A FV4030/4 Challenger 1, a Brit Szárazföldi Erők által használt közepes harckocsi, 1983-tól 1990-es évekig volt szolgálatban, amikor a Challenger 2-es típussal váltották fel. Jelenleg is szolgálatban áll a Jordán Fegyveres Erőknél.

Története

A Brit Szárazföldi Erők a Chieftain harckocsi 1963-as rendszerbeállítása után egy új generációs harckocsi felé fordult. Az 1960-as végén nemzetközi projekt indult, de a munka a német-angol együttműködéshez hasonlóan 1977-ben jelentősebb eredmény nélkül befejeződött.

A Challenger harckocsit a Royal Ordnance Factories (ROF) fejlesztette ki, a gyártási jogokat 1986-tól a Vickers Defence System vette át. A Challenger fejlesztésének alapja az iráni sahtól érkező megrendelés volt ami korszerűsített Chieftain harckocsik legyártására vonatkozott, az új modellt Shir 1-nek nevezték. A fejlesztések végül egy sokkal jobb harckocsihoz vezettek, ez volt a Shir 2, melynek átalakított változatát a Brit Szárazföldi Erők Challenger 1 névvel állította hadrendbe. A gyártás 1978-ban kezdődött és az 1990-es évek közepéig folytatódott, összesen 420 darabot szállítottak le belőle.

Szembetűnő a harckocsi oldalának kötényezése

Felépítése, fegyverzete, erőforrása

A Challenger harckocsi főbb harcászati jellemzői – főleg a védettséget és a mozgékonyságát tekintve – jelentősen felülmúlják a Chieftain harckocsikat. A harckocsi felépítése klasszikus. Kezelőállománya 4 fő. A páncéltest és a torony Chobham páncélból, hegesztési technológiával készült. Az oldalpáncélzat és a futómű kötényezett. A Chobham páncél kerámia és acél elemekből épül föl, s rendkívül jó védelmet biztosít HEAT (High Explosive, Anti-Tank; Kumulatív Páncéltörő Lövedék) és AP (Armour-Piercing; Páncéltörő) lövedékekkel szemben. E páncélzatot több más harckocsin is alkalmazzák, ezek közül az egyik legjelentősebbet említve: az amerikai M1 Abrams. /Páncélzat/

A vezetőteret a mellső páncél alatt-mögött alakították ki a harckocsi hossztengelyének vonalában. A mellső páncél nagyobb dőlésszöge a páncéltest magasságának csökkentését tette lehetővé, a kis méretek miatt a vezető harchelyzetben félig fekvő pozícióban vezeti a harcjárművet. A vezetőülés mellett az ellenőrző műszereken kívűl a lőszerjavadalmazás egy része is elhelyezésre került.

A harckocsi küzdőterében helyezték el a fő fegyverzetet, a lőszerjavadalmazás nagyobb részét, a tűzvezető rendszert, a parancsnok és az irányzó “munkahelyét” (a lövegtől balra), valamint a töltőkezelő ülését.

A motor-erőátviteli tér a harckocsi hátsó részében található.

Harci tömege 62 tonna. Hosszúsága (ágyúcsővel) 11,55 méter, a páncéltest hossza 8,39 méter, magassága 2,89 méter.

A harckocsi kinézetre is elég masszív

A Challenger harckocsi alapvető fegyvere a 120 mm űrméretű huzagolt csövű L11A5 ágyú, amely gyakorlatilag a Chieftain lövegének korszerűsített változata. A lövegcső alapanyaga ESC technológiával készült acél, amely a cső anyagának kifáradása nélkül biztosítja a folyamatos tüzelést. A lövegcső hossza L/55-nél rövidebb lett abból a célból, hogy a menetből történő tüzeléskor javuljon a kiegyensúlyozottsága. Az ágyúhoz füstgázelszívó, hőszigetelő borítás és korszerűsített zárszerkezet tartozik. Az ágyú lőszerjavadalmazása 52 db osztott lőszer, amelyhez 32 db űrméret alatti páncéltörő-, 15 db kumulatív páncéltörő- és 5 db ködgránát tartozik. Az űrméret alatti vezérsíkos lövedék (APFSDS) wolfram keménymaggal készült és 1500 m/s a kezdősebessége. Alkalmaznak urán keménymagvas lövedéket is. Az inditő tölteteteket és a gránánátokat konténerekben tárolják, amelyeket folyadék “köpeny” vesz körül a robbanás valószínűségének csökkentése érdekében.

