USS Lexington (Lady Lex)

Lexington 1916-ban lett engedélyezve, mint a legelső hajója az új Lexington-osztályú csatacirkálóknak. Miután az USA belépett az 1. vh-ba a hajó építése elhúzódott, mivel elsőbbséget kaptak az ellátó hajók és rombolók. A konfliktus vége után a hajón végre megkezdődtek a munkálatok a Fore River Shipyard-ban 1921 január 8-án. Miközben a munkások bőszen dolgoztak a hajótesten, Washington-ban megtörtént a Washingtoni haditengerészeti konferencia, ahol több megszabás is történt a hajók maximális súlyáról amik az USA-t, Nagy Britanniát, Japánt, Franciaországot és Olaszországot is korlátozták. A találkozó hatására a Lexington-on ismét megszűntek a munkálatok 1922 februárjában. Ekkor a hajó kb 24%-ban volt kész.

A Washingtoni haditengerészeti szerződés után az amerikai kormány úgy döntött, hogy a hajót átépítik repülőgép-hordozóvá, mivel csak így fértek bele a Lexington paraméterei az egyezménybe. A hajó teste nagyrészt készen volt, így a kormány úgy döntött, hogy azt meghagyja olyannak amilyennek eredetileg elképzelték, mivel ha le akarták volna cserélni az túl drága lett volna. Munkások a testre megépítették a 264 méter hosszú kifutópályát a híddal és a hatalmas méretű kéménnyel. Elkészülése után a hajó 37 000 tonnát nyomott amihez komoly meghajtásra volt szükség ezért a hajó erejéről egy turbó-elektronikus meghajtás gondoskodott ami 47 200 lóerőt biztosított a hajónak. A 4 db propellert egyenként hajtotta egy-egy elektromos motor, amik 22 500 tengely-lóerőt adtak le aminek köszönhetően a hajó képes volt elérni a 33 csomót. Mivel a repülőgéphordozók dizájnja elég gyerekcipőben járt, így a Bureau of Construction and Repair ragaszkodott, hogy a hajón minimum 8 db 8″-es ágyú is legyen a 78 db repülőgép mellé. Ezek az ágyúk 4 db toronyban kaptak helyet, így az ágyú elosztás 2/1 volt. A kifutópályát  még egy katapulttal is ellátták, de ezt Lexi karrierje során nagyon ritkán használta.

Lexit 1925 október 3. bocsájtották vízre és rá 2 évvel a teljes hajót befejezték 1927 december 14.-én. Első kapitánya Albert Marshall lett. Ez a testvérhajója a USS Saratoga csatlakozása után egy hónappal később történt meg. Ezen két hajó volt a legnagyobb akkoriban, ami az Amerikai Tengeri flottában szolgált és a 2. és 3. repülőgéphordozó ami szolgált a USS Langley után. Lexi 1928-ban az Amerikai Csendes óceáni flottába sorozták be.

USS Lexington eredetileg 78 repülőgépet tudott vinni magával amiben bombázó repülőgépek is voltak. 1936-ban a repülőgépei típusai 18 db F2F-1 és 18 db F4B-4 vadászgépből, 20 db SBU Corsair zuhanóbombázóból illetve 18 db Great Lakes BG torpedóbombázóból álltak. Átépítések és modernizálások után ez a szám 91-re nőtt. Légvédelmi fegyverzete eredetileg 12 db 127 mm/38 Mk 24 ágyúból állt, de ezt később további fejlesztéseket kapott amik további 6 db 28 mm 1.1″/75 kaliberú gépágyú, 30 db 20 mm Oerlikon gépágyú. Fő fegyverzete 4 db, dupla elosztású 124 mm/38 Mk32 ágyú volt. Ez az ágyútípus képezte a korai Amerikai cirkálók, illetve repülőgéphordozók fő fegyverzetét. Mivel a páncélzatát megtartotta, így nagyon jó torpedó védelemmel rendelkezett a hajó: 127-178 mm. Lexington-on 2791 lélek szolgált.

Lexi első “bevetése” elég szokatlan eset volt. 1929-ben Tacoma városnak az áram ellátását látta el, mert egy aszály tönkretette a hydro-elektronikus erőművet ami a városnak adott áramot. Ez után a hajó vissza tért a hagyományos feladatokhoz. Lexi az elkövetkező két évben különböző kiképzésekben vett részt. Ez idő alatt Ernest J. King volt a hajó kapitánya aki később a Chief of Naval Operations címet viselte a 2. vh alatt. 1932 februárjában Lexi és testvérhajója, Saratoga egy meglepetés támadást indított Pearl Harbor ellen, mint egy nagy gyakorlat része. A két hajó az eredmények alapján sikeresen hajtotta végig a támadást (és később a Japánok is). Lexington hatalmas részt játszott az új repülőgéphordozó taktikák kidolgozásában.

