Bemutatók

Leclerc MBT — a modern kor francia harckocsija

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves olvasó!

A Leclerc harckocsi Franciaország nagyon hosszú fejlesztési folyamatának eredménye, az AMX-30 lecserélésére, hogy a francia nemzet is rendelkezzen korszerű MBT-vel, ami fel tudja venni a versenyt a többi ország legfejlettebb harckocsijaival.


Fejlesztés

A franciák már az AMX-30 1964-es sorozatgyártásának kezdete óta kerestek lehetőséget a harckocsi leváltására, mivel az már szolgálatba lépésekor alulmaradt a veszélyforrásnak számító Szovjetunió T-64-es harckocsijával szemben.

AMX-30

A cél az volt, hogy felzárkózzanak szovjet vetélytárshoz annak két legfőbb előnyében, ami a sokkal nagyobb pusztítóerejű 125 mm-es löveg és a kiváló hatékony páncélvédelmet biztosító kompozit páncélzat volt.
Az első lépést 1975-ben tették meg az AMX-32 fejlesztésével, amely nem sorozatgyártásra, inkább csak egy technológiai próbaként készült. Ebben elődjének első gyengeségét orvosolták egy NATO szabvány 120 mm-es GIAT CN120-25 G1 L/52 ágyúval, utóbbi problémára viszont csak egy Párduc-hoz hasonló többrétegű toronypáncéllal és rétegelt frontlemezekkel tudtak előállni, amely ugyan valamelyest javított a harckocsi védelmi képességein, de még mindig messze elmaradt vetélytársaitól.

Az AMX-32 közepes sikert aratott, tanulságaiból el is kezdték az új AMX-40 harckocsit készíteni, amely hasonló kialakítással és megegyező ágyúval rendelkezett. A mozgékonysága javítása érdekében egy sokkal erősebb Poyaud motort kapott 1,100 lóerővel, amit egy kiváló német ZF LSG 300 váltó segített az akár 70 km/h közúti és 50 km/h-s terepen való végsebesség elérésében.
Az AMX-40 páncélvédelemben is fejlődött, tornya ugyan maradt a rétegelt megoldás, de már nem csak a torony frontjának széleit, hanem a torony oldalát és teljes elülső részét védte, a testben pedig már kompozit páncélt használtak. A motorteret egy 8 mm-es, a torony lőszerkészletét pedig egy 35 mm-es páncéllemezzel elválasztották a küzdőtértől, hogy előbbiek kigyulladása/berobbanása ne jelentsen veszélyt a legénységre.

AMX-32

Az AMX-40 a ’80-as évek elejére már a sorozatgyártásra is készen állt, azonban az akkori korra általánossá vált világbirodalmi megállapodások és internacionalista törekvések derékba törték életútját. (Nyugat-)Németország az Egyesült Államok mellett Franciaországgal is közös fegyverfejlesztési megállapodásokat kötött, amik ellehetetlenítették az AMX-40 fejlesztését. Helyette a megegyezett közös harckocsi a Kampfpanzer III és Napoléon I nevet viselte volta. Több éves semmittevés után a franciák megelégelték a helyzetet és újra nekikezdtek saját harckocsi fejlesztésének, hogy lecseréljék az addigra már 20 évessé váló AMX-30 harckocsiikat.

Felvetődött a külföldi jármű importálásának gondolata is, amire az Egyesült Államok, Németország és Izrael is noszogatta a franciákat saját M1 Abrams, Leopard 2 és Merkava harckocsiik további terjesztése céljából. A franciák saját iparuk, az AMX-32 és 40 által megkezdett irány és a passzívval szemben aktív védelemi rendszerek felé való elköteleződés miatt újra nekivágtak egy saját harckocsi kifejlesztésének azon céllal, hogy Franciaország újra versenybe tudjon szállni a többi nagyhatalommal fegyverzet fejlettségi szinten. Szakítva a tradícióval az új tervezet már nem AMX előtagot kapta, hanem a “Leclerc” nevet viselte Philippe Leclerc de Hautecloque 2. világháborús francia tábornok után.

AMX-40

Tulajdonságok

A fő irányok a harckocsi fejlesztésénél a világszintű elektronikai és védelmi rendszerek, a kis méret, illetve a kiváló mobilitásra képes test voltak, amely magába tud foglalni egy szintén világszintű védelemmel ellátott tornyot automata töltőrendszerrel és stabilizátorral ellátott 120 mm-es NATO szabvány löveggel és két legénységi taggal.

