Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves olvasó!

A BT (2-7) széria a Szovjetunió második világháborús időszakának talán legjobb harckocsija. Megjelenésekor kategóriája legjobbja volt egyesítve a megszokott szovjetekre jellemző könnyű gyárthatóságot és alacsony árat, a figyelmes és minőségi tervezéssel. A BT harckocsikat a németek is dicsérték, nem alaptalanul.

Az alap

A BT széria fejlesztése a két háború között kezdődött az Egyesült Államokban. J. Walter Christie tanulmányozva a első világháború harckocsijait egy űrt fedezett fel a típusok között, ugyanis a kerekes páncélautók komolyabb terepre alkalmatlanok, a mindenhol átkelni képes harckocsik pedig iszonyat lassúak voltak.

Christie egy olyan harckocsi megalkotásán dolgozott, amely képes tartani a lépést úton a gyors páncélautókkal, és terepen a lovas csapatokkal. A tervezete egy speciális futómű volt (amelyet utólag róla neveztek el), a gumírozott futógörgők is hajtottak voltak, így a láncot levéve is lehetett a harckocsival közlekedni, sőt közúton javallott is volt ezen megoldás. Az amerikainak nem kellett végül a tervezet, viszont nemzetközi vásárra kiengedték, ahol a Szovjetuniónak nagyon megtetszett, hogy az átalakítás a közúti és a terep felszereltség között csupán fél órába telt.

Ekkor még a szovjetek is hagyományos/első világháborús szerepkörökben hittek, a BT-t így lovassági harckocsinak osztották be, a nevét is ekkor kapta Быстроходный танк, azaz gyors harckocsi. Az alváz (test, motor, váltó, felfüggesztés, stb) teljes egészében eredeti volt, annyira, hogy az első sorozatgyártott verzió, a BT-2 esetén még az angolszász mértékegységrendszert használták. Azokat csak később a BT-3 fejlesztésekor számították át mm-be és kg-ba.

A mobilitásának fő ereje egy Liberty l-12-es benzinmotor volt, eredetileg repülőgépbe tervezték, ezért súlyát a lehető legalacsonyabbra faragták. Ez tökéletessé tette a BT-be, ahol a tömeget minél alacsonyabban kellett tartani a felfüggesztés kímélése, a könnyű átalakítás és a nagy sebesség miatt. Az l-12 licence-ét a szovjetek megvették, és a Mikulin gyár M-5 néven gyártotta a BT-be szerelt 400 lóerős benzinmotorokat.
A német együttműködés kezdetével újabb benzines repülőgépmotor az 1926-os BMW VI gyártási jogát vette meg a Mikulin gyár, habár a gyártási eljárás túl bonyolult volt, és így a szovjeteknek módosítania kellett rajta, a 650 lóerős eredeti teljesítmény helyett, a motor így is 500 lóerőt volt képes leadni, így a BT-7 már 25%-kal erősebb erőforrással rendelkezett elődjeihez képest.

Fő feladatát a lovas csapatok kísérése és támogatása jelentette, így a mobilitása mellett, kis kaliberű, nagy tűzgyorsaságú fegyverzettel látták el. Ez kezdetben egy 37 mm-es majd utána egy 45 mm-es ágyú volt. Ez alkalmas volt könnyen páncélozott célpontok, páncélgépkocsik és más könnyű célpontok elpusztítására. A gyalogság ellen az irányzónak egy 7.62 mm-es párhuzamosított DT géppuska állt rendelkezésére, de volt hogy a löveg helyére is ez került, az ilyen változatok fegyverzete így két egybe szerelt DT géppuska volt.

Tüzérségi model

Ezen kis kaliberek azonban alkalmatlanok voltak beásott állások és építmények elleni harcra. A szovjet hadvezetés ezt is egy nagyon egyszerű megoldással orvosolta, felszereltek a BT-re egy T-28 tornyot, és egy KT-28 tarackágyút (a T-26-4-en is ez a tarack foglal helyet). A verzió neve után egy A (Aртиллерия) nevet viselt, mint BT-5A vagy BT-7A.

