Bemutatók

Arado Ar 196 — A tengerészeti felderítőrepülők gyöngyszeme

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves olvasó!

Az Arado 196 egy kiváló tengerészeti felderítőgép, amely feladatainak betöltésében annyira remekül jeleskedett, hogy nemcsak végigszolgálta a háborút, de még utána egy évtizeddel is büszkén teljesített szolgálatot.


Fejlesztés

A ’30-as évek közepére, a világháború és az azt követően meghozott békediktátumok gazdaságot romokba taszító hatása után, Németország kezdett lábra állni.

Ennek egyik oka és okozata a technológiai fejlesztésre is kiterjedő állami beruházások voltak. 1936-ra a német gazdaságban elegendő szabad töke állt rendelkezésre komolyabb pályázatok indítására. Egy teljes jármű-technológiai váltás/fejlesztés került kihirdetésre, amibe rengeteg különböző típus beletartozott.

Heinkel He 60

Egyik cél egy egységesített tengerészeti felderítőgép repülőgép megalkotása volt, amely minden tekintetben lekörözi az 1933-ban (egy kisebb tender keretében épített) még kétfedelű Heinkel 60-at, szükség esetén csapásmérésre és önvédelemre is képes, illetve szárazföldről, tengerpartról és hajóról is képes üzemelni.

A pályázaton, mivel az lecserélendő model az övék volt, a Heinkel előnnyel indult. Még 1935-ben megépítették a He 114-et, viszont az új típussal szemben több kifogás is felmerült. A prototípusba Daimler-Benz 600-as V12-es motort szereltek, a Reichsluftfahrtministerium (Német Légügyi Minisztérium, RLM) viszont ragaszkodott a 840-870 lóerős BMW csillagmotor használatához, amely viszont több, mint 100 lóerővel gyengébb volt a DB-nél, a Heinkel pedig ezen a 100 lóerő hiányában lomha lett, emellett pedig képtelenné vált a felszállásra viharos tengeren.

Heinkel He 114

Megragadva a lehetőséget, a pályázatra a Dornier, a Gotha, az Arado és a Focke-Wulf is benyújtotta tervezetét, az RLM utóbbi kettőből rendelt prototípust próbákra. A Heinkel megmakacsolva magát szintén benyújtotta a He 114 egy a csillagmotorra átalakított változatát.

A Focke-Wulf 62 (ahogy Dornier és a Gotha tervezete is) a Heinkel 60-hoz hasonlóan kétfedelű repülő volt, így légellenállása szörnyen magas volt az alsószárnyas Arado 196-hoz képest, amivel szemben a felsőszárnyas (egyfedelű) Heinkel 114 is alul maradt, ez pedig el is döntötte a versenyt az Arado 196 javára.

Focke-Wulf Fw 62

Tulajdonságok

A sorozatgyártás 1937 tavaszán indult be. Az Arado-t a pályázatban kijelölt BMW 132 legfejlettebb K variánsa hajtotta. A 970 lóerős csillagmotor 310 km/h-ra tudta felgyorsítani a három tonnás repülőt.

Az első tíz model az A-0 megjelölést viselte, ezek apróbb részletekben mind eltértek egymástól, talán legnagyobb vita az úszótalpak kialakítása körén merült fel, a három talpas (B) megoldás nagyobb menetstabilitást és könnyebb irányíthatóságot kölcsönzött a vízen, viszont a gép indítása és tárolása sokkal nehezebb volt hajókon, így a hagyományos két úszótalpas megoldás mellett maradtak. A repülőn két ember szolgált: a pilóta és mögötte teljes belátással rendelkező felderítőtiszt, akinek veszély esetén egy 7.92 mm-es MG-15 géppuska is rendelkezésére állt védelmi fegyverként.

Az első igazi harcra tervezett darabok az A-1-ek voltak, 20 darab készült, szembe ötlő változtatást a két szárnyba szerelt 7.92-es MG 17 géppuska jelentett.
20 db A-1 legyártása után hamar átálltak az A-2-re, itt kezdődtek a komolyabb fejlesztések, a sárkányszerkezetet finomították, új rádiórendszert szereltek be, a motor védelmét megnövelték, a 7.92-es támadó géppuskákat áthelyezték a motor fölé, helyükre pedig 20 mm-es MG FF gépágyúk kerültek, kisebb földi célpont ellen pedig két darab 50 kg-os bomba is a pilóta rendelkezésére állt. Az A-2-böl 391 darab készült.

Az A-2-nek készült felpáncélozott és erősebb vázszerkezettel ellátott tengerparti variánsa is az A-3, ennek nagy tömege alkalmatlanná tette hajókról való indításra, viszont jobb védelme és állítható légcsavarjai miatt hamar elnyerte a németek tetszését, így annak tengeri A-4 változata is elkészült, viszont az Arado-nál hamar további fejlesztésekbe kezdtek, így ebből csak 24 darab épült.

