivott, hogy a látását erősítse.

25289549_523583411338574_6039748215979279925_n

A ‘Lufberry-kör’ lényege. Tulajdonképpen bármely formációból egyszerűen lehetett formálni az egy magasságban egymást követő köröző mozgást. Raoul Lufbery I. világháborús pilótáról elnevezett védekező manőver.

A német támadások ellen a szövetségesek használni kezdték az első világháborús ’Lufbery kör’-t (kép), ami egy horizontális körberepülést jelentett, ha megtámadták őket. Tulajdonképpen egymás mögött köröztek, ezáltal védték egymás hátát és a be nem látott területek is nagyban lecsökkentek, ezáltal a támadók mozdulatai kevésbé estek látóterükön kívül. Marseille gyakran felülről zuhant be a körök középpontjába, és a köröző gépekkel egy magasságnál egyenesbe hozta a gépet, majd a köríven lévő kiszemelt gépre egy rövid sorozatot küldött, hogy aztán nagy sebességével vissza tudjon emelkedni a kör fölé, biztonságos magasságba.

Sok olyan helyzetbe belement, amelyet más pilóták ésszerűtlennek láttak, de képességeivel nem sokan tudták felvenni a versenyt. Kis csoportokban szeretett repülni, mivel a sivatagi tiszta égen egy nagyobb egységet hamarabb észre lehetett venni. Társát, társait mindig biztonságos távolságban „tartotta”, nehogy az éles fordulókban összeütközzön egyikükkel.
Általában a fordulásoknál szívesen szerette visszavenni a sebességet és használta a fékszárnyakat, az élesebb fordulók érdekében. Főleg a Lufbery körök támadásánál szerette ezt az éles fordulót. Emil Clade mondta róla egyszer, hogy egyik pilóta sem tudta ezt annyira hatékonyan csinálni, mint Marseille:

„Marseille tökélyre fejlesztette egyedülálló taktikáját. Mikor ’Lufbery kör’-t támadott nagyon lassan kellett repülnie, s addig a pontig is elment, hogy a leszálló fékszárnyaival kellett dolgozzon, hogy ne kezdjen el zuhanni, mivel élesebben kellett fordulnia, mint a védekező kör bármely más tagjának. Ő és a gépe egyek voltak, úgy kezelte azt a gépet, mint senki más.”

1942. február 8.-án megkapta a Vaskeresztet, s folyamatos sikerei miatt elő is léptették. Barátjával, Hans-Arnold Stahlschmidt-tel (59 légi győzelem, 3. legsikeresebb Észak-Afrikában repülő német pilóta) beszélve Marseille kifejtette véleményét sajátos stílusában:

„[…] Sokszor látom magamat egy brit raj közepén, ahogy minden pozícióban lövök rájuk, de sosem kapnak el. A mi légierőnk alapja ez, Stahlschmidt, amit fejleszteni kell. Képesnek kell lenni arra, hogy minden pozícióból lőni tudj. Bal vagy éppen jobb fordulóban, orsóból kikerülve, a hátadon, bármikor. Csak ilyen alapokkal tudod fejleszteni a saját taktikádat. A támadási technika az, amire az ellenség nem számít a csata hevében, olyan mozdulatok, amik kiszámíthatatlanok, magyarán sosem ugyanazok, mindig a szituációból származnak. Csak ekkor vetheted bele magad egy ellenséges raj közepébe, hogy aztán majd belülről robbantsd szét őket.”

Május 30.-án 65. légi győzelmét zsebelte be, de a lelőtt gépből kiugró pilóta nem tudta kinyitni az ernyőjét. Marseille leszállt, összegyűjtötte a pilóta papírjait, megjelölte a lezuhanás helyét és egy szövetséges reptérre repülve ledobott egy bocsánatkérő levelet. A szövetséges P-40-es pilóta, Graham George Buckland két nappal a 21. születésnapja előtt hunyt el.

