Kínai második generációs MBT projektje a ’70-es évekből, mely a kínai nehézipar elégtelenségének köszönhetően csak igen kanyargós úton jutott el a sorozatgyártásig.

A következő nagy frissítés (2.19) egy fontos változtatást fog bevezetni: a század-járművekbe gyűjtött pontokat már nem lehet majd megtartani és esetleg egy később érkezett járműbe forgatni a felgyülemlett pontokat, azok három naponta automatikusan be lesznek váltva a kiválasztott járműbe.

Története

Bevezetés

A projekt az 1960-as évekbeli, csaknem valós háborút kirobbantó kínai-szovjet határkonfliktusból született, de annak gyökeréhez száz évet kell visszarepülnünk a múltba, a második ópium-háborút lezáró 1860-as pekingi egyezményig.

Ez az egyezmény francia közvetítéssel, a cári Orosz Birodalom és az akkor a Csing-dinasztia által uralt Kína között elméletben megszilárdította a két ország közötti határokat. Azonban ahogy az gyakran előfordult folyók vonalát követő határoknál, az azon lévő szigetek helyzetét nem mindig tisztázták teljesen.

Így történt ez az Usszuri-folyón lévő Csenpao- (kínai nevén), vagy Damansky-sziget (orosz nevén) esetében is, melyet bár mindkét ország magáénak tekintett, egyikük sem vette birtokba azt egészen 1947-ig, amikor a szovjetek őrjáratokat helyeztek a szigetre.

Ez kiváló táptalajt adott az 1961-es kínai-szovjet szakítást követő konfliktusnak, mely során tucatszor cserélt gazdát a sziget, míg 1969 márciusában a kínai hadsereg hivatalosan elfoglalta azt. A szovjetek erre reagálva 2-án beküldtek egy határvadász alakulatot, hogy kikergessék onnan az ekkorra “megszokott” kis létszámú kínai őrjáratot, ehelyett a kínaiak rajtuk ütöttek, tucatnyi áldozatot szedve.

A szovjetek a kudarcra válaszul 15-én BM-21 rakétavetőkkel és tüzérséggel lőtte a kínai állásokat, majd 4 APC-vel 45 gyalogos katona a 135. motorizált lövész hadtestből támadott, akiket 4 T-62 harckocsi támogatott. Az egyik volt ezek közül a játékosok számára már ismerős, 545-ös számú T-62, melynek (és egyben az egész műveletnek) parancsnoka Demokrat Leonov ezredes volt. A befagyott folyón valón átkelés közben erős kínai tüzérségi és gyalogsági tűz alá kerültek, Leonov harckocsija vagy aknára futott, vagy egy RPG-2 találta el, mindenesetre lánctalpa megsérült és harcképtelenné vált. A sofőr és az irányzó még a harckocsiban belehaltak a sérüléseikbe, az irányzó és Leonov pedig kimászáskor egy mesterlövész áldozatai lettek.

Innentől nem is igazán a sziget fennhatóságáért, mintsem a fejlett új technológiáért folyt a harc. Az ellenséges kézbe kerülés megakadályozásának érdekében szovjet hadmérnökök megpróbálták felrobbantani, de a kínaiak ezt megakadályozták. Ezután tüzérséggel próbálták beszakítani alatta a folyó jegét, ami félsikerrel járt, a harckocsi csak megsüllyedt. Ezt követően a szovjetek visszavonultak. A két oldal még két hónapig harcolt, amíg április 27-én az éj leple alatt kínai búvárok kiszabadították a T-62-est, amit Fusunba, a kínai hadsereg 6409-es gyárába szállítottak, ahol megjavították. Ezután Senjangba, végül Pekingbe vitték, ahol a mai napig megtekinthető a Nemzeti Múzeumban.

Mindkét oldal csapatokat halmozott fel a szigetnél, majd a kínaiak egy laktanyát létesítettek a szigeten. Végül a szovjetek 1969 novemberében elismerték a sziget feletti kínai fennhatóságot. Bár győztek a kínaiak, a konfliktus rávilágított, hogy mennyire elavultak is a harckocsijaik.

