Bemutatók

de Havilland Sea Vixen — a túlfejlesztett tengerészeti vadász

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves olvasó!

A Sea Vixen egyesítette a sugárhajtómű, a háborúból kitanult nyilazott szárny és a de Havilland vadászaira jellemző twin-boom kialakítás előnyeit, egy ambiciózus, ámbár éles harcban sosem szerepelt és elég gyakori balesetekkel sújtott tengerészeti gépben.


A második világháború első felében Nagy-Britannia repülőgépfejlesztői szigorú szabályok és szoros megkötések mentén dolgozhattak csak. Az Angliai csatában az ország minden gyárát és infrastrukturális létesítményét a Hurricane és Spitfire repülőgépek illetve az azokat hajtó Merlin II és III motorok minél nagyobb számban való tömeggyártására állították rá, a saját fejlesztésekre és technológia előrelepésekre nulla lehetőséget hagyva.

Az Angliai csata után azonban már lazult a hurok és a de Havilland is megkezdhette az úgynevezett “Twin-boom” vadászrepülőgépeik fejlesztését.

Ezen gépek farokrészét dupla vezérelem köti a törzshöz meghajtásuk pedig általánosan ezen rész között helyezkedett el, a holland Fokker D.23 és az ezen repülő terveiből továbbfejlesztett magyar RMI-8 illetve a svéd Saab 21 is ezen elvet követte, de persze a duplatörzsűhöz közelebb álló német Focke-Wulf 189, Blohm und Voss 138, az olasz Caproni bombázók és a Lockheed P-38 vadászgépe is ezen kategóriába tartozik.

Magyar RMI-8 vadász

A kialakítást példás stabilitás, kedvező végsebesség és nagy sebességen is megmaradó irányíthatóság jellemezte, ez pedig kiváló volt az új sugárhajtóműves technológia integrálására.

A Hatfield és a de Havilland a korlátozások lazulásával meg is alkotta a második brit sugárhajtóművet (az első a Whittle volt), aminek első tervezete 1941 augusztusára el is készült, 1942 április 13-án le is gördült a futószalagról az első elkészült példány. Nagy Britannia ezzel – Németország 1939. augusztus 27., Heinkel 178-as rekordere és az olasz Caproni N1 után – harmadik lett, aki rendelkezett sugármeghajtású repülőgéppel. [Természetesen az említett két ország több sugárhajtású gépet is készített, de országok tekintetében Nagy-Britannia dobogós helyezést ért el.]

A de Havilland a világháború után még nagyobb szabadkezet kapott és első sugárhajtású vadászuk a Vampire 1946 áprilisában szolgálatba is állt, köszönhetően egyedi kialakításából fakadó kiváló tulajdonságainak.


Fejlesztés

Az új gépek a tengerészet tetszését is elnyerték, viszont hordozóról való üzemeltetésre csak korlátozottan voltak alkalmasak, így a hadvezetés elrendelte egy új ‘kétmotoros’ nagysebességű és az újonnan kifejlesztett légi radarnak köszönhetően bármilyen időjárási viszonyban bevethető tengerészeti vadász megtervezését, amely a DH-110 nevet kapta.

A világháború és az elfoglalt ellenséges gépek tapasztalatai alapján, a magas végsebesség követelményre való tekintettel a DH-110-et 40 fokban döntött szárnyakkal látták el.
A jobb gyorsulás és a kisebb kifutópályaigény miatt két hajtóművet terveztek a vadászba ezek szorosan egymás mellett foglaltak helyet. Emellett katapultból való indításra is alkalmas volt, a hordozóra való leszállását csak a hagyományos kampós megoldás biztosította.

A radar kezeléséhez egy külön személyzeti tag kellett, ezért a vadászt kétülésessé kellett tenni. A radart kezelő második ember, a pilótától hátrébb egy szűkös és sötét térben foglalt helyet, kilátást és kismértékű fényt csak két kis ablak biztosított számára. Erre azért volt szükség, mert az akkori radarok képe nagyon halvány és nehezen olvasható volt normális fényviszonyok között és így az interferenciákat is könnyebb volt kiszűrni.

A első elkészült darab több hibával is küszködött. A britek ekkora sebességváltoztatási képességre nem voltak felkészülve, emellett a gép a hirtelen gyorsulást és irányváltást sem bírta. [4G-nél már szakadtak a szárny egyes részei.]
(Az egyik nyilvános próbarepülésen egy baleset is történt, amikor a gép irányítófelületei megadták magukat, pont amikor a gép a megtekintő tömeg iránya felé haladt, azóta tilos bármilyen repülés alkalmával a tömeg felé való irányváltás Nagy-Britanniában.)
A terveket átdolgozták, a gép sárkányszerkezetét durván megerősítették, illetve a kormányművet és a vezérsíkokat is komolyan átalakították.

1955-re el is készültek az első kész darabok, 1957. március 20-án pedig megtette első hivatalos repülését a de Havilland Sea Vixen FAW.20 (később 1959-től FAW.1).


