Bemutatók

AMX 30

Franciaország a 60-as évek végére újabb projectet indított saját harckocsigyártásuk beindítására, végleg lecserélve az országban szolgáló M47 Patton tankokat.

Amx30_065_bayard-min

Eddigi nagyobb munkái, szinte mind a német alapokra, tervekre és megoldásokra épültek (ARL-44; AMX M4, 50, Foch), vagy páncélozottság szempontjából hagytak kívánni valót maguk után (AMX 13; Lorraine CD, 40t), ezekkel a hagyományokkal szakítva kiadták az Atelier de Construction d’Issy-les-Moulineaux cégnek a parancsot egy új, modern MBT tervezésére.
Ellenben korábbi terveivel és megoldásaival, szakított a második világháborús német alapok átvételével, és az akkori angol és a nyugatnémet fejlesztőktől kértek segítséget, utóbbiak a Leopárd-ot fejlesztették éppen, így annak tapasztalatait meg tudták osztani a franciákkal.

800px-AMX-30B2_img_2368-min

A tervezendő járműnek az alábbi feltételeket szabták:

  • Maximum 30 tonna
  • 3.15 méternél nem szélesebb, és 2.15-nél nem magasabb
  • Képes legyen befogadni egy 105 mm-es harckocsiágyút
  • Motorjának teljesítménye érje el a 900 lóeröt
  • Képes legyen az akkori 100 és 122 mm-es orosz harckocsiágyúk (D-10T, D-25T) pattintására lőtávjáról.

800px-AMX30_afar-min

A De-Gaulle vezette német-olasz-francia együttműködés, ami az Egyesült Királyság és főleg az Egyesült Államok befolyását akarta megakadályozni Nyugat-Európában, hamar felbomlott, mivel a franciák (érzékeltetve, hogy ők voltak a háromból egyedül a ‘győztes oldalon’ a háború alatt) dirigációját többi ország nem viselte el. A Leopárd a ráerőltetett francia 105mm-es helyett az angol L7-es ágyút kapta, ezután minden fejlesztési kapcsolat megszakadt a két ország között, egyedül hagyva az AMX-et az 30 fejlesztésében.

AMX-30_img_2330-min

A munka ennek ellenére is jól haladt, az első próbák már 1961-re megkezdődtek,  a két megépült prototípussal. (csak a lánctípusban és a távolságbemérő berendezésükben különböztek)
A próbákon is jól szerepelt a harckocsi, ami az akkori svájci Panzer 61-et kisebb tömegével, a T-55-öt kialakításával és alacsonyabb profiljával előzte meg. Viszont a Leopard-ot nem tudta maga mögé utasítani. 1963-ra 7 darab prototípus készült amikre a megfelelő tornyot próbálták megtalálni.

drawing-4view-min

Az oszcilláló tornyot, nagy magassága, gyenge páncélozhatósága, és stabilizátor beépítési lehetőségének a hiánya miatt hamar elvetették. A torony kialakításának az elsődleges szempont a megfelelő kitekintési szög és lehetőség volt a legénység számára, a tank elhagyása nélkül. A kupola a német ’42-es kupolát idézi magas kialakításával és 360 fokos korbetekintési szögével. Ezen kívül az irányzónak is több periszkóp is állt rendelkezésére a teleszkópos célzóberendezés mellett. A tornyot egészében öntötték, alacsony és modern kialakítása miatt képes volt ellenállni szinte minden ellenséges ágyú tüzének nagy távolságból.

800px-AMX30_bustle-min

Félig öntött, félig hegesztett teste a korai együttműködés miatt nem véletlenül hasonlít a Leopard testére, kialakítása és belső modul (és legénység) elhelyezésében is azonos, de a jobb kitekintési lehetőségek miatt a sofőrnek itt is több lehetőséget biztosítottak az előre való kitekintésre, ezzel növelve a belátható területet.
Páncélzatban sem sokban különbözik a német testvérétől, ami tudjuk, hogy tud meglepetéseket okozni, de erősnek nem mondható. Szemből is egy modernebb ágyú minden nehézség nélkül átüti, oldalról és hátulról pedig még a kisebb kaliberű légvédelmekkel szemben sem vagyunk biztonságban.

Fegyverzete egy huzagolt 105mm-es F1 ágyú, mely egy különleges úgynevezett “Gresse” lövedéket lőtt ki. A lövedék egy elkülönülő külső héjból és egy belső magból állt, melyet golyócsapágyak választottak el. Kialakítása miatt sokkal pontosabb volt az akkori (c)heat-fs lövedékeknél és hosszabb távon sem tért le röppályájáról, ezzel kitolva az ágyú hatékony lőtávolságát 3 km-re, átütése pedig még ilyen távolságból is lehetővé tette számára az akkori orosz tankok megsemmisítését.