A harckocsi kiegészítő fegyverezete egy 7,62 mm-es párhuzamosított L8A2 géppuska, egy 7,62 mm-es L37A2 légvédelmi géppuska és 2 db ötcsövű ködgránátvető. A géppuskák lőszerjavadalmazása 4000 db.

Jól látszik a légvédelmi géppuska, melyet a töltőkezelő kezel

A Challenger automata tűzvezető rendszere távmérőből, lőelemképzőből, 10x-es nagyítású fő irányzótávcsőből, kiegészítő 7x-es nagyítású teleszkópikus irányzótávcsőből, a parancsnok 10x-es nagyítású periszkópjából, 11 db figyelőprizmából és kétsíkú stabilizátorból áll. A vezető, az irányzó és a parancsnok éjszakai tevékenységét passzív éjjellátó- és irányzó műszerek segítik. Érdekesség, hogy mind az irányzó, mind a parancsnok vezethet irányzott (!) tüzet.

Erőforrása az erőátvitellel egy egységet képező Perkins CV-12, 12 hengeres V elrendezésű, 4 ütemű, feltöltős, folyadékhűtéses dízelmotor. A motor teljesítménye 895 kW (1200 LE) 2300 ford/perc-nél. A fő erőforrás mellett egy generátorral összekapcsolt 27,6 kW-os dízelmotor is található az akkumulátorok töltésére, az előmelegítő rendszer üzemeltetésére, valamint álló motor esetén a tűzvezető- és stabilizátor rendszer elektromos energiával való ellátására. Az erőforrások folyadékos hűtőrendszere közös, kettő darab vízszintesen elhelyezett hűtővel, túlfolyó tartállyal és három ventilátorral. A hűtöfolyadék mennyisége 136 l.

A Challenger hidromechanikus erőátviteli berendezése a hidraulikus nyomatékváltó és a bolygóműves sebességváltó (4 sebességfokozat előre és 3 hátra) és az egyfokozatú hajtómű hozzájárul a jó terepjáró képességhez. Az erőátviteli berendezés automatikus és kézi üzemmódban működhet. A harcjármű irányítása botkormányokkal történik a sebességfokozatnak megfelelő fordulási sugáron. A fékrendszere lamellás rendszerű.

Futóműve hidropneumatikus felfüggesztésből, oldalanként 6 db futógörgőböl, 4 db tartógörgőből, 1-1 db láncmeghajtó és láncfeszítő kerékből, valamint fém-gumicsuklós gumipárnázott lánctagokból áll. A felfüggesztés 8000 km élettartalmú. A lánctalp felfekvési hossza 4,79 m.

Elérhető legnagyobb sebessége közúton 56 km/h. Hatótávolsága 550 km. Terepjáró képességét a 0,9 m lépcsőmászó képesség, a 2,8 m árokáthidaló képesség és a 30 fokos lejtő leküzdő képesség jellemzi.

A Challenger harckocsi különleges berendezései között megtalálható még a tömegpusztító fegyverek elleni védelmi (TÖPFE) berendezés, a rádió adó-vevő berendezés, a belső kommunikáció berendezés, az automata tűzoltó berendezés és a víz alatti átkelő készlet is.

Harci alkalmazás

Az első Öböl-háború alatt az angolok 180 db Challengert küldtek Szaúd-Arábiába, és alkalmaztak a “Granby” hadművelet idején. A harckocsik körülbelül 300 db páncélozott járművet semmisítettek meg, veszteségek nélkül. A történelem legnagyobb távolságú harckocsi-harckocsi elleni küzdelmét is egy Challenger tartja, mely egy iraki tankot 4 km távolságból lőtt ki. A Challenger 1-eket Boszni-Hercegovinában és a Koszovóban (KFOR) “Joint Guardian” hadművelet során is bevetették.

Challanger 1 Boszniában

A harckocsikról általánosságban: A harckocsi – a harc alapvető eszköze

Forrás: internet, Bombay-Gyarmati-Turcsányi: Harckocsik