Bemutatók

Furutaka cirkáló — nem is volt annyira nehéz

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves olvasó!

A japánok az első világháború után teljes flottájuk felújításába kezdtek. A Furutaka is az ekkor megkezdett új hajók közé tartozott, amit ereje miatt nehéz cirkálónak soroltak be a nyugatiak, annak ellenére, hogy könnyebb volt, mint az ellenfél oldalán található könnyűcirkálók.

(Vehetjük akár az angoloktól az Emeraldot, vagy a Leandert; az oroszoktól a Kirovot, vagy az USA-tól a Omaha, Brooklyn, St. Louis, Cleveland, Fargo osztály bármelyik tagját. Igaz utóbbi két nemzet cirkálói a második világháború alatt készültek el, azaz akár két évtizeddel is fiatalabbak a Furutakánál.)


Története

A japánok az első világháború végére eső cirkálófejlesztésükben három súlykategóriát állítottak fel. Első a 3,500 tonnás hajók ez lett a Tenryū osztály, az 5,500 tonnát a Kuma osztály képviselte, a harmadiknak korlátot pedig a 7,200 (7,100-7,500) tonnánál szabtak, ezt kezdetben csak “A osztálynak” hívták.

A Fubuki és a Kuma mellett ezen fejlesztést is korlátozta a washingtoni egyezmény. Így a tervezésnél arra is figyelniük kellett a japán mérnököknek, hogy betartsák a Washington által rájuk kényszerített szabályokat.

A nagyobb súlykategória viszont lehetővé tette, hogy a Kumával ellentétben ne csak egy aspektust tudjanak előtérbe helyezni, így a jó sebesség mellett a Furutaka már erőteljes fegyverzettel és megfelelő páncélzattal is felszerelhetővé vált.

A hajó teste 1922-re lett kész, viszont mivel a legújabb eszközökkel akarták ellátni (illetve ekkor írták alá az egyezményt, így annak való megfelelés miatt egyes elemek rá sem szerelhettek, azok helyett mást kellett találni). Teljes felszerelése csak két évre rá 1924-ben történt meg. Ez a szolgálatba állítását is kitolta a ’20-as évek második felére való ráfordulóra.
A további Furutaka osztályú hajók gyártását a ’22-es törvény teljesen megakadályozta, mivel azok testét a megkötések értelmében nem lehetett volna változtatás nélkül gyártani.


Tulajdonságok

A harcjárművek szentháromsága a Furutakára tökéletesen illett. Sebességben, fegyverzetben és védelemben is megugrotta a lécet, ezt egy ennyire kis hajón addig lehetetlennek tartották, de a forradalmi megoldásoknak köszönhetően (és pár áldozatot hozva) a japánok sikeresen vették az akadályt.

Fő fegyverzetét 6 db 20 cm-es tengerészeti ágyú adta, ez kiegészült 4 darab 3 inches (76 mm) mind légi, mind vízi célpontok ellen hatékony ágyúval. A lövegek egyesével foglaltak helyet tornyokban, ez viszont azt jelentette, hogy ahhoz, hogy mind a 6 ágyúval tudjon az ellenségre tüzelni, szinte teljesen oldalvást kellett állnia.

Kiegészítő fegyverzetét légvédelmi nehézgéppuskák és gépágyúk (kezdetben 4 db 8 mm-es, 6 db 20 mm-es, és 4 db 7.7 mm-es), illetve mindkét oldalon 6 fix (nem mozgatható) torpedóvető cső adta, ezen megoldás lehetővé tette, hogy a csöveket szorosan egymás mellé lehessen tenni, ezzel helyet spórolva.

További aknák és bombák felszerelésére is lehetőség volt, illetve a hátulján helyet foglalt egy repülőindító katapult is.