Amx30_025-min

Habár az első két prototípus még egy 720 lóerős (540 kW) SOFAM 12 GSds gázolaj motorral készült, a végsó torony rátétele és a feltételeket túllépett tömeg miatt új erősebb motort kellett keresni. A győztes a Hispano-Suiza HS-110 mindenevő, ugyancsak 720 lóerős motorja lett. A motor cseréjével a tank végsebessége 65 km/h-ra nőtt, amivel utolérte német vetélytársát. Ugyancsak fontos szempont volt, hogy a motort 45 perc alatt ki lehetett cserélni hiba esetén.
A motort egy Gravina G.H.B.200C kétlemezes centrifugális kuplungrendszer, és egy (modern) párducból fejlesztett AMX 5-SD-200D váltó segítette. 5 előre és 5 hátra fokozatával a tank (rácáfolva az 1 előre 14 hátra gúnyra) tolatni is jól tud, így baj esetén könnyen vissza tudunk bújni fedezék mögé.

amx_30_1972_04_1280h720_fe3d38102344fdd48bbbf630bd06e5df-min

Sajnos a (párduc) váltónak megvoltak a maga hátrányai is, hamar kiderült, hogy az akkori képzetlen tanklegénység nem tudja megfelelően kezelni, ezáltal hamar tönkre is teszi a precíz szerkezetet. Az automatika is sokszor csődöt mondott, így nehéz terepeken csak tapasztalt sofőr tudta átvinni a tankot. A féknek sok volt a jármű tömege így a nagy sebességről való megállás is nehézséges és óvatos folyamat volt.

AMX30ACRA-min

A tanknak nem volt hosszú élete, mivel a 70-es években bejövő M1 Abrams és orosz T-64 és T-72 modellek, már hasonló mobilitás mellett sokkal nagyobb páncélvédettséggel rendelkeztek. a Leopárdhoz hasonlóan az AMX-et is megpróbálták modernizálni, és számos országban ma is szolgálatban van, köszönhetően forradalmi ágyújának amely még a mai T-72-vel is fel bírja venni a versenyt.

800px-French_AMX-30_Desert_Storm-min

AMX-30 Irakban

A felújítást három szakaszra lehet bontani:
Elsőben a tank új stabilizátort kapott amely már a tank végsebességén is egyenesen tudta tartani az ágyút, illetve a párhuzamosított géppuskát két automata Hispano-Suiza 20 mm-es gépágyútra cserélték.
Második a ’80-as évek elején volt. A váltót lecserélték egy sokkal könnyebben kezelhetőre, hogy megkönnyítsék a tank exportálását. (eladását külföldre) Emellett új távbemérőt, felfüggesztést és APFSDS lőszert is kapott.
Utolsó fejlesztése a Szovjetúnió felbomlása után következett be. A tankot reaktív páncéllal látták el. A megnövekedett tömeget pedig egy Renault Mack E9 750 lóerős motor hivatott kompenzálni.

brenus-0047

Mint már többször is említettem az AMX-30 nem sokban tér el a Leopard-tól, így akinek van tapasztalata a németek tankjával nem éri nagy meglepetés. A jobb toronypáncél, kicsivel magasabb végsebesség, és más ágyú viszont új élményt kínál mindenki számára. Ahogy a Leo-nál is itt sem szabad a páncélunkra hagyatkozni, ki kell használni sebességünket, viszonylag jó töltésidőnket, és alacsony profilunkat. A kilógó kupolára érdemes figyelni, hamar észrevehetnek miatta olyan helyen ahol azt hisszük nem látszik ki a tankunk. Kisméretű tornya, elfogadható toronypáncélja és 8 fokos ágyúsüllyedése jó fejharcossá, míg ágyúnk tökéletes sniper-ré teszi a tankot. Így több stílus kedvelője is magára találhat ezzel a tankkal.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

 AMX-30:
Méretek (H-SZ-M) 9.48m (6.59m ágyú nélkül) x 3.1m x 2.29m
(31’1″ (21’6″) x 10’2″ x 7’5″ ft.in)
Tömeg 36 tonna
Legénység 4 (sofőr, parancsnok, irányzó, töltökezelő/rádiós)
Motor Hispano-Suiza HS-110, 12-hengeres mindenevő, 720 HP
Felfüggesztés torziós rugó
Végsebesség 65 km/h (40 mph)
Fegyverzet 105 mm F1 (56)
1 x 7.62 mm LMG  (4500)
v.
2 x 20 mm HS (480)
Páncélzat (elöl/oldalt/hátul) Test: 80/35/30 mm
Torony: 150/40/30 mm
Legyártott 3571 db

A tankot megismerhetitek és további francia tankokkal is találkozhatunk a mai 1.75-ös frissítésben!

Reklámok

1 reply »

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s