A végső variáns az Arado 196 A-5 lett. megtartotta az A-4 előnyeit, viszont repülési képességeit tovább növelték. Emellett újabb rádiórendszert kapott, a védelmi fegyverét pedig a méltán híres MG 81Z ikergéppuskára cserélték.
A háború végéig 541 db Ar 196 készült el, ebből közel 100-at Németországon kívül, Hollandiában és Franciaországban gyártottak le.

Volt még egy tervezet 1941-ben az Ar 196C megépítésére, ami egy légi teljesítményét tekintve nagymértékben feljavított verzió volt, viszont ennek a gyártása már soha nem indult el.


Szolgálat

Az Arado 196 volt a háború legsikeresebb tengerészeti felderítőgépe, minden német cirkálón és csatahajón legnagyobb eséllyel Ar 196-ot találhatunk, amely nemcsak célpontok keresésében, beazonosításában, és helyzetének pontos bemérésében segítettek, de a saját hajó aktív védelmében is fontos szerepet játszott. Kisebb cirkálóktól kezdve egészen a Bismark-ig terjed azon hajók sora, amelyek Ar 196-okkal voltak felszerelve, amiket katapultokkal pillanatok alatt a levegőbe lehetett engedni, onnantól pedig már az Arado megbízhatóan végezte feladatát.

Végigharcolta a háborút. Habár a vadászokkal szemben hátrányban volt, a szövetséges kollégáinál szintekkel jobban teljesített. A pilóták nagyon szerették kiváló irányíthatósága és megbízhatósága miatt, légicsaták sorozatát nyerte meg, komoly fegyverzetének köszönhetően pedig angol bombázók tucatjait is képes volt leküzdeni és felderítési képességét kihasználva a tengeralattjárók rémévé vált.

Bulgária, Finnország és Románia is rendelt a repülőből. Híre hamar kiterjedt az európai tengelyhatalmi országokon túl és elérte Japánt is, akik még 1940 elején vásároltak párat. Az Arado 196 és az Aichi E13A tengeri felderítőgépek együtt, párban védték az ázsiai területeket.

Az első Arado 196-osukat a szövetségesek is korán, még a Norvég kampány alatt megszerezték, a norvégok korábbi tulajdonosai ellen használták a 196-ost, majd a kapituláció során Angliába szállították felmérésre, a brit pilóta viszont leszálláskor összetörte a gépet, így a komolyabb próbákat rajta sosem tudták elvégezni.

A Balti tengeren már kevesebb szerencséje volt az Arado-nak, 1944-45-ben a szovjet légvédelem 196-osok tucatjait lőtte le, legtöbbet darabokra szedték, ugyanis a fejlett rádiójuk nagyon hasznos volt a szovjetek számára.

Talán legcselesebb felhasználását a gépnek finnek találták meg, a Finn-tóvidék elegendő leszállásra alkalmas helyet adott az Ar 196 számára, amit így kommandósok és ellátmány szállítására használtak fel, irányíthatósága, mobilitása és fegyverzete pedig bőven elég védelmet biztosított az akkori szovjet vadászokkal szemben.

Mivel még a ’60-as években is szolgálatot teljesített, így a világ több táján is megtekinthető az Ar 196 különböző múzeumokban, Németországban az Egyesült Államokban, de még Bulgáriában is.


Játékban

A 2020-as nyári esemény (Operation SUFFER) [számomra legkecsegtetőbb] nyereményeként a War Thunder-be is bekerül az Arado Ar 196A-3.

Mivel ez az A-3, amely a valóságban kizárólag tengerparti variáns volt, így tengeri csatákban kisebb jelentősége lesz, viszont kiváló irányíthatósága, halálos fegyverzete és feljavított védelme így is elegendő okot ad arra, hogy mindenki tiszteletét ki tudja harcolni.

Hogy a játékban milyen teljesítményre lesz képes kérdéses, megközelítést figyelembe véve a gaijin elég széles BR határokon belül mozoghat, hogy mit adjon neki, védeni pedig könnyen tudja majd magát, mivel a Arado végigszolgálta a háborút és nem közvetlen légi csatára készült így a sokkal fiatalabb gépekkel való szembekerülés sem szürreális.

Frissítés: 1.7-es BR-t fog kapni, ami egy elfogadható BR számára, kicsi problémát okozhat, hogy akár 5-6 évvel fiatalabb gépekkel is találkozhat majd, de mivel legfőképpen szerepe a tengeri csatákban lesz, ahol meg a hajók amúgy is 4.0-nál kezdődnek, így a BR-je annyit nem számít.

Sajnálatos, de a gaijin az Arado-t bombázónak sorolja be, ami miatt felderítő képességét biztos nem fogja tudni kamatoztatni, de legrosszabb, hogy kötelező lesz vinnie a két 50 kg-os bombát, amely földi célpontok elleni támadásra csak korlátozottan alkalmas, arra viszont tökéletes, hogy növelje a gép légellenállását és tömegét, rontva ezzel repülési képességeit, amik már így is el fognak maradni a legtöbb szintje feletti vadászétól.

Kihasználva az Arado mozgékonyságát és a 20 mm-esek sebzését azonban még fél évtizeddel újabb gépekkel szemben is könnyen győzedelmeskedhetnek majd az Arado 196 pilótái.


3 replies »

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s