25151880_523583288005253_3912699030952805166_n

Kitűnően értett a formációk megtámadásához. Ezt bizonyítja 1942. június 3.-án véghez vitt tette, ahol egyedül ment neki egy 16 Curtiss P-40-es rajnak, melyből 6-ot lelőtt, ebből öt géppel 6 perc alatt végzett. Három szövetséges ász is volt a lelőttek közt. Marseille nem sokkal ezután megkapta a Tölgyfaleveleket is. Társát, Rainer Pöttgen (akit ekkoriban már ’repülő számológép’-nek neveztek, mert sokszor csak a magasból figyelte Marseille harcait és jegyezte a győzelmeit) elmondása szerint Marseille ezt a hat gépet mind fordulóharcban győzte le:

„A lövéshez csak egy pillanatra kellett ráforduljon az ellenségre. A lövéseket a motornál kezdte és a pilótafülkénél hagyta abba. Ő sem tudta megmagyarázni, hogy miképp csinálja. Minden fordulóharcnál visszavette a gázt, hogy minél élesebben fordulhasson. A csata során 360 lőszert használt el, körülbelül hatvanat repülőnként.”

Schröer állítása szerint ő volt a legnagyszerűbb pilóta akit valaha látott.

„Persze sok esetben a szerencsén múlott az épsége. Nem gondolt a szövetségesek létszámfölényére, sokszor tízszeres túlerőre vetette rá magát, gyakran csak egyedül. A légicsata összes szabályát áthágta.”

1942. június 17.-én elérte 100. légi győzelmét a Luftwaffe pilótái közül tizenegyedikként. Németországba visszatérve megkapta a Kardokat is a Tölgyfalevelek mellé.

1942. szeptember 1.-je volt a legsikeresebb napja. Szám szerint 17 légi győzelmet ért el aznap. Ebből nyolc gépet mindössze 10 perc alatt szedett le. Ezzel ő lett az egy nap legtöbb nyugati gépet lelövő pilóta a II. világháborúban. Szeptember lett a legsikeresebb hónapja, mivel 54 légi győzelmet könyvelhetett el.

25289618_523593471337568_3900393177206474486_n

A 27. Jagdgeschwader jele. A háború során főleg az észak-afrikai fronton szolgáltak pilótái.

Szeptember 3.-án hat szövetséges gép felett győzedelmeskedett, de gépe megsérült James Francis Edwards golyózáporában, s ugyanez a szövetséges pilóta három nappal később lelőtte Günter Steinhausent, Marseille barátját, aki a becsapódáskor életét vesztette. Másnap, szeptember 7.-én másik közeli barátja, Hans-Arnold Stahlschmidt tűnt el ütközet közben. Ez a két csapás olyannyira megrendítette a német pilótát, hogy élete hátralevő részében egyre zárkózottabbá és ingerlékenyebbé vált.

Szeptember 16.-án légi győzelmei számát egy ideig nem tudta növelni törött karja miatt, mivel megtiltották neki a repülést. Éppen ezért az olasz pilóták C.202-esét kérte kölcsön egy körre. Csakhogy a dolog nem úgy sült el ahogy először gondolta, mivel a gázkart visszahúzva a gép a feje tetején landolt.
Marseille öt hét alatt 59 légi győzelmet ért el. Azonban a szövetséges fölénnyel nem bírtak mit kezdeni. A 800 szövetséges gép ellen mindössze 112 (65 üzemképes) repülőt tudtak kiállítani a németek.

Az utolsó csatájában, szeptember 26.-án 7 győzelmet aratott, de leszállás után az összeomlás szélén állt. Szeptember 26.-án érte el 158. győzelmét ’Afrika csillaga’, mindössze 22 évesen. Állapotán azonban a társai is le voltak döbbenve. Marseille elmondásai szerint az a spitfire dolgoztatta így meg, ami a 158. légi győzelmét jelentette neki. Elmondása szerint egy intenzív fordulóharcba bonyolódott ellenfelével, amelyet magasan kezdtek, de lekeveredtek a föld fölé. Az üzemanyaga 15 percre volt csak elég, mikor a nap felé kezdett el emelkedni. A RAF pilótája követte. Aztán egy éles kanyar után ráfordult az emelkedő szövetséges gépre, és 100 méteres távolságból tüzet nyitott. A spitfire kigyulladt és egyik szárnya is letört. A gép a pilótával együtt a földbe csapódott. Marseille elmesélése szerint:

„Ez volt az eddigi legélesebb helyzetem. A fordulói hihetetlenek voltak… Azt gondoltam ez lesz az utolsó csatám.” Sajnos a pilóta kiléte a mai napig ismeretlen maradt.