A projekt kezdete

Az elfoglalt T-62-t alapos vizsgálatnak vetették alá, amit összehasonlítva az akkori ZTZ59 harckocsijukkal és a 121 projekttel (ami később WZ121-ként a ZTZ69-é vált), rájöttek, hogy sokkal fejlettebb. Olyannyira, hogy a 121 prototípust hirtelen már nem is tekintették elégséges előrelépésnek a ZTZ59-el szemben, még úgy sem, hogy a T-62-ből is raktak át bele fejlesztéseket. 1969 decemberében, egy megbeszélésen a leendő harckocsi fegyverzetéről döntöttek: 100 mm (a 121 prototípusé), 115 mm (a T-62 U-5TS ágyújának másolásával), vagy 120 mm (saját fejlesztés az U-5TS-ből kiindulva). A 120 mm-est választották, és mivel a 121 azt nem volt képes befogadni, tovább romlott a potenciálja.

Ezen ok, illetve a jogos félelem miatt, hogy még inkább le fognak maradni technológiában, arra sarkallta a Honvédő Tudományos, Technológiai és Ipari Bizottság (COSTIND)-et, hogy a 121-el párhuzamosan indítsanak egy azzal versenyző projektet. E célból megalapították a 24-es számú tervezőirodát 1970. február 4-én (a 24 a 2. hónap 4. napjából jön), akik megkezdték a munkát a 122 projekten, melynek terveivel még márciusban készen akartak lenni.

122 / 122TH (“Triple Hydraulic”)

Az első prototípus, a 122, 1970. szeptember 25-én épült a 617-es gyárban, Belső-Mongóliában. Belezsúfolták a legjobbat mindenből amit csak tudtak.

• Két síkon stabilizált 120 mm-es ágyú
• 4 db 302 ATGM indítócső a tornyon
• 20 mm Type 71 tetőgépágyú, később dupla 12.7 mm Type 54 tetőgéppuska a tornyon
• önálló távmérésre képes tűzvezető-rendszer
• éjjellátó
• 650 lóerős motor
• hidraulikus váltó
• állítható hidropneumatikus felfüggesztés
• hidraulikus irányzás

Utóbbi három miatt kapta a “Triple Hydraulic” nevét. A tornyot a T-62-ről mintázták, ahogy az ágyú is az U-5TS-en alapult, hasonló hosszúsággal (5.75 méter, L/48). 1610 m/s torkolati sebességgel és 330MPa torkolati nyomással rendelkezett, és 120 mm RHA-t (60°) volt képes átütni 1 kilométeres távolságon. Ez nem lett volna elegendő a T-64 ellen.

Az ágyút emiatt kiegészítették 4 db 302 ATGM-mel, mely gyökereit egészen a brit Swingfire-ig lehet visszakövetni. 15 kilogrammosak, 3 kilométeres hatótávval, 200-250 m/s indítási sebességgel és 150 mm RHA (65°) átütéssel.

Az arab-izraeli hatnapos háború tapasztalataiból kiindulva jelentősebb fegyverzettel akarták ellátni gyalogság ellen. Az első próbálkozás egy 20 mm-es Type 71 gépágyú volt a töltőkezelő kupolája elé helyezve, azonban túl ormótlannak és nehezen kezelhetőnek, ezáltal pontatlannak bizonyult. Második próbálkozásként ezt lecserélték dupla 12.7 mm-es Type 54 (licencelt DShK) géppuskákra. Bár elvileg rajta volt egyszer a 20 mm Type 71, fénykép csak az utóbbiról maradt fent, így nem vehető biztosra.

Azonban túlontúl ambiciózusnak bizonyult a kínai nehézipar akkori állapotához képest, és esélytelen volt, hogy a 122 sorozatgyártásra kerüljön, emellett a teszteken a megbízhatósága is borzalmas volt. A harckocsit elutasították és szétszedték.

1221 / 122TM (“Triple Mechanical”)

A legkézenfekvőbb válasz a problémára a leegyszerűsítés volt, ehhez a hidraulikus váltót mechanikusra, a hidropneumatikus felfüggesztést torziós-rugósra, a hidraulikus irányzást mechanikusra cserélték. Innen a “Triple Mechanical” név. Emellett egyszerűbbre cserélték az éjjellátó rendszert, illetve a dupla tetőgéppuskát szimplára cserélték. A 120 mm-es ágyú maradt, és kapott füstelszívót is. Nem tudni biztosan mi lett az ATGM-ekkel, a tartók helye még ott van, de be van hegesztve, használhatatlanná téve azt. Nem maradt fent olyan kép vagy egyéb más forrás, ami alátámasztaná, hogy az 1221 megtartotta volna az ATGM-eket, így valószínű, hogy azok is a költséghatékonyság áldozatává váltak.

