Németország gazdasági feltámadása, és a konfliktusok megjelenése világszerte (Spanyolország, Mandzsúria, stb) a haderejük fejlesztésére ösztönözte a francia hadvezetést, a páncélosállományukat is beleértve. Ezen keresletet felismerve a Hotchkiss, és több üzem is, gazdaságilag jövedelmezönek találta a harckocsik fejlesztését a franciák számára, és azonnal ‘ugrottak’ kitölteni a megjelent piaci ürt.

A Société Anonyme des Anciens Etablissements Hotchkiss et Cie Párizs St Denis kerületében található, megalapítója Benjamin B. Hotchkiss amerikai mérnök. A cég 1875-ös alapítása óta híres volt Franciaországban jármüveiröl, föleg kivételes váltórendszerük miatt. Viszont az 1933-as könnyütank fejlesztési pályázat, a harckocsifejlesztés felé mozdította el a cég profilját.

A pályázat feltételei egyszerüek voltak: legalább 30mm-es páncélzatú, gyalogságtámogató könnyütank (ekkor még a gyalogsági, lovassági és frontvonalharckocsi 3 típus doktrína élt Franciaországban), melynek ágyúja alkalmas az akkori könnyenpáncélozott jármüvek megsemmisítésére, tömege nem haladja meg a 6 tonnát, gyártása és fenntartása pedig egyszerü és olcsó.

A pályázat megnyeréséért a Hotchkiss-nak, a Renault-tal kellett versenyeznie, és hamar elönyre is tett szert, ugyanis elsö H35 prototípusuk mind (gyártási és fenntartási) költségben, mind tömegben jobbnak bizonyult a vetélytárs cég FT és D1 modelljeinél.
A kezdeti sikerek ellenére a terveken finomítani kellett, ugyanis a csak géppuskával felszerelt torony nem tett eleget a fegyverzeti elvárásnak.
A második prototípus új öntött APX tornyot, és az akkori talán legjobb 37mm-es SA18 ágyút kapta. A német harckocsikon megjelenö új páncéltörö ágyúk miatt, viszont a frontpáncélzat vastagságának kritériumát 40mm-re növelték, így végül csak 1936 közepén kezdödhetett meg a gyártása.

A H35-öt vékony kialakítása és könnyütankhoz képest fantasztikus páncélvédettsége jellemezte leginkább. Tornya a szintén jól páncélozott, öntött, 1350 kg-os APX-R volt, amely egy 37mm-es SA18 L/21 föágyú, egy 7.5mm-es Reibel MAC31 párhuzamosított géppuska, és egy parancsnok befogadására biztosított helyet, aki köszönhetöen az kémlelönyílások számának és elhelyezésének, biztonságos helyröl tudta figyelni a körülötte zajló eseményeket.

A szükséges ágyú, torony és páncélzatfejleszések miatt a tank tömege böven meghaladta a 6 tonnás célt. 13 tonnáját a bele tervezett 6-hengeres Hotchkiss motor úton is csak 28 km/h-ra tudta felgyorsítani, illetve a jármü terepjáró képességét böven túlbecsülték, ebben az utópáncélozása miatt elmozduló súlypontja, és gyenge motorerö/tömeg aránya erösen közre játszott, süppedösebb terepen a tank hamar beásta magát, elindulni szinte képtelen volt, és fordulni is csak tapasztaltabb soförök voltak képesek vele.

Problémái miatt a tervezetet át kellett dolgozni. A tank új motort kapott, mely 120 lóeröjének segítségével, 36.5 km/h-val tudodd száguldani a harckocsi. A tank páncélzatát is átdolgozták kijavítva egyensúlyproblémáit. Az áttervezett harckocsi a H39 nevet kapta.

A harckocsi mostmár tökéletesen teljesítette szerepét, viszont az eltelt idö miatt föágyúja elavultá vált. Más tankokhoz hasonlóan megpróbálták az SA38-as ágyúval való felszerelését, viszont az FCM 36-nál tapasztalt problémák miatt, ehhez új toronyra is volt szükség. A háború miatt viszont ennek fejlesztésére már nem volt idö, így a kész jármüveket a régi APX toronnyal és SA18-as ágyúval küldték harcba.

A H35-böl 400 darab készült el, mire gyártását a problémák miatt 1937 végén leállították. A háborúban hiányosságai miatt keverten osztották be öket gyalogsági és lovassági századokba, ahol ugyan francia vetélytársainál jobbnak bizonyult, de nem volt ellenfele a német harckocsiknak, köszönhetöen, hogy ágyuja még oldalról sem volt képes azok átütésére.

Izraeli H39

Jugoszláv H39

A H39-et már föleg lovassági harckocsinak használták, fejlesztéseinek és annak a ténynek köszönhetöen, hogy a föként tapasztalt legénységeket osztották a H39-ekhez, elég szép sikereket értek el a német és cseh könnyütankok elleni küzdelemben. Viszont kezdeti sikerei miatt a hadvezetés elkövette azt a hibát, hogy a lassú B1-esek mellé osztották be, így teljesen elvesztette sebességéböl eredö elönyét, illetve a német 5 és 7.5 cm-es Pak ágyúk már kilométerekröl is képesek voltak a megsemmisítésére.

A sikerei miatt a kapituláció után is használatban maradt mindkét oldalon. A H39-et De Gaulle kormány afrikában használta, illetve a H35-ös verziókat a lengyeleknek adták.
A németek új toronnyal és ágyúval látták el öket, illetve az FCM-hez hasonlóan 7.5cm-es és 10.5cm-es önjáró lövegekké is alakítottak át belölük.

Német Hotchkiss eredeti ágyúval

Német Hotchkiss fejlesztett ágyúval

7.5cm PAK 39H

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.