Tulajdonságok

A britek hamar megtudták, hogy a nyilazott szárny bizony mekkora áldás tud lenni a repülőgépen sebesség szempontjából. A két Rolls-Royce Avon 208 sugárhajtómű segítségével a Sea Vixen, nagy magasságon akár 1,110 km/h-t is képes volt elérni, de emellett a gyorsulására és emelkedésére sem lehetett panasz.

Habár a fordulóképessége még mindig korlátozott volt, a irányítófelületek átdolgozásának és a szerkezet megerősítésének köszönhetően, most már képes volt komolyabb kitérő manoeuvre-ek végrehajtására is. Emellett alkalmassá vált légi utántöltést mind fogadni, mind adni más gépeknek.

Fegyverzetének alapvetően az új 30 mm-es ADEN gépágyúkból szántak neki 4 db-ot, de mire elkészült a britek (más országokhoz hasonlóan) úgy gondolták, hogy a lőfegyverek kora leáldozott, illetve teljesen a saját maguk hatása alá kerültek és úgy döntöttek, hogy a 4 db Firestreak levegő-levegő rakéta mellett nincs szükség az ADEN gépágyúkra.

Ugyan elsődleges célja a légtér védelme volt, földi támadó szerepkör betöltésére is alkalmassá tették. Ilyen esetben a levegő-levegő rakéták mellett lehetőség volt SNEB vagy Microcell irányítatlan rakéták, vagy összesen 2,000 font bomba felszerelésére (4 db 500 lbs vagy 2 db 1,000 lbs). A későbbi változatokon már 2 db AGM-12 Bullpup levegő-föld vagy 4 db Red Top levegő-levegő rakéta is rendelkezésre állt (viszont elvesztette az 1,000 fontos bomba-hordozási képességét).

Az 1962-es fejlesztések persze nem csak újabb irányított fegyverzetet jelentettek. A gépet meghosszabbították, belepőéleit fejlesztették, ellátták újabb védelmi rendszerekkel és a teljes elektronikáját megújították. Az új változat a FAW.2 jelzést kapta, legnagyobb megkülönböztetőjele, hogy a farokrészt a géphez csatlakoztató ‘twin-boom’ túlnyúlik a szárnyon.


Szolgálat

A de Havilland Sea Vixen fő feladata a brit hordozók körüli légtér védelme. Ez azonban azt is jelentette, hogy több, mint egy évtizedes szolgálati ideje alatt egyszer sem vett részt valódi ütközetben. Legközelebb ehhez akkor ált, amikor Iraq a brit érdekszférába tartozó Kuwait lerohanásával fenyegetőzött és válaszlépésül Nagy-Britannia odaküldött két repülőgéphordozót.

Vixen-ek biztosítottak még légi fedezetet több akcióban is brit deszantosoknak Afrikában, a Közel-Keleten és Délkelet-Ázsiában is.

Sea Vixen kísér egy A-4 Skyhawk-ot

A valódi harcok hiánya ellenére a Sea Vixen így is borzasztóan magas veszteségi adatokkal rendelkezik. A 145 elkészült darabból 55 veszett oda balesetekben, aminek legtöbbjét elektronikai meghibásodás, vagy pilótahiba okozta.

Ma 12 db Sea Vixen tekinthető meg, ebből 1 Ausztráliában, a többi az Egyesült Királyság területén.
Egy maradt röpképes, azonban 2017-ben egy bemutatórepülésen a futóműelektronika meghibásodott a pilótának így ‘hasra’ kellett letennie a gépet. Személyi sérülés nem történt, viszont az említett Sea Vixen azóta nem repült.


Játékban

A War Thunder 2.07-es frissítésének első új járműve a Sea Vixen FAW.2-es változata lesz.

Habár még sokat nem tudunk a beérkező járműről, mivel a gaijin eddig csak egy rövid videót osztott meg róla [amit azóta el is távolítottak], de a típusát egyértelműen kiírták, ahogy a gép légi kepésségeiből is kaphattunk egy rövid bemutatót.

Pár napos késéssel, de javítva a valószínűsíthető hibát a gaijin kiadta a devblogot a gépről, amiben több szomorú hír is érkezett a gépet használni kívánók és a történelem/valósághűségre vágyóknak. [Bár utóbbiak a WT-ben sok örömre amúgy sem lelhetnek.]
A Sea Vixen FAW.2 csak azok számára lesz elérhető, akik aranysast költenek rá, mivel brit légi fa Tier V premium gépei közé fog tartozni. Emellett jelenlegi gaijin közlések szerint 1000 fontos bombák felszerelésére is lehetőség lesz, amire a valóságban csak a FAW.1 volt alkalmas. (Viszont azon meg Red Top és Bullpup nem lenne, plusz annak kinézete és légi tulajdonságai is kis mértékben eltérő.)

A Sea Vixen egy kiváló és régóta várt kiegészítése lesz a Brit Légierőnek a játékban. Habár az ADEN gépágyúk biztosan nagyon sokaknak hiányozni fognak, (ahogy az 1000 fontos bombák is) a levegő-levegő rakéták megfelelő használattal továbbra is egy veszélyes vadásszá fogják tenni, és az AGM-12 Bullpup rakéták miatt a földi célpontok is jogosan tarthatnak majd a 2.07-es frissítésben érkező nagy végsebességű tengerészeti vadásztól.

2 replies »

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s