A két prototípust 1971. január 17-ére építették meg a 617-es gyárban. Ezután két évig tesztelték azt 3000 kilométeren át Kínán keresztül. Hasonlóan a 122-höz a megbízhatósága szintén siralmasnak bizonyult, így ezt is elutasították. Ma az egyik prototípust a Nemzeti Múzeumban láthatjuk, a másikat viszont egy roncstelepen, ágyú és belső felszerelés nélkül.

(1222)

Egy picit visszatekerve az idő kerekét, a kínaiak egy Mongóliából kiinduló lehetséges szovjet inváziótól tartva áttelepítették a 617-es gyár egy részét a Közép-Alföldre, Luojangba. Itt 1970 áprilisában megalapították a 704-es gyárat (1970 4. hónapja), ahol a 617-es gyárral párhuzamosan dolgoztak a 122-es projekten. Bár hivatalosan nem kapott számot, valószínűleg ez a hiányzó 1222 prototípus. Vagy egy, vagy négy jármű készült, valószínűleg az előbbi, 1970. október és 1972. május között.

Maga a jármű nagy mértékben megegyezett a 1221-gyel, három nagy különbséggel: visszarakták az ATGM-eket és a 20 mm-es gépágyút, valamint átépítették a tornyot egy 4 lőszeres mechanikus autotöltő befogadásához.

Bár ígéretes, sosem tudjuk meg mennyire teljesített volna jól, mivel a tesztekig se jutott el, helyette a gyárat a Gépgyártás Ötödik Minisztériuma (mely a harckocsi és tüzérség gyártásáért felelt) 1972 szeptemberében a ZTZ59 gyártására koncentrálásra utasította. Valamikor ez és a ZTZ59 gyártásának tényleges beindulása (1974. szeptember 31.) között a 617-es gyárba küldték, napjainkban pedig a Luoyang YTO gyár, vagy ahogy anno hívták, a 704-es gyár udvarán pihen.

A projekt szüneteltetése majd újraindulása

1974-ben egy megbeszélésen úgy döntöttek, mégsem kell a 120 mm-es ágyú, elég a régi 100 mm-es is. Mivel a 121 projekt addigra kiváló megbízhatósággal rendelkezett és az egyetlen nagyobb hibája a löveg volt, megkapta a WZ121 gyári azonosítót és hadrendbe is állt ZTZ69-ként.

Azonban ez nagy ballépés volt, ami bár eleinte nem volt egyértelmű, pár éven belül már az lett. Míg úgy vélték, hogy a ZTZ69 100 mm-es ZPT69 ágyúja elégséges egy második generációs MBT-hez, hamar rá kellett jönniük, hogy a nyugatról importált 105 mm L7-es löveg és annak tűzvezető-rendszere messze felülmúlja a kínait. Emellett a Leopard 2 híre, illetve egy Romániából importált T-72 (melyre “Model 64”-ként hivatkoztak) vizsgálata bebizonyította, hogy a vadiúj “újgenerációs” ZTZ69 már azelőtt elavult volt, hogy hadrendbe állt.

Első próbálkozásként megpróbálták megvenni a Leopard 2 licencjogait, majd elvetették annak költsége miatt. Ezt követően 1978 áprilisában egy a COSTIND és a Gépgyártás Ötödik Minisztériuma közti megbeszélésen egy új harckocsi kifejlesztése mellett döntöttek, a Leopard 2-t alapul véve referenciaként, és a T-72-t ellenségként. A feladatot a 201-es iroda és a 617-es gyár kapta, ezzel újraindítva a 122 projektet az alábbi követelményekkel:

• 43-45 tonna súly
• 900-1000 lóerős motor 65 km/h végsebességgel
• hidraulikus váltó
• új, erősebb 120 mm-es ágyú
• ballisztikus tűzvezető-rendszer
• tűzoltó rendszer
• hőkamerával ellátott éjjellátó
• hőkamerát is blokkolni képes füstgránátokkal felszerelt védelem
• merülőképesség

1223

Sajnos rendkívül ritka az információ erről a prototípusról. Egy kicsit kakukktojás, részben különálló a 122 projekttől. Az 1224-gyel egy időben készítette szintén a 617-es gyár. Egy ZTZ69 volt, megnövelt testhosszal, újra hidropneumatikus felfüggesztéssel, új 730 lóerős motorral és hazai gyártású 105 mm L7 változattal.