Páncélzatának kialakításánál két dologra figyeltek, hogy az oldalát semelyik korabeli torpedó vagy hajóágyú páncéltörő lövedéke ne legyen képes beütni, ezt rétegelt szögben felszerelt páncélzat felszerelésével érték, el, amelynek legkülső részét szakadásra egyáltalán nem fogékony ötvözetből készítették, ezzel biztosítva, hogy még a majdan kifejlesztett nagyobb páncélátütéssel rendelkező torpedók is csak maximum egy lyukat tudjanak fúrni a külső testbe, statikus szilárdságát nem gyengítve. Fedélzetét a robbanó lövedékek ellenállására készítették fel, ezzel minimalizálva a repeszek pusztító hatását, és a fedélzet alatti terek védelmét. A tornyokat kisebb páncéltörő lövedékeknek is ellenálló páncélzattal látták el.
Az elkészült védelem szinte sérthetetlenné tette a Furutakát ellenséges rombolókkal és cirkálókkal szemben.

A védelemmel egyetlen hiba volt, a torpedóvető csöveket nem tudták megfelelően felpáncélozni a hely hiánya miatt, így ha azokat repeszromboló lövedék találat érte, az egész sor tönkrement, tökéletesen nullázva a cirkáló egyik felének (torpedo-val való) támadóképességét, illetve meg is sebezve a hajó azon oldalát.

A hatalmas tömeget 4 Parsons turbina hajtotta összesen 102,000 lóerővel. A Furutaka testének kialakításánál túltettek még a Kuma-n is, ugyanis vízellenállása (hydrodinamikája) még a sebességre felkészített 5,000 tonnás cirkálóénál is jobb volt.

Sebességben és gyorsulásban unokaöccsénél így is elmaradt, mivel vízvonala magasabban volt a tervezettnél illetve lóerő / tonna aránya is rosszabb volt (ugye ott 90,000 lóerő jutott 5,500 tonnára), a 65 km/h-s végsebesség míg is is jónak számított, amit vetélytársaihoz képest így is hamar el tudott érni.

A híd 6 szintes volt, ezzel növelve a hajó támadó és védekező képélességeit, és maximalizálva a felderítési körét. A hajót folyamatosan a legújabb távolságmérőkkel és radarokkal látták el. A belső páncélzat, levegőztetőrendszer(v keringetőr.), és egyéb biztonsági felszerelések, pedig lehetővé tették, hogy akár elhúzódó összecsapásokban is végig részt tudjon venni, kikötőjétől több ezer kilométeres távolságban, köszönhetően 11,000 km-es hatótávolságának. A hajón optimális esetben 6-700 ember szolgált.

Felújítás

A 30-as évek elején teljes felújításon esett át a két Furutaka osztályú cirkáló.

A fegyverzetet teljesen átalakították, a 6 db torony helyett a fejlesztett 20 cm-es ágyúk kettesével foglaltak helyet az új bármilyen fegyvernek ellenálló tornyokban, amiből kettő a hajó elején egy a hátulján kapott helyet. Ez növelte a teljes fegyverzettel betekinthető körterületet is.
A másodlagos fegyverzetet is lecserélték 12 cm-es ágyúkra. A hidraulikus toronyvezérlés lehetővé tette, hogy ezen nagy kaliberekkel is le tudják követni az ellenséges repülőket, és közel kerülő gyors hajókat és csónakokat.

Természetesen kifejlesztésük után (’30-as évek közepe) telepakolták ezt is 25 mm-es légvédelmi fegyverekkel, kezdetben 8, majd 20, később pedig több tucat 25 mm-es gépágyú foglalt helyet rajta. Emellett helyet kaptak rajta a 13 mm-es géppuskák is tovább növelve légvédelmi hatékonyságát.

A torpedóvetőket lecserélték, oldalanként 6 helyett négy foglalt helyet mozgatható állásokon, amelyeket már el tudtak látni páncélzattal, javítva az előző megoldás hibáját.

