Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves játékosok!

A Semovente 75 mm-es ágyús változatának legfejlettebb darabjával, a Semovente 75/46-tal fogunk foglalkozni.

Története

1942 őszén az Antant csapatok Montgomery vezetésével komoly támadást indítottak a német és olasz állások ellen és még az év vége előtt sikerült kiűzniük a tengelyhatalmakat Afrikából.

Az olaszok a hatalmas vereségből megpróbálták leszűrni a tanulságokat és a rohamlövegeik még további fejlesztése mellett foglaltak döntöttek.

A Semovente kialakítása és tulajdonságai továbbra is megfelelőnek bizonyultak, de azok mobilitását, páncélvédelmét és fegyverzetét tovább akarták fokozni.

Az alapot mint mindig a Carro Armato legfejlettebb közepes harckocsija szolgáltatta, ez kezdetben az M15/42, majd az M16/43 volt. Ezek teherbírása és elrendezése megfelelő volt a rohamlöveggé való átalakításra, amelyek mindegyik típusa jó menetstabilitással, mobilitással és terepjáró képességgel lett ezáltal megáldva.

Mivel küszöbön állt a szövetséges hadjárat Olaszország megszállására, gyorsan kellett cselekedniük, a széleskörűen elterjedt 75/46 Modello 34 légvédelmi ágyú harckocsilöveggé való fejlesztése mellett döntöttek. Ez azért is volt kívánatos, mert az közepes harckocsi szérián is dolgozó Giuseppe Rosini az Ansaldo egyik mérnöke már az M15/42 alapra épült önjáró légvédelem tervezésekor dolgozott az ágyúval, a tulajdonságait jól ismerték, így átalakítása és zárt harckocsiba való beépítése is gyorsan lezajlott.

A németek az olasz megszállással kialakulandó háromfrontos háborútól tartva bevonultak Olaszországba (az első világháborúból megmaradt rossz emlékek az olaszokkal kapcsolatban szintén közrejátszottak ebben), ez pedig a harckocsi tervezésén is meglátszott. Az belső teret kiszélesítették, hogy a küzdőtérben több helye legyen a legénységnek, illetve a páncélzatot többszörösen döntött részekké alakították át, ezzel a belső hely hosszanti irányban is megnőtt.

Harckocsi

A Semovente tulajdonságokat továbbra is megtartotta, így a jó mobilitást és menetstabilitást ugyan úgy, mint a megfelelő terepjáró képességet továbbra is elvárhatjuk tőle.

Páncélzata tovább nőtt, most már a legénységet 100 mm döntött rétegelt páncélzat védte, ez az alap 75 mm-es páncélzatból és egy felé hegesztett 25 mm-es páncélzat összegeként született meg, ami az szélein a Porsche Tiger 1 testéhez hasonlóan vízszintes döntöttséget is kapott. A váltót védő ‘reszt is megemelték 70 mm-re. A felépítmény oldala a szélesítés miatt 45 mm-re csökkent, de a 25 mm-es pluszpáncél ezt is fedte, tehát itt is 70 mm páncéllemezen kellett áthatolnia a lőszernek, hogy a küzdőtérbe érhessen. Hátulról a harckocsi páncélzatát szintén lecsökkentették 25 mm-re. Felülről szokásosan 15 mm páncél védte. Hatékony páncélzata szemből 138 mm.

Ezen felpáncélozás a Semovente 75/46 tömegét majdnem 16 tonnára növelte, ezt a FIAT SPA 15TB M-15 dízelmotor 192 lóereje hivatott kompenzálni, amely a harckocsit 40 km/h-s csúcssebességre tudta gyorsítani. A váltó előre 5 hátrafelé 1 fokozattal rendelkezett, így a tolatás ebben sem lesz általános közlekedési irány.

Fő fegyverzete, mint már említettem. a 75/46 Modello 34 légvédelmi löveg harckocsiágyúvá átalakított változata. Ez a német Kwk 40 L/48 ágyúhoz nagyon hasonló ballisztikával és átütési értékkel rendelkezett. Lőszerek széleskörű tárháza állt a töltőkezelő rendelkezésére a hagyományos páncéltörő lövedéktől (APCBC) kezdve annak keménymagvas változatán keresztül(APCR), a robbanótöltetes repeszgránátig(HE), emellett a német kumulatív (HEAT) lövedék is persze betölthető volt szükség esetén, de a többi páncéltörő lőszer már erősebb páncélátütési értékkel rendelkezett, így ennek a használata nagyon megritkult az előző, rövidebb csővel ellátott Semoventékhez képest.

Az első két lőszer átütési értéke, távolsághoz mérten, ‘Nicola Pignato – Italian armored vehicles WWII’ és ‘Ivo Pejčoch – Semovente da 75’ könyvei alapján:

Szolgálat

A gyártást még 1942-ben megkezdték az M15-ös alvázakkal, majd később ’43-ban átálltak az M16-okra. Olaszország megszállása után Németországban a harckocsit tovább használták a háború végéig.

Nagyon hasonló tulajdonságait, miatt a németek mindig a StuG III G-hez hasonlíttatták. Legfőbb eltérés a két harckocsi között, hogy míg a StuG mobilisebb volt, a Semovente jobb páncélvédettséggel és ágyúkitéríthetőséggel rendelkezett. Míg a németnél ez vízszintesen +/- 10 és függőlegesen -6/+17 volt, olasz testvére +/- 19 és -12/+22 értékekkel büszkélkedhetett.

Táblázat

Játékban

4.7-es BR-je talán kicsit magas, de ez még a kész játékban változhat. Ettől függetlenül, aki kifejleszti, az egy nagyon stabil és erős rohamlöveget tudhat majd magáénak. Amely Semoventéhez illően kiváló hulldown képességét döntött páncélzatával még tovább javítva, ágyúja pedig kellően erős, a legtöbb szembe jövő ellenfél megsemmisítésére. Harckocsink oldalára viszont itt már nagymértékben kell vigyáznunk, a gyors nagy átütési értékkel rendelkező harckocsik könnyen ki tudják használni ezen gyengeségünket, ha pedig feldob akkor a modernebb AP és APDS lőszerekkel szemben nincs esélyünk a pattintásra, ilyenkor inkább az alacsony profilunkat és jó rejtőzőképességünket próbáljuk meg kihasználni.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Összes magyar cikk az 1.85-ös frissítésről!

Forrás: War Thunder