Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves játékosok!

A párducok háború vége felé történt fejlesztéseiről és legkorszerűbb változatairól fogunk szót ejteni. 

Előzmények

1942-től a csatatereket a két német óriás, a Tigris és a Párduc uralta. A két jármű félelmetes hírnevet szerzett magának, és már csak megemlítésük is félelmet keltett ellenfeleik szívében. Ennek ellenére mindkettőnek megvoltak a maguk hátrányai. A Tigris gyakori motor és lánctalp problémákkal küzdött, a Párducnak a váltója pedig habár földöntúli dolgokra volt képes, sokszor megbízhatatlan és nehezen kezelhető volt.

A hibákat folyamatosan javították, de 1942 második felére a német hadvezetésnek világossá vált, hogy hamarosan modernizálniuk kell harckocsi állományukat, hogy megtarthassák előnyüket ellenfeleikkel szemben. Ezt a jelenlegiek fejlesztésével, újra tervezésével, és teljesen új konstrukciók kialakításával próbálták megoldani.

Fejlesztés

A Panther II az első kategóriába tartozik. Elrendezése, modulkiosztása, karakterisztikája megegyezik az elődeiével, viszont szinte minden fontosabb modulját egy korszerűbbre cserélték, illetve páncélozottságát is megnövelték. Fontosnak tartották, hogy a harckocsi a megnövelt páncélvédettsége mellett mobilitásban is fejlődjön a korábbi párducokhoz képest. A végső feltételeket a Panther utódjának 1942 végére sikerült összeszedniük, a tervezés, pedig 1943 januárjában tudott megkezdődni. A Panther II nevet a tervek elkészülte után kapta már csak meg a makett próbákon ’43 áprilisában.

Páncélzat

A tank páncélzatát drasztikusan megnövelték. A mellkaspáncélja a korábbi 80 és 85 helyett 100 mm lett (55°-os döntöttsége ezt ~175 mm(174.34)^*2 hatékony páncéllá tette), ami szemből belőhetetlenné tette még a háború végén kifejlesztett amerikai 90 és orosz 122 mm-es ágyúkkal is. ^*1
Oldalát is 60 mm-re (30°) növelték, mert a csatatéren nagy számban megjelenő gyors T-34-ek, a Párducok oldalába kerülve, meg tudták semmisíteni az oldalról könnyen páncélozott (40 mm, majd 50 mm) német közepes harckocsikat.
Hátulról páncélzata megegyezik a korábbi változatokkal: 40 mm 30 fokban kifele dőlő páncéllemez védte a motorteret a tank mögül leselkedő veszélyektől.
Alulról és felülről is 30 mm páncélzat védte a harckocsit az aknák és a felülről támadó repülőkkel szemben.

Torony

A tornyát teljesen lecserélték. Igaz, hogy az eredeti Panther torony kialakítása miatt sok részen rétegeltként funkcionált, viszont az ágyú függőleges mozgatása pár bekapott találat után nehézkessé tudott válni, illetve mérete és elrendezése miatt nem volt képes a 7.5 cm-es Kw.K. 42 L/70 ágyúnál újabbat befogadni.

A tank tornyát eredetileg a Rheinmetall tervezte, de a project ’43-as leállítása miatt csak fa mintadarabig jutottak, ez nagyon hasonló külsejű és elrendezésű volt, mint a Daimler-Benz készítette Schmalturm, amit a Panther F harckocsin már megismerhettünk, ha a sorozatot újra beindítják ez fel is lett volna szerelhető a Párduc kettesre. Mivel csak fa próbadarabig jutottak hivatalos adatokból nem sok maradt fent ránk.
A Schmalturm tornyot elölről 120 mm (20°) vastagságú páncél borította, ez a hatalmas és jól kialakított ágyúpáncél (mantlet, 150 mm durván döntve) segítségével biztos védelmet nyújtott bármely akkori veszélyforrással szemben.
Hátulról és Oldalról a torony páncélzata 60 mm (25°), viszont a torony oldalpáncélja a függőleges mellett vízszintesen is döntve volt, ezzel még jobban megnehezítve a tankkal szemben állók sorsát. Felülről testéhez hasonlóan 30 mm páncélzat védte.
A torony alkalmas volt egy L/71 űrmérethosszúságú 8.8-as vagy egy L/100-as 7.5 cm átmérőjű löveg magába foglalására három legénységi tag mellett. Mindkettő ágyú alkalmas volt bármely szövetséges világháborús tank megsemmisítésére több, mint 2 km távolságból. (Még mindig ’43-ban járunk, de a németek előre terveztek)
A tény, hogy a L/100-as még csak kísérleti fázisban volt, illetve, hogy a Tigris II-re már elfogadták 8.8-ast, a Kw.K. 43 felé billentette a mérleget, mivel az azonos ágyú megkönnyítette a gyártást. (Ekkor már élt az Entwicklung egyenterv is ugye)
A tornyot még felszerelték távolságbemérővel, infravörös vagy fekete fényű lámpával, (éjjellátóval) is. (Ezen modifikációkat csak 1944-ben fejlesztette ki a Rheinmetall)