A hajó oldalát és fedélzetét is ellátták további páncélzattal, illetve a hozzáférhető páncélzatokat is lecserélték, könnyebb de erősebb ötvözetekre, így a súlynövekedést is mérsékelni tudták.


Szolgálat

A világháborúban mind a két Furutakának rövid élete volt. A Salamon szigetek fölötti uralomért zajló csatában 1942-ben, a két cirkálót a Savo szigetekhez vezényelték, a fiatalabb testvért a Kako-t lesből letámadták, habár a támadókat a Kako segítségére siető hajóknak sikerült elkergetniük, a cirkálót már nem tudták megmenteni. Amelynek kormánylapátját, hajócsavarjait, és teljes hátulját számtalan torpedótalálat érte. Mivel az ellenség hátulról támadott, a Kako pedig említett torpedótalálatok miatt hamar mozgásképtelenné vált, a tüzet csak egy toronnyal tudta viszonozni, amely nem volt elegendő a rá támadó cirkálók és fél tucat romboló ellen.

A Furutakára még drámaibb sors jutott, habár a Savo szigeteket még az ellenfél létszámfölényének ellenére is sikerült elfoglalni az ellentámadásban tapasztalható hatalmas amerikai túlerővel nem tudtak mit kezdeni. A Furutaka hősiesen küzdött és nyelte be a lövéseket, testével védve a többi hajót, amíg azok a lerobbant híddal rendelkező Aoba legénységét mentették, de a két nehéz- és két könnyűcirkáló, illetve a számtalan romboló folyamatos tüze, egyre több kárt okozott a japán cirkálóban, a tucatnyi torpedótalálat végül megtette hatását, az elülső motorteret elöntötte a víz a Furutaka mozgásképtelenné vált, majd az ezután rázúduló több, mint 100 találat kigyújtotta a hajó (valószínűleg) torpedórekeszét.

5 órás küzdelem után a kapitány elrendelte a hajó elhagyását a 650 főből 33 vesztette életét, több mint 500-at mentettek ki a japánok, a maradék százhoz az amerikai lövegek folyamatos bombázása miatt nem tudtak eljutni a japán rombolók. Az amcsik által elfogott japán katonákat kihallgatták, majd a háború, vagy életük végéig a Featherson-i fogolytáborba vitték őket Új Zélandra.

A két Furutaka cirkáló sajnos elég rövid szolgálati naplóval rendelkezik. Habár szinte első komoly csatájuknak áldozatul estek javukra írandó, hogy komoly túlerővel szemben, több, mint egy évtizeddel fiatalabb hajók ellen is szépen állták a sarat, a Furutaka hősies közbelépésének és önfeláldozásának több száz japán tengerész köszönheti életét.


Játékban

A War Thunder-be a 1.89-es frissítéssel mind a két Furutaka osztályú romboló megérkezik. Az egyik teljesen felújított 1936-os állapotában 5.7-es BR-be, míg a másik egy elég furcsa állapotban 5.3-ba.

Furcsa állapot

A fejlesztést a kiegészítő fegyverekkel kezdték, ezután jöttek az új tornyok és a páncélzat, majd a légvédelmi fegyverek. (Mivel a 25 mm-est csak ’36-tól rendszeresítették.) A Kako viszont rendelkezik 25 mm-es légvédelmi gépágyúkkal, ami egy olyan évre utal, amikor már, mind a torony mind a páncélzatfejlesztést elvégezték rajta. (Ezeket a Kako-n végezték el először a valóságban).

A gaijin valahol elrontotta. Ez vagy egy 1922-es változat, amin a 25 mm-es fegyverek helyett, 20-as kellene hogy szerepeljen, vagy egy 1936-os, amire új tornyok és páncélzat való.

Hozzáteszem a megfelelő számú légvédelmi fegyverzeten továbbra is spórol a gaijin, de ezt talán mostanra már megszoktuk.

(A két Furutaka a játékban)


Reklámok

2 replies »

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s