Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves olvasó!

Svédország mindig is fontosnak tartotta az önjáró gyalogságtámogató, tüzérségi járműveket. Ez az ’50-es ’60-as években sem volt másképp.

Fejlesztés

A Stormartillerivagn után 1949-ben Svédország egy újabb gyalogság támogató ezúttal csak tüzérségi célokra kifejlesztett jármű megtervezését rendelte el.

A cél a vontatott lövegek leváltása volt, így az elvárások is ennek megfelelőek voltak. Maximum 6 tonnás, csak gyalogsági fegyvereknek ellenálló mozsár vagy tarackágyúval felszerelt harcjármű, amely lépést tud tartani a motorizált gyalogsággal és ami a legfontosabb, a lehető legolcsóbb legyen.

A munkálatok gyorsan haladtak, nagyon sokat lemásoltak a Stormartillerivagn-ről. Ágyúnak egy 84 mm-es löveget akartak, de mivel annak megtervezése túl drága lett volna, ezért a SAV-ban megismert 7.5 cm-es Kan m/02 ágyút tették rá.

A prototípus el is készült 1950-ben, a Tankett fm/49 nevet kapta. A főagyú helyett 3 db 8 mm-es géppuskával volt ellátva, tömege viszont így is átlépte a határt 6.5 tonnájával, amit a 105 lóerős Volvo motor 60 km/h-ra tudott gyorsítani.

Páncélzata szemből 19, oldalról 7, hátulról pedig 5 mm volt. Később elkészült ágyúval felszerelt változat is meghökkentő 25 fokos függőleges lefelé való kiteríthetőséggel, felfele 20, oldalra 5-5 fok volt.

Habár a tervezet nem felelt meg az elvárásoknak, az alapot felhasználták több könnyű harcjármű megteremtéséhez is, különböző fegyverekkel felszerelve, mint a 10.5 cm-es Haub m/40 ágyú.

Az ’50-es években a keresés tovább folytatódott, elkészült egy dupla 12 cm-es mozsárágyúval felszerelt változat is, az áttörés pedig 1952-ben jött.

A testet megnagyobbították, ezzel nőtt a küzdőtér és a motortér mérete is, az elülső páncéllemezt pedig jobban bedöntötték, így azt nem kellett annyira bepáncélozni, az új járművet Infanterikanonvagn 72-nek nevezték el.

Tulajdonságok

A méretnövekedés több helyet biztosított a 4 legénységi tagnak, viszont a tömeget is növelte 8 tonnára, amit egy 145 lőerős Ford V8-as benzinmotor volt hivatott kompenzálni. 57 km/h-jával majdnem elérte az előd végsebességét.

Fö fegyverét egy 7.5 cm-es stridsvagnskanon m/41 adta, az ágyúkitérítési szögek függőlegesen csökkentek, vízszintesen megmaradtak. Ennek rombolóerejével viszonylag elégedetlenek voltak a svédek, viszont ennél pusztítóbb ágyújuk, csak a Stormartillerivagn 10.5 cm-es tarackágyúja volt, amelyhez a küzdőtér túl kicsi volt. Alig lehetett mellette elférni, töltése pedig szinte lehetetlen volt.

A Bofors átalakította a Haub m/40 tarackot, hogy az beférjen a harckocsiba, amin ehhez pedig átalakították (megnagyobbították) a belső teret és az elrendezést, illetve a nyílt küzdőteret páncéllemezzel fedték, hogy a harcjármű ne legyen veszélyben az ellenséges tüzérségi támadásoktól. Az átalakított változat gyártását 1956-ban kezdték Infanterikanonvagn 102 néven.

Az új ágyú a harckocsi tömegét is megnövelte 9 tonnára, ezt egy 150 lóerős Volvo SFA B42 motor beszerelésével próbálták kompenzálni, kisebb sikerrel, az új harckocsi végsebessége alig haladta meg az 50 km/h-t, az új motorral ellátott típust Infanterikanonvagn 103-nak nevezték el, az eltérő motoron kívül semmi más különbség nincs köztük a 102-vel.

Szolgálat

Elsődlegesen csak robbanógránátokat lőtt ki, viszont a ’60-as években szükség mutatkozott páncéltörő gránátok kifejlesztésére is.

Összesen 36 darab készült. A ’70-es évek végéig állt szolgálatban, majd átépítettek párat irányított föld-föld (TOW) rakéta indító járművé, amelyek egészen 2000-ig szolgálatban álltak.

Múzeumban Ikv 102-es a mai napig megtekinthető.

Játékban

Az 1.97-es frissítéssel két Infanterikanonvagn is érkezni fog a játékba, az Ikv 72 és a Ikv 103, előbbi tier I-be, míg utóbbi tier III-ba.

A 72 fegyvere, tekintve hogy SAV-ról örökölte, sokkal alkalmasabb lesz közvetlen tüzelésre és harckocsik elpusztítására, azért a 103 sem lesz teljesen védtelen.

Igaz, hogy a gyalogsági (puha) célpontok ellen kifejlesztett ágyú nem rendelkezik páncélátütéssel, de a lőszer hatalmas robbanóereje brutális dolgokat képes művelni az ellenséges könnyen páncélozott célpontokkal, ha pedig már elkezdtük a harckocsi fejlesztését, szépen lassan szert fogunk tenni 240, majd 400 mm-t átütő modern HEAT lövedékekre, amikkel rétegelt páncélzaton kívül nem lesz ami utunkat állná. Persze a célzás nehéz lesz közvetlen módban, közvetett tüzelés pedig a WT-ben nem létezik, de kis gyakorlattal akár több száz méterről is veszélyesek lehetünk.

Páncélzata a nagyobb géppuskáknak is csak nehezen áll ellen így vigyáznunk kell, inkább viszonylag kis méretünket és sebességünket kihasználva meglepni az ellenfelet.

Mindenképpen kell hozzá egy saját stílus, de aki azt megismeri és szereti, számára biztos sok örömet fog okozni az Ikv a svéd fában, (talán valamikor pedig a Tankett fm/49-et is megkapjuk).