Ágyú

Mint már említettem a harcjármű ágyúja egy 8.8cm-es Kw.K. 43 L/71 űrmérethosszúságú harckocsiágyú lett. A szövetségesek már a Tigris közepes hosszúságú 8.8-asától is rettegtek, így ez a ‘hosszúcsövű’ igazi rémálom lett számukra. A már említett elődhöz képest átütése harmadával nőtt, így képes volt közel 200 mm döntött páncél (30°) átütésére 500 m-ről. Ezen hatalmas átütés az szövetséges tankokra már 3 km távolságból is halált jelentett, viszont a németek bombázás miatt megfogyatkozó gyártási kapacitás miatt, csak 2-2.5 km távolságra volt megengedett lőni. A kitűnő ballisztikai ívvel rendelkező, pontos ágyú, ezen távra is pompás találati arány szolgáltatott az irányzója számára. A ágyú tűzgyorsaságát különböző források 7.5 és 9 lövés/percre teszik.
(érhetetlen okokból) A németek kifejlesztettek keménymagvas páncéltörő lőszert is az ágyú számára, ennek átütése döntetlen páncélon 500 m-ről 250, míg 1500 m-ről is 200 mm felett volt. (Az APCR nem szereti a döntött páncélokat, azon ugyanezen távolságokban 220 és 170 mm az lövedék átütése)
A korábbi ágyúkhoz kifejlesztett 8.8 cm-es kumulatív lövedék kilövésére is lehetőség volt, ez 90 mm átütéssel rendelkezett döntött páncélon minden távolságban.

Mobilitás

Ezen újítások a harckocsi tömegét 47 tonnára növelték (Az alap Párduc is nyomott 42-45 tonnát). [A harckocsi csak az eredeti tervek szerint nyomott volna 47 tonnát a Rheinmetall toronnyal és 7.5 cm-es ágyúval, de a tömeget a Schmalturm, a 8.8 cm-es és további fejlesztések elvileg majdnem 8 tonnával megemelték.] A harckocsit a Maybach HL 234, 900 lóerős motorja hajtotta, mely megsegítve az új 8 sebességes hidraulikus AK 7-200 váltóval a tankot előremenetben 60, míg hátramenetben 15 km/h-ra tudta felgyorsítani. Természetesen a harckocsi megtartotta elődei erősségét is, mint a helyben(neutral) fordulás, a kiemelkedő mászóképesség, a jó menetstabilitás, és a megfelelő terepbírás. A tank így már a tökéletes fegyverzet és megbízható védettség mellett, mobilitással is rendelkezett ezzel teljesítve a harckocsitan “szentháromságát“.

‘Szolgálatban’

A tervek 1943 márciusára készen is voltak, de a Maybach motor még problémákkal küszködött, az új Entwicklung széria ‘egyenharckocsi’ doktrínája végleg sírba küldte a Párduc II-t. A Rheinmetall és a MAN elkészült két darab prototípussal 1943 augusztusára, a tervek elutasításának ellenére is, de ezeket tesztelésre és egy Ferdinand kihívójául szolgáló JagdPanther II páncélvadász tervezéséhez használták, illetve volt terv a Coelian-hoz hasonló légvédelmi megoldásra is. Az egyik testét később az amerikaiaknak sikerült elfogniuk és hazaszállítaniuk, egy hagyományos Párduc toronnyal felszerelve ma is megtekinthető.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

További kihívók

Az E-50-en(ezzel majd egy külön cikkben foglalkozunk) kívül persze voltak még tervek a Párduc I lecserélésére, ezek a cikk elején megnevezett kategóriák közül (A P2-vel ellentétben) a másodikba tartoznak, viszont mivel hamar a Párduc II mellett döntöttek, legtöbbről csak említés vagy esetleg vázlatok vannak. (Illetve vannak ‘megálmodottak’ is.)

Szeretnél még többet tudni a Panzerkampfwagen V “Panther” harckocsiról? Olvasd el a róla szóló cikksorozat többi részét is:

Panther — egy forradalmian új harckocsi fejlesztése

^{*1:
Mindkettő a Párduc II után, 1943 végén lett kifejlesztve, válaszul a Tigris és Párduc I harckocsikra. Mire harctérre kerültek, a németek rendszeresítették a Tigris II-t.
További érdekesség, hogy a első Tigris II ugyanakkor gurult le a gyártósorról, amikor az első orosz D-25 122 mm-es harckocsielhárítóvá fejlesztett tüzérségi üteg.
*2:
Hatékony páncélvastagság = alap páncélvastagság / cos (beesési v. döntöttségi szög)
[Beesési szög = a páncélzaton eltalált pontba vetített normálvektortól való eltérési szög]}