Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves játékosok!

A nyári feladatokkal szenvedők fő célja, az orosz megalománia egyik megtestesítője, (a másik a Object279, ami szerintem jobban néz ki.) az IS-7, a sok orosz fórumot használó könyörgésére bekerül a játékba, korlátlan számban. (Az E-100-at ugye csak korlátozott számban adták ki, ha jól tudom, max 1000-1500 embernek lehet meg.)

Szeretitek a jól páncélozott nehéztankokat, mint az IS-4M? Élvezitek az IS-6 mobilitását? A T-10M lövegének átütése és töltésideje azt az egyik kedvencetekké teszi? Akkor az IS-7-et nektek találták, ki mert a War Thunder fogta a megnevezett három tankot összegyúrta eggyé és berakta tierV (BR: 8.0) limitált harckocsiként.

Története:

Az IS-7 ötlete a háború után pattant ki az oroszokból. Céljuk egy Edward Grötte harckocsiihoz hasonló (Ratte pl.), monstrum megalkotása volt, melynek csak a megépítés volt a célja, hogy elrettentsék vele, az ellenséget a támadástól. (Lehet, hogy Grötte is benne volt az IS-7 tervezésében, tudva, hogy az Oroszok háború utáni és végi harckocsiinak tervezésére gyakran használtak elrabolt vagy önként átállt német tudósokat, Grötte pedig a két háború között, és a német-orosz együttműködés ideje alatt (Molotov–Ribbentrop paktum) is volt főmérnöke v. szaktanácsadója orosz nehézharckocsik tervezésének és építésének. Talán egyik legismertebb orosz konstrukciója a 100 tonnás T-42 volt. [Már van egypár tervrajzjármű a játékban úgyhogy én a T-42-t is szívesen látnám egyszer pl event kis jutalomként.]) A próbadarab 1948-ra épült meg, a sorozatgyártás pedig 1950-re indulhatott volna be, és habár rengeteg hibája volt a konstrukciónak, (a páncélzata még lepattanóknál is volt hogy megrepedt, túl hosszú volt, hamar elásta magát, a lánc nem szeretett a helyén maradni, a váltó nem bírta el, a motor hamar túlmelegedett és lerobbant, a toronyforgatás nehézkes és lassú volt, egy kigyulladást követően a automata tűzoltó csődöt mondott és a legénység benne égett) ezekre megoldást találva és harcokban kikupálódva az IS-7 komoly veszélyt jelentett volna az akkori szövetséges harcjárműveknek, tekintve hogy a tankok ‘Szentháromságát‘ lényegében teljesítette, kortársaival szemben (M47, M48, Centurion, Caernarvon, Conqueror) pedig egyértelmű előnyt képviselt. A harckocsiból 50-et akartak gyártani, de rengeteg hibája és a tervezők ezek kijavításán és (az azok miatt kötelező) súlycsökkentésén kialakult vitája miatt ebből egy sem lett.
(A harckocsiról készül majd, történeti leírás (Háttér rovat) és elemzés is külön.)

Játékban:

Páncélzat:
Páncélzata szemből és oldalról is 150 mm volt, ez a Királytigris páncélzatával majdnem megegyező páncélvastagság legalább annyi védelmet nyújt neki szemből, de a frontja mellett (az IS-4M-hez hasonlóan) az oldala is komolyan páncélozott így még a minket ‘beflankelő’ közepes és könnyű harckocsiktól sem kell ‘pánikolni’. A T-10M-hez hasonlóan a harckocsinak (ún.) csuka-orr elrendezésű páncélzata van, amely a vele pont szembe álló ágyúk ellen tud a legnagyobb hatékony páncélvédelmet nyújtani, ekkor a mellkasa 230-260 mm átütésű lövedékekkel szemben is kitart.

A tornyot a lehető legjobb páncélozottság érdekében öntötték, 210-240 mm vastagsága kisebb gyengepontokat kivéve mindenhol legalább 350 mm hatékony páncélvédelmet kölcsönöz neki, ami a tornyot szemből belőhetetlenné teszi.
(A harckocsit elfogott német 88 és 128 mm-es lövegekkel és a IS-7-be szánt 130 mm-essel is lőtték belsejébe kutyákat zárva, míg a belső modulok tönkrementek, és az egyik 128-as találat végigrepesztette a páncélt, a kutyák belül mind életben maradtak, mutatva, hogy a legénységnek nem kell tartania a világháborús fegyverektől szemből.)

Fegyverzet:
Ágyúja egy tengerészeti S-26 lett volna, de a megépült prototípusba beleépítették a nagyobb S-70-et (szintén tengerészeti ágyú), amely 2000 méterről képes volt átütni 163 mm fémlemezt is(500 m-en 250 mm-t), függőleges kitéríthetősége: -3° / +15°. A harckocsiban egy töltésrásegítő is működött, amelyre rátéve a két részből álló lőszert, az beemelte a závárzatba. Ez tette lehetségessé, hogy az együtt 33 kg-ot nyomó lövedék, betöltése nem teljen évekbe a két töltőkezelőnek. A tervezett tűzgyorsasága 6 lövés/perc volt (10 s), de ezt a próbákon (A T-54-hez hasonlóan) sosem sikerült elérni. 25 lövedéket (APHE v. HE) lehetett tárolni a harckocsiban, ebből egyszerre 6 fért el a toronyban.
A tankban el volt helyezve még 2 db 14.5 mm-es (párhuzamosított és tető) és 6 db 7.62 mm-es géppuska is, (2 párh., 2 testben előre, 2 toronyból hátra) fegyverenként előbbi 500, utóbbi 1000 lőszerrel volt ellátva.

Mobilitás:
A harckocsi 70 tonnáját egy 1050 lóerős M-50T motor mozgatta, (terveztek bele nagyobbat is(3 különbözőt), de azok mind annyira hibásak voltak, hogy kukázták az egész tervezetet, vagy csak “beláthatatlan ideig késtek”), műúton akár 60 km/h-val, optimális terepen (kemény talajú rét) 30 km/h-val tudott leggyorsabban haladni. Az 1300 literes tanknak köszönhetően hatótávolsága (spórolósan vezetve) a 300 km-t is elérhette. Ha a tank kigyulladt (próbán is volt rá példa) a tüzet a gumiból készült üzemanyagtartály és az automatikus tűzoltó rendszer(amikor éppen nem romlott el) a legénység komolyabb erőráfordítása nélkül ki tudta oltani.
A gyorsulása elég gyér köszönhetően 15 hp/t fajlagos teljesítményének, de egy nehéztanknál talán nem is a gyorsulás a legfontosabb szempont. Plusz számoljuk hozzá, hogy a tömeggyártottnak 50 tonna alatt kellett volna lennie, ahhoz már nem olyan rossz a 1050 lóerő. Toronyforgatása és testfordulása a nagy tömeg miatt szintén nem világbajnok, testfordulásánál a nem megfelelő hosszúság/szélesség arány is nagy hátrány.

Mindent összevetve, az IS-7 egy iszonyat fenevad lesz a WT pályáin, amiért a legelszántabbak talán nem hiába szenvednek.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

^{Forrás: M. Baryatinsky, M. Kolomiets, A. Koschavtsev: “Heavy Soviet Post-War Tanks”, “Armour Collection #3, 1996”.}