A szeptember 26.-ai két bevetését az új Bf 109G-2/trop típussal repülte. Az egyik bevetése során 7 ellenséges gépet lőtt le beállítva ezzel a végleges, 158. légi győzelmét. Az új típussal először Marseille Staffeljét szerelték fel, de korábban nem volt hajlandó a típussal repülni a Gustav széria gyakori motor meghibásodásai miatt. Albert Kesselring utasítására viszont elfogadta az új gépeket. Szeptember 28.-án Erwin Rommel megkérte, hogy utazzanak el Berlinbe, mivel mindketten hivatalosak a Führer egyik beszédére. Marseille visszautasította a meghívást, azt válaszolva, hogy rá a fronton van szükség és a szünetet inkább karácsonykor kérné, mikor majd összeházasodik menyasszonyával.

1942. szeptember 30.-án Hans-Joachim Marseille százados felszállt G-2-esével (WK-Nr. 14256), hogy századával a JG 53-as Stukáinak nyújtsanak légi fedezetet. Szövetséges repülőkkel nem találkoztak, s a visszafele tartó úton valami oknál fogva Marseille pilótafülkéje elkezdett megtelni füsttel. A rajtársai segítségével átjutott a német vonalakon, ahol megkísérelte elhagyni új Bf109G-2/trop-ját. Utolsó szavai felcsendültek a társai rádiójában:

„Azonnal ki kell jutnom, nem bírom tovább!”

Mialatt a többi gép helyet csinált körülötte, ő a hátára fordította gépét, de a sűrű füsttől nem látta, hogy gépe enyhe ereszkedésbe és gyorsulásba kezd. Marseille kiugrásakor a gép körülbelül 600 km/h-val repülhetett, kiugrásakor a vezérsík éppen ezért eltalálhatta a pilóta mellkasát. Nem tudni, hogy már ez végzett-e vele, vagy csak az eszméletét vesztette el, mindenesetre az ejtőernyő kioldó szerkezete eredeti állapotban volt mikor átvizsgálták a testét a becsapódás helyénél: a pilóta nem nyúlt hozzá. Marseille „Sárga 14”-es G-2/trop gépe Sidi Abdel Rahmantól 7 kilométerre délre csapódott a földbe.

25152182_523583431338572_6280699018630697758_n

Marseille becsapódott gépének roncsai

A JG 27-eseket egy hónappal később kivonták az afrikai hadszíntérről, annyira elveszett a morál. Marseille három héttel két jóbarátjának halála után vesztette életét bevetés közben.

Ő volt a Luftwaffe valaha volt legfiatalabb századosa és a két német közül, akik megkapták az olasz ’Bátorság Aranyérmet’, ő volt az egyik. Legjobb eredményei közé tartoznak a 8 szövetséges gép lelövése 10 perc alatt, az egy nap alatti legtöbb lelőtt (17 db) szövetséges gép és az öt hét alatt lelőtt 59 ellenséges repülő. A háború alatt 4 típust repült, a Bf 109-es különböző (E-7, E-7/trop, F-4/trop, G-2/trop) variánsait.

Szeptember 3.-án ítélték neki a Gyémántokat is a Vaskereszthez, de ezt éltében már nem kapta meg. 1942. október 1.-jén helyezték végső nyugalomra a dernai temetőben. Albert Kesselring és Eduard Neumann mondták a gyászbeszédet.


OldFoxx  / HUA

25158345_523583364671912_4001903738370508924_n

zFireWyvern által készített “Sárga 14” festés letölthető az oldalról
https://live.warthunder.com/post/11981/en/

Reklámok

Kategóriák:Cikkek, Történelem

Tagged as: , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s