Az egyre növekvő feszültség Japán és az USA között, Lexington-t és az Amerikai Csendes-óceáni flottát Hawaii közelében kellett állomásoztatni az 1940-es kiképzések után. Ezek után Pearl Harbor lett ennek a flottának a főbázisa. 1941 vége fele, Husband Kimmel Admirális az Amerikai Csendes-óceáni flotta vezére parancsba adta a 12. harci különítménynek (USS Lexington (CV), USS Chicago (CA), USS Portland (CA), USS Astoria (CA), USS Indianapolis (CA), USS Porter (DD), USS Mahan (DD), USS Drayton (DD), USS Lamson (DD) és USS Flusser (DD)), hogy erősítést vigyenek a Midway-szigeteken állomásozó Amerikai tengerészgyalogosoknak (repülőket jórészt). A különítmény December 5. indult útnak Pear harbor-ból. Az eredeti parancsot azonban abbahagyva, a 12. harci különítménynek azonnal a Japán flotta keresésére kellett indulnia. Több napos sikertelen keresés után, Lexington vissza tért Pearl Harbor-ba december 13-án.

Hamarosan újra kihajózott, de ezúttal a 11. harci különítmény tagja ként, megtámadta Jaluit Atoll kis szigetet, mint egy elterelő támadás, hogy a Japán flotta egy részét elcsalja Wake-szigetektől. Ezt a küldetést hamar törölték és a hajót vissza küldték Hawaii-ba. Hossza őrjáratozás után Johnston Atoll és Christmas-sziget környékén januárban, az Amerikai Csendes-óceáni flotta új admirálisa Chester W. Nimitz elrendelte, hogy Lexington csatlakozzon az ANZAC Századhoz a Korall-tengeren, hogy a kereskedelmi vonalakat védje Amerika és Ausztrália között. Ez alatt a feladatkör alatt, Altengernagy Wilson Brown egy rajtaütést tervezett a Japánok által elfoglalt Új-Britannia szigeten lévő Rabaul bázis ellen. Ez a terv kudarcba fulladt mikor Japán repülőgépek észrevettek Wilson flottáját, amit meg is támadtak. 19 db Mitsubishi G4M bombázó támadt a hajókra február 20. amik közül Lexi 17 db-ot le is lőtt. Lexington karcolások nélkül megúszta az ütközetet. Ezek után Wilson altengernagy segítséget kért Nimitz admirálistól, hogy a hajóival segítse a bázis elleni támadást. Válaszul  Frank Jack Fletcher ellentengernagy 17. harci különítménye indult útnak, aminek a USS Yorktown (CV-5) repülőgéphordozó is tagja volt. Az egység március elején érkezett meg.

Ahogy az alakulat hajózott Rabaul fele, Wilson megtudta, hogy egy nagyméretű Japán flotta van New Guinea mellett Lae és Salamaua kikötők közelében, ahol a Japán inváziót segítik. Az eredeti terv megváltoztatása után, egy hatalmas rajtaütést indított a flotta ellen a Papua-i öbölből. Az Owen Stanley hegy felett átrepülve F4F Wildcat-ek, SBD Dauntless-ek, és TBD Devastator-ok csaptak rajta a mit sem sejtő japán hajókon. A repülőket együttesen indította a Lexington és a Yorktown március 10.. A rajtaütésen 3 db szállítóhajót süllyesztettek el és rengeteg másikban pedig komoly sérüléseket okoztak. A csata után Lexington-t vissza küldték Pearl Harbor-ba fejlesztések miatt. Lexi márcuis 26. hajózott be a kikötőbe és amint horgonyt vert, már kezdődtek is a munkálatok rajta. Több változtatás mellett új légvédelmi fegyverzetet kapott a hajó, amik az eredeti 8″-es ágyúk lecserélését jelentette modernebb quadra 28 mm-es 1.1″/75 kaliberű gépágyúkra. A munkálatok befejeztével, Aubrey Fitch ellentengernagy parancsnoksága alatt a 11. harci különítménynek megkezdte a gyakorlatokat Palmyra Atoll és Christmas-sziget környékén. 