1224

Az 1224 már az 1978-as követelményeket követve épült, 1979 márciusára “készült el”, bár egyes részei mindig is félkészek maradtak. Kinézetre egy kicsit a Leopard 2-re hajazott, és papíron egy elég impozáns dizájn volt, kompozit páncéllal a testben és a toronyban, utóbbi nyílhegy alakban elhelyezve. A korábbi öntött tornyokkal ellentétben hegesztetettet kapott, és a belső elrendezés is a Leopard 2-höz hasonlóan történt, egy változtatással: kapott egy 17 lőszeres autotöltőt, így a legénység száma csak három fő lett.

Nem tiszta, hogy milyen ágyú volt rajta, egymásnak ellentmondó információk miatt. Lehet, hogy pusztán egy makett ágyúja volt ellensúllyal ami az igazit szimulálta, de lehet, hogy ideiglenesen megörökölte a gyenge 120 mm-est a korábbi 122 prototípusokról. Bármelyik is volt, csak addig lett volna rajta, amíg az új 120 mm-es ágyú el nem készül, de azt sosem érte meg, hamarabb utasították el az 1224-et, az új ágyú majd csak az 1226-on jelent meg. Furcsa módon semmilyen más fegyverzet nem volt a prototípuson, még egy párhuzamosított géppuska sem.

Szintén furcsa módon, bár tervben volt, nem volt irányzék sem a harckocsin. A terv szerint hőkamerás irányzékot kapott volna, de odáig nem jutott el. Az ágyú emellett stabilizált volt és ballisztikus számítógéppel ellátott tűzvezető-rendszerrel szerelték fel.

A kínaiak képtelenek voltak ekkor még saját 1000 lóerős motort építeni, így német civil MTU MB-8V331 TC-41 motort importáltak hozzá. Civil motor lévén sokkal nagyobb volt, mint egy katonai célokra kifejlesztett, így a helyét is meg kellett növelni, illetve a hűtését sem tudták rendesen megoldani, így extra ventillátorokat szereltek a motor fölé (lásd a képeken). A váltója a megkövetelt hidraulikus helyett mechanikus volt.

Nem tudni pontosan milyen belső felszerelést kapott, hogy az autotöltő és a tűzvezető-rendszer biztos ott volt-e. Ha nem is voltak beszerelve, a helyük mindenképp ki volt alakítva. A kompozit páncélok szintén sosem kerültek a helyükre, csak szimuláló súly volt ott. 1979 végén ezt a félkész járművet raktárba rakták pár évre.

1225

Az 1225 az 1223 továbbfejlesztése volt, nagy mértékben megegyezett vele két nagyobb kivétellel, a hidropneumatikus felfüggesztést torziós-rugósra cserélték, az 5 futógörgős elrendezést pedig 6 kisebbel váltották fel. Hasonlóan az 1223-hoz nehéz róla információt találni, de a kimenetele biztos: 1980 novemberében megkapta a WZ122 gyári azonosítót és hadrendbe állt, mint ZTZ80.

1226

Az 1226 az 1224 továbbfejlesztése volt, ezúttal egy teljesen működő prototípus, viszont újfent részben leegyszerűsítve.

Az alváz azonos volt az 1224-el kisebb változtatásokkal az új motor befogadásához. A torony azonban teljesen más lett, elhagyták a kompozitot és az autotöltőt, valamint visszatértek az öntött acélhoz. Ezzel a legénység száma is visszamászott 4-re a töltőkezelő szükségessége miatt.

Az 1224-el ellentétben ez már az új, T-72 ellen kifejlesztett 120 mm-es ágyúval volt felszerelve, ami a később a PTZ89-ben használt PT89 ágyú előfutára volt, de más információnk nincs róla. Tekintettel a későbbi használatára, könnyű lenne azt feltételezni, hogy hasonló teljesítménye volt, ugyanakkor a nyolc éves (1981 – 1989) különbség a két ágyúban azt valószínűsíti, hogy nem így van.

