Bemutatók

Lorraine 37L — a megbízható francia

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves olvasó!

Franciaország háborúra kifejlesztett vontatója a Lorraine 37L, a korszakának egyik legismertebbje lett saját kategóriájában, amit a németek fél tucatnyi különböző harckocsi alapjául is használtak, köszönhetően, kiváló menettulajdonságainak és teherbírásának.


Fejlesztés

Franciaország 1936-ra keleti szomszéduk egyre nagyobb ütemű erősödése miatt hatalmas haderőfejlesztésbe fogott. Ekkor mindhárom általuk tartott harckocsi típusból újakat fejlesztettek. Az új gyalogsági harckocsikat a R35 és H35, illetve az FCM36; az új lovassági harckocsikat a SOMUA S35 és a Char D2; míg az új áttörő harckocsit a Char B1 képviselte.

Persze itt nem álltak meg a franciák és a lánctalpas vontató/szállító kategóriában is új harckocsi fejlesztésébe kezdtek, lecserélve az 1932-es – a Carden Lloyd által “inspirált” – Renault UE kisharckocsit.

Renault UE

A feltételekben kiemelték a UE gyengeségeinek javítását. Az új járműnek tudnia kellett tartania a lépést a harckocsikkal nem csak úton, de terepen is, illetve legalább 1 tonnás teher mozgatására és hagyományos lőszer, ellátmány, ivóvíz, vagy üzemanyag testen belüli szállítására is képesnek kellett lennie, páncélzatának pedig elegendőnek kellett lennie ahhoz, hogy harci helyzetben is a páncélosok közelében maradhasson.
Természetesen a pályázaton a Renault is indult, akik a 36R lánctalpas teherautójukat nevezték, ami érthető okokból azonnal elbukott. [A Renault-nál vagy elfelejtették elolvasni a páncélzati követelményekre vonatkozó paragrafust, vagy túlságosan bíztak “ráhatási képességükben”.]

Renault 36R

A lehetőségre ráugrott az autó- és repülőgép-motorgyártó Lorraine-Dietrich, ezzel megpróbálva beférkőzni a harckocsifejlesztési piacra. Az első próbadarab 1937 nyarára készült el, azonban több probléma is adódott főleg a menettulajdonságaival. A motor túl gyenge volt, így habár terhelés nélkül úton tudott akár 30 km/h-val is haladni, vontatmánnyal ez kétharmadára csökkent, terepen pedig az alacsony hasmagassága miatt, nagyobb terheltségnél az alváz esetenként a földet súrolta, ami tovább csökkentette mobilitását.

Habár a járművet elutasították, a Lorraine nem adta fel. Felkutatták egész Franciaországot az ország legerősebb motorjáért. A megoldást végül a versenypályákon találták meg. A 6 hengeres Delahaye type 135 soros-benzinmotor 70 lóerővel rendelkezett, ennél csak a Bugatti-nak volt erősebb autómotorja. A másik probléma kiküszöbölésére pedig egy teljesen új – panzer IV-hez hasonló – laprugós felfüggesztést szereltek fel, amely nemcsak az elakadási problémát oldotta meg, de a menetstabilitást és még a mászóképességet is javította. Az újabb próbán már a jármű kiválóra vizsgázott és megkapta a Lorraine 37L nevet.


Tulajdonságok

Az új 70 lóerős motor mellé természetesen új váltó is dukált, ami a harckocsi elejében kapott helyet maximalizálva annak mozgékonyságát, ezekkel a Lorraine 37L végsebessége 35 km/h-ra nőtt, amelyhez a felfüggesztésnek is köszönhetően kiváló menetstabilitás és mászóképesség járult. Terhelés nélkül a harckocsi akár 50 fokos emelkedőt is képes volt megmászni.

Persze mivel vontató volt ezért elsősorban terhelés mellett kellett bizonyítania. A két legénységi tag számára kialakított teret nagyon szűkösre tervezték, hogy minél nagyobb helyet tudjon kapni a raktere, emellett külön terveztek hozzá egy 1.2 tonnás pótkocsit, ami akár 1 tonnányi hadianyaggal is terhelhető volt.

Páncélzata elölről döntött 12, az oldalakon 9 míg hátul és felül 6 mm volt. Ez védelmet biztosított a gyalogsági fegyverektől, szemből pedig még bizonyos korabeli tábori ágyúknak is ellen tudott állni.

A Delahaye type 135 habár kiváló meghajtást biztosított a harckocsi számára, eredetileg 100 km/h-val száguldó versenyautókba tervezték, ami ki is ütközött. Viszonylag gyakran lerobbant a súly alatt – többi franciához képest megbízhatónak számított, de később a német szolgálat alatt már nagyobb volt a panasz rá – emellett pedig zabálta az üzemanyagot, 1 liter benzinnel nem tudott egy kilométert megtenni, ami főleg egy vontatónál elég kellemetlen. [Már akkor volt német (Mercedes-Benz) személyautó 10l/100km fogyasztás közelében.]

A gyártás csak 1939-ben indult el, és a második világháború kitöréséig csak akadozott, a Németországnak intézett hadüzenettel együtt azonban a francia kormány elrendelte 500 darab legyártását, majd ezt a számot 1000-re emelte, mikor a németek nyugatra fordultak.