Április 18. véget értek a kiképzések és Fitch parancsot kapott, hogy találkozzon Fletcher 17. harci különítményével északra New Caledonia-tól. Riasztások érkeztek, hogy a japán flotta megkezdte a támadást Moresby kikötő ellen New Guinea-ban. A kombinált Szövetséges erők a Korall-tengerre hajóztak május elején. Május 7. több napos keresgetés a japán flotta után ellenséges hajók tűntek fel a horizonton. Komoly repülőgép támadások érkeztek mind két oldalról, a Japánok a USS Sims-et (DD) és USS Neosho-t (AO-23) támadták meg, míg az Amerikaiak elsüllyesztették az IJN Shoho-t. A japán repülőgéphordozón mért támadás után Robert E. Dixon Lexington őrnagya rádióüzeneteben kijelentette “Scratch one flat top!” ami mondat később híressé vált. A harcok tovább folytatódtak amerikai repülőgépek megtámadták IJN Shokaku és IJN Zuikaku repülőgép-hordozókat. Az első komolyan megsérült, a második sikeresen elmenekült.

IJN Shoho támadás alatt

Miközben az amerikai repülők támadást indítottak, a japán ellentámadás is megkezdődött a Lexington és a Yorktown ellen. 11:20 környékén Lexi 2 db torpedó találatot kapott, ami pár kazán leállását eredményezte, ez a hajó sebességére hatott ki. Lexi nagyjából 6-7° dőlt a bal oldalára, ezután újabb támadás érte, 2 db 250 kg-os bomba találta el. 19 db D3A támadott rá Lexi-re amiből egyet a vadászok szedtek le, míg egy másikat a hajó légvédelme. Miközben az egyik bomba eltalálta az egyik légvédelmi üteg lőszer rekeszét, ami több tüzet is okozott, a második a hatalmas kéménybe csapódott bele, ami kisebb sérüléseket okozott a felépítményben. A javítószemélyzet azonnal elkezdte az üzemanyag átirányítását, és a hajó dőlését egyensúlyozzák.

USS Lexington kifutópályája. A hangárból feltörő füstök borítják el a fedélzetet.

Ahogy a helyzet kezdett stabilizálódni, egy hatalmas robbanás történt 12:47-kor amikor a benzingőzök berobbantak, amik a megrepedt repülőgép üzemanyag tartályból szivárogtak ki. A robbanás teljesen megsemmisítette a hajó javítószemélyzet fő állomását, a légi operációk tovább folytatódtak és az összes túlélt repülőgép a reggeli támadásból sikeresen újra röpképesek lettek 14:14-re. 14:42-kor egy újabb hatalmas robbanás történt ami kirobbantotta a hajó elején lévő liftet, ami 30 cm-el a kifutópályától magasabbra dudorodott ki, illetve rengeteg tűz kezdett el terjedni ismét a hangárban, ami áramkimaradást okozott. Hiába jött segítségére 3 romboló, a Lexington javítószemélyzete teljesen túlterheltek lett amikor a 3. robbanás is megtörtént 15:25-kor, ami teljesen levágta a hangár víznyomását. Miután a hordozó teljesen mozgásképtelen lett, Frederick Sherman kapitány parancsba adta, hogy a sebesülteket evakuálják és 17:07-kor pedig elrendelte a teljes legénység számára a hajó elhagyása parancsot.

Sherman az utolsó matrózig a fedélzeten maradt, majd 18:30-kor ő is elhagyta a hajót. Elmondások szerint 2 770 embert mentettek ki. Az égő Lexingtont végül USS Phelps amerikai romboló süllyesztette el parancsra. Kettő torpedó találat után, Lexington balra dőlt és elnyelte a mély. A hajó elvesztése után a Fore River Yard munkásai megkérték Frank Knox-ot az Amerikai Haditengerészet titkárát, hogy az akkor még építés alatt álló Essex-osztályú repülőgéphordozót (USS Cabot) átkereszteljék Lexington-ra, hogy ezzel is végső tiszteletet mutassanak az elvesztett hordozónak. Ez jóvá is lett hagyva és az új repülőgéphordozó USS Lexington (CV-16) “The Blue Ghost” lett.

USS Lexington (CV-16)

A roncsot 2018 március 4. találták meg 3000 m mélyen, 800 km-el keletre Queensland partjaitól. A hajó koordinátái:  15°20′S 155°30′E.