Kiegészítő fegyverzetként egy párhuzamosított 7.62 mm Type 59 és egy 12.7 mm Type 54 tetőgéppuska állt rendelkezésre. Irányzéka éjjellátóval volt ellátva.

Motorja az 1224-n használt MB-8V331 TC-41-en alapuló, de továbbfejlesztett 1000 lóerős 8V165, ezúttal újra hidraulikus váltóval és hidropneumatikus felfüggesztéssel.

1226F2

Az 1226F2 teljesen megegyezett az 1226-tal egyetlen kivétellel, a 8V165 motor helyett a 616-os gyár által készített alternatívát, a 12-hengeres 12V150-et használta. Ez az MTU erőforrása helyett a hazai, már bizonyított 12150L-en alapult, kapott egyebek mellett turbófeltöltőt, vízhűtéses intercoolert és olajhűtőt.

Azonban mire az 1226 és 1226F2 tesztelésre készek voltak, az 1225 már hadrendbe is lépett ZTZ80-ként, így a követelmények helyett egy már szolgálatban lévő harckocsival kellett volna versenyezniük. Emellett ahogy a program oly sok prototípusát, ezeket is megbízhatósági problémák tucatjai hátráltatták, így itt véget ért a 122 projekt története. Az 1226F2 prototípus napjainkban egy 1221 példány mellett látható kiállítva.

BK1850

Az 1980-as évek elején az 1224 prototípust rövid időre újra elővették a raktárból, hogy segítsen a 12V150 motor fejlesztésében. Ehhez a kínaiak több járművet is átalakítottak a brit (Challenger 2-ben is megtalálható) 1200 lóerős CV12 motor, illetve egy nyugati, brit vagy francia váltó használatához.

Ehhez a test hátuljának tetejét kivágták, majd újat hegesztettek az erőforrás fölé, illetve lecserélték a kipufogókat szögletesről kerekre, nem tudni mi okból. A módosítások után átnevezték BK1850-re.

A tesztek utáni pontos sorsa ismeretlen, napjainkban a 617-es gyár udvarán pihen.

A játékban

A játékba sajnos újfent egy “frankenstein” érkezik, az 1221 / 122TM modellje, hibásan ATGM-ekkel a tornyán. (Ugyanezt a hibát a Wargaming is elkövette a WoT-os 122TM-mel.)

A kínai fa első század-járműve lesz a cikk írásakor Tier VI 8.3-ban, 400 ezer század RP fejlesztési költséggel. A BR egyáltalán nem váratlan, hiszen a T-62-vel nagyjából azonos harcértékű járműről beszélünk mind páncélzatban, mind mozgékonyságban, mind tűzerőben, a 302 ATGM-ek nem feltétlenül jelentenek akkora előrelépést ami szükségessé tenné a 8.7-et.

Elismerem, hogy a PLA (Kínai Népi Felszabadító Hadsereg) elnevezési rendszere bonyolult és nem épp a leghozzáférhetőbb, de Gaijinnak sikerült alulmúlnia magát e téren is. A jármű játékbeli neve jelenleg “Object 122MT”, ami amellett, hogy rendkívül félrevezető, hiszen első pillantásra érthető módon sokan orosznak gondolták / gondolják név alapján a harckocsit, idegesítően rossz is. A PLA nem használt terveihez és prototípusaihoz semmilyen előtagot, főleg nem “Object”-et. Simán “1221” vagy “122TM” elfogadható lenne névnek, mivel a jármű nagy része az a modell, esetleg “1221 (302)” vagy “122TM (302)”, ha az ATGM-eket is bele akarjuk foglalni.

Valószínűleg jó néhányan az olvasók közül rávágnák, hogy ezt bizony WZ122-nek kéne hívni, pedig nem. A “WZ” jelölést a próbákon átesett és tömeggyártásra elfogadott járművek kapták meg, még akkor is, ha végül nem jutottak el a tényleges sorozatgyártásig (pl. WZ500 vagy WZ132AY).

A “WZ” jelentése vagy “Wǔqì Zhuāngbèi” (Fegyver Felszerelés) vagy “Wujǐ Zhuángjiā” (Ötödik Gépgyártás – Páncélozott járművek), pontosan nem tudni. (Emellett kismillió egyéb, főleg export jelölést használ a PLA, mint a CS, XL, YJ, BW, BK, SA, SH, SR, VA, VL, VN, VT, stb.)

Forrás: War Thunder & Reddit