Bemutatók

PBM-3 “Mariner” — a tengeri igásló

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves olvasó!

Az Egyesült Államok repülőcsónakját, az óceánok sokoldalú urát, a II. világháború legsikeresebb tengeri repülőjének a PBM szériának a 3-as (alap) változatát fogjuk bemutatni.

A PBM megnevezés a Patrol Bomber Martin rövidítése, első kettő a gép által betölthető feladatot a harmadik a gyártót jelöli.
(A PM, Martin (csak) járőrfeladatra alkalmas gépei, a PBY Catalina, pedig ugyanazon feladatkört tudja betölteni, mint a PBM, de más a gyátója.)


Története

Glenn L. Martin már a 30-as évektől gyártott repülőcsónakokat az Egyesült Államok tengerészetének PM néven (PM-1,2,3), viszont a háború kirobbanása miatt felmerült az igény, a tengerészeti gépek bombázási feladatokra való alkalmassá tétele.

Martin Flying Boats Reference
Martin PM-1

A Consolidated és a Sikorsky Légi Társasággal hárman pályáztak, viszont a Martin előnyből indult, ugyanis Roosevelt elnöknek módfelett elnyerte tetszését az M-130 típusjelzéssel ellátott, szállítógép.

A tender elfogadásra került, a biztos megrendelés tudatában a Martin cég pedig tovább fejlesztette a gépet, ez később jó ötletnek is bizonyult, mivel 1940 végén a tengerészet benyújtott egy kérvényt a PBM teljesítményének javítására, így szükséges is lett a PBM-1 továbbfejlesztése. Az új jármű a PBM-3 nevet kapta.

Elöl két PBM-1, amit két PBM-3 követ

Repülő

Először a hibák kijavításával kezdték, ez magában foglalta a szárnyon lévő úszók lecserélését, menekülőnyílások elhelyezését, vagy javítását, és a test nagyobb légellenállással rendelkező részeinek felülvizsgálatát is.

Első probléma amivel a PBM-1 szolgálatba állításakor találkoztak, hogy a szárnyon lévő behúzható úszók, nem teljesen sima vízfelszínre való leszálláskor könnyen letörtek. A hibát csak egy be nem húzható, megerősített megoldással tudták orvosolni, ez ugyan növelte a gép légellenállását repülés közben, de a kialakításnál próbáltak a lehető legaerodinamikusabb formát kölcsönöni az új megoldásnak.

A test átdolgozásával, még a nem behúzható úszók ellenére is kisebb volt a gép légellenállása elődjéhez képest. Az új menekülőnyílások a süllyedés esetén való gépbe ragadástól próbálta megmenteni a legénységet, hogy ha még a gép el is veszik, azok ne fulladjanak benne.

A repülő új motorokat is kapott, a Wright Cyclone 2600-6 helyett 2600-12 14 hengeres csillagmotort szereltek bele, ami +100 lóerejének köszönhetően, már egyenként 1700 lóerővel tudta mozgatni a gépet. A korai változatokon megtartották a 3 lapátos légcsavart, azonban hamarosan ezeket is lecserélték 4-es ekre. Ezen fejlesztéseknek köszönhetően a Mariner el tudta érni vízszintesben akár a 340 km/h-s sebességet is.

Wright Cyclone 2600

További változásokat eszközöltek még a motortéren is, ahova az új motoroknak felszereltek olajhűtőt, az motor előbbre tolták így azok mögé még be tudott férni 2-2 db 1000 fontos bomba. Ez a gép összes bombaterhét kibővítette 8 darab 1000 fontos bombára, illetve lehetőség volt ezek helyett két darab Mk.13-as torpedó felszerelésére is.

Az elülső, a hátsó és a búbtorony kialakítását is fejlesztették, illetve a kézi mozgatást leváltották motorral segítettre, így sokkal kevésbé fáradtak ki a lövészek harc közben, az oldalsó géppuskanyílásokat is átdolgozták, a lefele nézőt pedig megszüntették, ugyanis zárjának gyakori meghibásodása problémát jelentett vízen lebegés, illetve fel- és leszállás közben. Habár voltak ötletek, hogy egyes géppuskaállásokban a 12.7 mm-es géppuskákat 20 mm-esre cseréljék, végül mindben maradt az egy darab M2-es Browning géppuska, amelyek a gépet vízszintesen teljesen körbefedték, illetve a búbtorony felfele szinte teljes betekintéssel rendelkezett, összesen 5 db .50-es védte a gépet, a rá támadó vadászoktól.

A H alakú farokrész sokkal alkalmasabb volt, mivel így a gép mögötti vadászra a búbtorony is tökéletesen rálátott, de a oldalkormánnyal való irányváltás esetén instabilitásra panaszkodtak a pilóták. Ezt az új “shannon vortex airfoil” [örvénylécek] felszerelésével orvosolták. (A bombázók és nagyobb gépek inkább az oldalkormánnyal, míg a vadászok és kis gépek a csűrőlappal való bedöntéssel, majd a magassági kormánnyal eszközölik az irányváltást.)


Szolgálat

A több, mint 300 darabos rendelésből végül csak 32 teljesült, köszönhetően, hogy a gépet tovább kellett javítani. Ezek végig harcolták a háborút, a Hawaii szigetektől Guam-ig lefedték a csendes óceánt, és végeztek járőr, felderítő, szállító, vagy csapásmérő feladatokat.

Repülési tulajdonságai miatt, sokat átépítettek szállítórepülővé, ez a védelmi fegyverzetek és bombatárolók leszerelését jelentette, illetve tovább csökkentették a gép légellenállását, az ilyen átalakított változatok az “R” utótagot kapták.

A pilóták és a további személyzeti tagok is nagyon szerették, mivel a fejlesztéseknek köszönhetően könnyen lehetett a felszállásokat elvégezni, és repülés közben is nagyon kezes volt, emellett pedig belső elrendezése logikus volt és sok szabad helyet hagytak a legénységnek.

A PBM-ekben kezdetben 9 fő szolgált, majd a radarok gépekbe való változatának (feltalálása és) beépítése után ez 10-re bővült.

A tágas belső tér

Táblázat


Játékban

A War Thunderben a PBM egy érkezésével végre bővül a benne szereplő tengerészeti repülők nagyon rövid listája. Az első játékba érkező PBM-et feladatok teljesítésével tudjuk csak megszerezni, úgyhogy mindenki hajtson rá aki szeretné hangárában tudni a repülő csónakot.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Reklámok

3 replies »

  1. Visszajelzés: War Thunder Info

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s