Védelme szinte mindenhol kiváló hatékonyságú moduláris kompozit páncélt jelent, amely még a korában legjobbnak mondott Chobham-mal is felvette a versenyt. (Az említett Abrams páncélzat főleg a kémiai [HEAT] lőszerek elhárítására szakosodott, míg a francia páncél a tömör(kinetikus) [AP/Sabot] lőszerek ellen is kiváló védelmet nyújtott, próbákon még a DM43-nak is ellen tudott állni.) Természetesen a legénységet belső tűztől és lőszerrekesz robbanástól védő páncéllemezek megmaradtak. További védelmet jelentett, hogy a legénység a toronyban nagyon mélyen a testbe süllyesztve foglalt helyet, hogy egy esetlegesen a toronypáncélt átütő találattól is valamilyen szinten védve legyenek.

Fegyverzete az AMX-32-n megismert 120 mm-es fejlettebb változata a GIAT CN120-26 volt szintén L/52 űrmérethosszúsággal. A Challenger 2 L30A1 L/55-ös ágyújáig ez volt a leghosszabb NATO 120 mm-es harckocsiágyú, ami felsőbbrendű pontosságot, hatótávolságot, torkolatsebességet, ballisztikus ívet és átütőerőt kölcsönzött neki a német és amerikai L/44-es lövegekkel szemben. Legnagyobb hátránya, hogy a következő lőszer típusát az automata töltőrendszer miatt csak a lövés után töltőrendszerbe kerülő lőszerre lehetett kiválasztani (a már töltőrendszerben lévő lőszert nem lehetett automatikusan cserélni), amely azt jelentette, hogy esetenként kettőt kellett lőni, ha a legénység lőszertípust kívánt váltani. (Még mindig több szabadságot kínált, mint a korábbi “dobtáras” francia automata töltőrendszer.)
Lőszerkészlete 40 lőszerből áll, amiből 22 áll a töltőrendszer rendelkezésére a toronyban. Párhuzamosított fegyverzeténél felhagytak a 20 mm-es gépágyúval és az amerikai .50 kaliberes M2 Browning HB-ra váltottak 1,100 lőszerrel utántöltésenként. Légvédelmi célra (franciáknál megszokottan és eléggé megkérdőjelezendően) csak 7.62-es géppuskák állnak rendelkezésre, amiket a testből távirányítással kezelnek.

Az egyik legnagyobb kihívást a kis méret és kiváló mobilitás egyesítése adta, a páncélvédelem és fegyverzet miatt mindenképp 50 tonnát meghaladó harckocsinál. A megoldást a SACM 8 hengeres motorja jelentette, amely kis mérete ellenére is 1,500 lóerő leadására volt képes, ezzel világelső 27.52 lóerő/tonna arányt biztosítva a Leclerc-nek.
Persze a sikerhez nem volt elég a kiváló motor, a 72 km/h közúti és 55 km/h terepen való végsebességéhez egy SESM ESM500 automata váltó járult hozzá előre 5, hátra 2 fokozattal. A harckocsi legnagyobb előnye gyorsulása volt, utazó sebessége eléréséhez alig 5-6 másodperc kellett, amihez nem csak a kiváló teljesítmény/tömeg arány járult hozzá, hanem hibrid meghajtása is. Az fő dízel és az elektromos motorok mellett egy Turbomeca TM 307B gázturbina is segítette a harckocsit végsebessége elérésében, emellett pedig képes volt ellátni a toronyforgató és elektronikai rendszereket a motor állása esetén is, így a Leclerc álló motorral ‘rejtett üzemben’ is 100%-os hatékonysággal volt képes üzemelni.

A hőkivezető rendszerek és a többi harckocsihoz képest elenyésző zajszennyezés miatt a Leclerc (hőkamerán nehezen látható és halk volt), nemcsak állás közben, de lassú haladás esetén is rejtve tudott maradni. Teljes sebességen viszont a megnövekedett forró gázkibocsátás miatt a hőkamerák számára könnyen kivehetővé vált.

Kis tömege: 55-60 tonna, és kiváló meghajtása miatt a Leclerc mobilitásban világelsővé vált, de fegyverzetben, védelmi és elektronikai rendszerekben is méltó vetélytársa lett bármelyik korabeli harckocsinak. Ennek ellenére Franciaország gazdasági helyzete miatt még így is kérdéses volt tömeggyártása, ami csak az Arab Emírségektől érkező 400 db-os megrendelés után lett biztosítva. (Az Emírségek vételi döntésénél a franciák valószínűleg korábbi gyarmati és gazdasági befolyást is felhasználtak.)