A harckocsi pár tucat HE vagy Shrapnel lövedéket hordozott magával. Habár a gyorsan mozgó tüzérség fantasztikus hadászati előnyhöz tudta volt juttatni a szovjeteket, a harckocsi túl nehéz volt, súlypontja túl magasan foglalt helyet, így még szovjet mércével is nagyon hamar elhasználódott, és csak 170 darab készült belőle. (Ebből 155 db volt BT-7A)

A mandzsúriai, spanyol és lengyel tapasztalatok megmutatták a szovjeteknek, hogy bizony az újfajta háborúban szükség van olyan harckocsikra, amelyek támogatás nélkül is fel tudják venni a harcot az ellenség páncélosaival.

A szokásosnál kétszer nagyobb kalibert, 76.2 mm-t választottak, mivel ennek átütését átépítéssel akár 60 mm-re is tudták növelni, pusztítóereje pedig elég volt, hogy robbanó (HE) vagy Shrapnel lövedékkel továbbra is alkalmas legyen beásott állások, és építmények elleni harcra. (Ezt már a tarack is bizonyította.)

A feladatra két ágyú harckocsiágyúvá átépített változata jelentkezett, az egyik a M1914/15 légvédelmi ágyú alappal bíró L-11, míg a másik Gorky M1940 F-34 próbaverziója, az F-32 volt, amelyet Vasily Grabin tervezett.

Habár az első ágyú stabilabb és megbízhatóbbnak bizonyult a próbákon, a harckocsira való beépítése nagyobb tömege és závárzatának nagyobb mérete miatt nehézkes volt, így próbaképpen a BT-be a F-32-t szerelték.

Szolgálat

Alapnak a BT-7A szolgált, erre az alap KT tarack helyett felszerelték a F-32-t, elvégeztek rajta pár mérést és próbát, majd arra a határozásra jutottak, hogy a 76 mm-es ágyú alkalmas harckocsin való használatra.
A gyors döntést a finnek elleni háború eredményezte, ami rádöbbentette a szovjeteket arra, hogy nagyon gyorsan fejleszteniük kell hadseregüket, ha még az addig teljesen alárendeltnek titulált finneket sem tudják legyőzni.

Mivel a harckocsit csak erre a célra készítették, ezért a gyors próbafázis után el is vesztette létének értelmét és jogosultságát.

Elvileg a próbák után csináltak vele pár fotót a propaganda érdekében, majd visszaépítették rá a KT-28-as ágyút és küldték a frontra.
(Sajnos pontos info-t, ami megerősíti a híresztelést és leírja a konkrét jármű további sorsát nem találtam, a típus annyira kis jelentőséggel bírt, hogy két könyv tesz csak róla említést a könyvtáramból, és azok is csak futólag – a szerk.)

Játékban

A BT-7A (F-32) a War Thunderben is megtalálható, a Operation H.E.A.T. kisebbik harckocsi nyereményeként került a játékba. Tier II-ben foglal helyet premiumként 3.0-s Battle Rating-gel.

Habár a valóságban csatához még csak közel sem volt, a WT-ben egy vadállat a harckocsi, félelmetes mobilitása, és lövegének hatalmas sebzése tökéletes harceszközzé, a kis tier terminátorává teszi. Ami akár az ellenfél között táncolva, akár már az első percekben az ellenség mögé kerülve már a mérkőzés kezdeti szakaszában eldöntheti annak végkimenetelét.

Újratöltési értéke kicsit magas, de már az is csoda, hogy olyan kis helyen egyáltalán van lehetőség a hatalmas lőszert az ágyúba helyezni, farkasfalkában persze továbbra is használható, de a célcsoportot gondosan ki kell választani a falkánk mérete alapján, ugyanis ha ráugrunk kétszeres túlerőre, nem biztos, hogy 7-8 másodpercig tart a meglepetés előnye.

Aki meg szeretné szerezni, a BT-7A (F-32) harckocsit, még van lehetősége, csak teljesítenie kell a napi feladatokat, ez alig napi pár órát vesz igénybe, és sokkal kevésbé idegőrlő (szerintem) mint a legutóbbi események feladatai.