Szolgálat

A háborúban a Lorraine 37L kitartóan és talán a leghatásosabban végezte munkáját a francia harcjárművek közül, azonban a franciákon ez sem segített, akiket váratlanul ért a németek forradalmasított harcművészeti stílusa.

Az első világháborús lövészárokharcra készült és berendezkedett franciák csak nyomozták a német harckocsik és velük mozgó motorizált gyalogság gyors előretörését. A francia páncélosok lassúnak és gyengének bizonyultak a Pz.III és Pz.IV harckocsikkal szemben, harckocsielhárító ágyúik felállítására pedig idő kellett, amit a gyorsan mozgó német csapatok nem hagytak ellenfelüknek.

A franciák ekkor “parasztos” megoldáshoz nyúltak és a Lorraine 37L alvázára ‘felhegesztették’ a legjobb harckocsielhárító ágyújukat, a 47 mm-es SA37-et, ami akár több, mint egy kilométerről is halálos veszélyt jelentett minden német páncélos számára.

A franciák persze nem csak a “páncélvadász” hanem a páncélozott csapatszállító ötletét is ellesték a németektől, így – megint csak a Lorraine 37-re alapozva – elkészült a Lorraine VBCP 38L és 39L is, amelyeket [már csak bónuszként] géppuskával felszerelt (szintén) Lorraine 37L alvázú páncélautók kísértek.

A Lorraine 37L gyártása Franciaország kapitulációja után sem fejeződött be, habár a németek inkább saját járműveiket tartották előtérben, a Vichy kormány mezőgazdasági vontatóként – traktorként – tovább folytatta a 37L gyártását a háború alatt is. (Ezzel megkerülve/kijátszva a hadi eszközök gyártásának rájuk vonatkozó szankcióját.)

A francia megadás után, közel 400 darab Lorraine 37L került német kézre. Hatékonyságát a germánok sem vitatták, kiváló menettulajdonságai miatt használták vontató szerepkörben, rengeteget átépítettek csapatszállítónak, vagy önjáró tüzérségi lövegnek 10.5 vagy 15 cm-es tarackágyúkkal felszerelve.

Legismertebb változata viszont talán páncélvadász változata volt, a franciákéhoz nagyon hasonló okokból, német oldalon is. A Barbarossa hadművelet alatt, ahogy a németek egyre jobban behatoltak a szovjet területekre találkoztak egy olyan harckocsival amelyet nagy távolságból sem a Pz.III 5 cm-es lövege, sem a Pz.IV (rövidcsövű) 7.5 cm-es tarackja, de még a PanzerJager cseh 47 mm-es harckocsielhárító ágyúja sem volt képes átütni, ez volt a KV-1-es.
Ilyen helyzetekben a németeknek meg kellett várniuk a 7.5 cm-es PaK harckocsielhárító ágyúk, vagy 8.8 cm-es FlaK légvédelmi ágyúk megérkezését, és csak ezután haladhattak tovább. A probléma orvoslására – lehetséges, hogy a franciáktól ötletet merítve – újra a harckocsielhárító ágyú páncélosra szerelése volt a megoldás, megszületett a 7.5 cm PaK 40 auf Selbstfahrlafette Lorraine Schlepper (Sd.KFz.135), vagy ismertebb nevén a Marder I.

Legérdekesebb története viszont talán a 12.2cm FK (r) auf GW Lorraine Schlepper (f)-nek van. A Lorraine 37L alvázra a németek ráépítettek egy 122 mm-es szovjet tüzérségi üteget, amelyet a szovjetek sietős menekülésük következtében elfelejtettek hatástalanítani (vagy nem volt idejük/képzettségük hozzá). Hogy az átépítés a harctéren, vagy az anyaországba visszaszállítva történt nem tudni, ahogy azt sem, hogy esetleg egy megsérült 10.5 leFH-18/40 ágyút cseréltek le a 122-esre, vagy egy ‘alap’ Lorraine vontatóra építették rá a tarackot.

Németek által átépített Lorraine 37L vontatók száma:

  • 10.5cm leFH 18/40 auf Geschützwagen Lorraine Schlepper(f): 24 db
  • 15 cm sFH 13/1 (Sf) auf Geschützwagen Lorraine Schlepper(f): 166 db
  • 7.5 cm PaK 40 auf Sfl. Lorraine Schlepper “Marder I”: 184 db

A Lorraine 37L tartósságát megint csak bizonyítja, hogy több, mint egy tucat túlélte a háborút, legtöbb Franciaországban található, de Németország, Lengyelország, Oroszország de még az Egyesült Államok egyes múzeumainak is van 37L lakója.

Beobachtungswagen auf Lorraine Schlepper (f)
Tüzérségi megfigyelő

Játékban

A Lorraine 37L az 1.103 “New Power” frissítéstől már a War Thunder-ben is képviseltetni fogja magát, a francia 47 mm-es ágyúval felszerelt változatában.

A páncélvadász érkezésével a franciák végre kapnak egy nagy átütésű harckocsit kis tierben. Illetve a Lorraine 37L alváz érkezésével a német változatok játékba kerülésére is talán nagyobb az esély. Legtöbben egyértelműen a Marder I-nek örülnénk, aminek már évek óta (lassan fél évtizede) a játékban lenne a helye.

2 replies »

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s