Szolgálat

A Leclerc Franciaországban 1993-ban állt szolgálatba, szépen folyamatosan leváltva az akkor már 30 éves AMX-30 harckocsikat. Jelenleg négy ezrednél vannak rendszeresítve [1er Régiment de Chasseurs (Verdun, 7th Armoured Brigade), 4e Régiment de Dragons (Carnoux-en-Provence, 7th Armoured Brigade), 12e Régiment de Cuirassiers (Olivet, 2nd Armoured Brigade), 501e Régiment de Chars de Combat (Mourmelon-le-Grand, 2nd Armoured Brigade)], ami a tartalékokkal együtt összesen 254 db Leclerc harckocsit tesz ki. További 388 db Leclerc található az Arab Emírségek birtokában legutóbbi jelentés szerint, ezek pontos állapotáról nincs információ, 2020-ban 80-at továbbadtak Jordániának.

A Leclerc a többi korszerű harckcosihoz hasonlóan folyamatos fejlesztéseken megy keresztül. Ezeket a MBT kategóriában három sorozatra lehet bontani, amelyek az S.1, S.2 és S.XXI vagy egyszerűen XXI nevet viselik.

Az első sorozatgyártásra kész S.1 és az első komolyabb fejlesztési csomag utáni S.2 között nincs nagyon feltűnő különbség, főleg az elektronikát, illetve a hűtőrendszereket fejlesztették a harckocsi és a legénység számára is.

A XXI ezzel ellentétben már komolyabb fejlesztéseket tartalmaz. A kompozit páncél összetételét nagymértékben változtatták és a torony páncélkialakítását is fejlesztették a hatékonyabb védelem érdekében. Az elektromos rendszereket újakra cserélték, amely a toronyforgási sebességet és a célbemérést is hatékonyabbá tette. Az irányzó és a parancsnok is új irányzékot kapott (HL 60 HL 130, HL 70 HL 120), ez a képminőség javulása mellett azt is jelentette, hogy most már a parancsnok is rendelkezett hőérzékelős (thermal) éjjellátó rendszerrel.

Az Emírségek Leclerc-je az S.1-gyel nagymértékben megegyezik meghajtását leszámítva. Itt a francia helyett a Brit Challenger-ben megtalálható német MTU MT 883 Ka 500 12 hengeres motort használták, amely habár ugyanúgy 1500 lóerő leadására képes, nagyobb mérete miatt a harckocsi testének megnyújtását is igényelte, ez pedig a tömegre, a gyorsulásra és a sebességre is negatív hatással volt.

Természetesen a többi MBT-hez hasonlóan a Leclerc is rendelkezik nem harci: mentő-, műszaki változatokkal. Érdekesebbek viszont légvédelmi tervezetei, egyiknél a Leclerc alvázára a Flakpanzer Gepard tornyát szerelték volna, további Mistral föld-levegő rakétákkal ellátva, másik tervben a Crotale NG rakétarendszert szerelték volna fel rá. Költségvetési korlátok miatt egyik sorozatgyártására sem került sor.

A Leclerc aktív harcban nem vett részt katonai eseményeken viszont a mai napig az elsők között végez. Fejlett rendszerei miatt passzív célpontok ellen az egyik legjobb eredményekkel rendelkezik, ahogy mozgékonyságbeli versenyeken is csak a T-80U és a T-90MS szokta felülmúlni.

Görögország 2003-ban nagyobb beszerzési megmérettetést tartott a kor legjobb (európai és észak-amerikai) harckocsijai között, ahol a Leclerc 2. helyen végzett a Leopard 2A5 mögött, aktív harci teljesítményben és árban maradt alul. (A Leclerc ára a német harckocsi árának majdnem másfélszerese.)


Játékban

A War Thunder-ben az 1.89 és 1.103 frissítésekkel a Leclerc S.1 és S.2 is helyet foglalt, mint a két Tier VII-es francia harckocsi, mindkettő 11.0-s BR-rel. Most a 2.13-as frissítéssel érkezik a XXI is, teljessé téve a Leclerc családot.

A jobb páncélvédelem nagyon jól hangozhat a francia harckocsizók számára, ahogy a parancsnoki thermal is.

Kisebb hátrány, hogy több nemzettel ellentétben (előzetes információk alapján) a XXI is csak az eddigi Leclerc lőszerekkel fog rendelkezni és nem kapja meg a mostani legjobb franciát, így esetlegesen ha a többi nemzet is kap új top-tier harckocsit (amire elég nagy esély van), akkor lehet azok páncélzata már képes lesz kifogni fegyverzetünkön.

Ennek ellenére az új Leclerc kiváló kiegészítése lesz a mostani Leclerc-et szerető játékosok arzenáljának, amivel talán a 2.13-as frissítésben érkező többi harckocsival továbbra is fogja tudni tartani Franciaország a lépést.

3 replies »

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s