Bemutatók

Reggiane Re.2005 “Sagittario” (Íjász)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves játékosok!

A Re.2005 az olasz Reggiane cég utolsó sorozatgyártott vadásza, amely ugyan mozgékonyságban versenyben volt vetélytársaival szemben, gyorsaságban és gyorsulásban azonban elmaradt a kívántaktól. Az elkészült félszáz gép egészen a háború végéig harcolt védve Olaszország területeit, majd annak elestekor olasz pilóták által kimentve német színekben folytatta karrierjét a háború végéig.


Története

Olaszország a két világháború között repülök terén (rövid időre) nagyhatalommá lépett elő. Sorra nyerte a légi versenyeket egyes kategóriákban ez pedig újra büszkévé tette az ország megalázott lakosságát.

Habár a világháború kitörése után egyre jobban kezdett lemaradni Németországtól és Angliától az elszántságot ez sem törte meg, tovább folytatták a repülőgépeik fejlesztését, a sorozatos brit és amerikai bombatámadások ellenére is.

1941-ben új vadász tervezésére írtak ki pályázatot. A cél egy kis hatótávolságú gép kifejlesztése volt, amely kiváló mobilitásával könnyedén fel tudja venni a harcot a szövetségesek kísérővadászaival szemben (ezzel megadva a lehetőséget a nehézvadászoknak a bombázók háborítatlan elhárítására), de fegyverzete megfelelő, hogy a bombázók ellen is fel tudja venni a harcot. Fő feladatuk az olasz városok , az infrastruktúra és az ipari létesítmények megóvása a szövetséges légi támadásoktól.

A tenderre 3 gyártó jelentkezett a FIAT, a Macchi és a Reggiane, mindhárom tapasztalt cég volt, akik már gyártottak világháborús vadászokat.

A Reggiane utolsó sikeres darabja, a Re.2002, óta már próbálkozott további fejlesztésekkel, a német Daimler-Benz soros motor helyett kipróbálták a Piaggio csillag- és a Isotta Fraschini Zeta 24 hengeres motorját, az elkészült Re.2003 felderítő- és a Re.2004 vadászbombázó azonban nem váltotta be a reményeket.


Repülő

Az új vadász még ’41-ben el is készült, neve Re.2005 “Sagittario” (Íjász) lett.

Mivel a alternatívák nem tudták a kívánt teljesítményt nyújtani a motor a FIAT által gyártott Daimler-Benz 605 V-12-es motor lett, amely a FIAT R.A. 1050 RC 58 Tifone (forgószél) nevet viselte és 1500 lóerős teljesítményre volt képes.

Mivel a fő feladata a kísérővadászok elhárítása volt, így a gépsárkány tervezésekor a mozgékonyság volt a legfőbb cél. A lehető legmodernebb ultrakönnyű ötvözeteket használták, a régi megoldásokat leváltották, az összes irányítható szárnyfelületet hidraulika vezérelte, a régi elektromos, mechanikus/gépi megvalósítás helyett.

Fegyverzete 3 db 20 mm-es MG 151/20 gépágyúból és 2 db 12.7 mm Breda-SAFAT géppuskából állt. A gépágyúkból egy a motorban, míg kettő a szárnyakban kapott helyet, a géppuskák szokásosan a motor felett foglaltak helyet.

Kiegészítő fegyverzetek (vagy üzemanyagtartályok) felszerelésére 3(2) hely adódott törzs illetve a szárnyak alatt, előbbin 1000 míg utóbbin 160 kg teher felszerelésére volt lehetőség.
Az felszerelhető üzemanyagtartályok a gép 980 km-es hatótávolságát 1270 km-re tudták növelni.

A keskeny orr (ezt a repülőgépekre tervezett kiváló DB motor tette lehetővé) és a nyilazott test kiváló aerodinamikával rendelkezett, viszont a sok bonyolult rendszer a gép súlyát aggasztóan megnövelte, 2600 kg-os tömege meghaladta mind a Bf mind a Spitfire két és fél tonnáját (2500 kg).

A nagy tömegnek meg is lett a böjtje, ami 1942 májusában be is igazolódott, habár a gép még így is kiváló fordulási és emelkedési értékekkel rendelkezett, gyorsulása és végsebessége hagyott kívánni valót maga után. Ennek oka szó szerint, hogy “a motor nem bírta el a gépet”. A test zuhanóban 980 km/h-s sebességnél is tökéletesen irányítható volt, azonban vízszintesen (WEP nélkül) csak 628 km/h-val tudott közlekedni.

A versenyt ezen hibája miatt elvesztette a FIAT G.55-ös modeljével szemben. A vetélytárs majdnem 50 km/h-val gyorsabb volt, illetve a sok bonyolult rendszer miatt a Re gyártási költsége is sokkal magasabb volt. (a Re.2005-t is regisztráltak 678 km/h-val menni, azonban a motor teljesítményét lejjebb kellett venni túlmelegedési problémák miatt).
Mivel a pályázaton alul maradt, a tömeggyártás kis kapacitáson korlátozott mennyiségben haladt, és csak 1942 nyarán indult el, 48 db készült el (a tervezett 750-ből) Olaszország kapitulációjáig.


Szolgálat

A Sagittario kiváló sárkányszerkezete és korszerű megoldásai miatt, az olasz pilóták egyik kedvencévé vált. A németek és az ellenfél angolok is tisztelték a típust, mivel az emelkedésben még a G-14 szintjét is tudta hozni, és ugyan előbbivel szemben nem, azonban a Spitfire V és IX vadászaival szemben fordulóharcban is előnyben volt.

A Re.2005 annyira kiváló statikus és dinamikus stabilitással rendelkezett, hogy a géppel átesni szinte lehetetlen volt, ez nagymértékben megkönnyítette a pilóta dolgát, ugyanis így ‘dogfight’ közben kevésbé kellett figyelnie az oldalkormány és a csűrő kitérítésénél, a ‘csúsztatás’ pedig az egyik kedvenc maneuver lett.

Mind az olasz, mind az angol pilóták, akik repültek mindkét típussal, sokkal jobbnak tartották a Reggiane repülőjét.
Duncan Smith ezredes (aki elfoglalt repülőgépek tucatjait repülte be) szerint a Re.2005 nem csak a Spitfire-nél, de a Bf-eknél is jobb volt fordulóharcban. Fordulási köre ha nem is volt szűkebb, a kiváló stabilitás, és a finom irányíthatósága/tökéletes érzékenysége a gépnek, olyan mutatványok kivitelezését tették lehetővé, ami a másik két gép számára elképzelhetetlen volt.

Persze a Reggiane fölénye nem tartott örökké, gyengeségét megismerve a tapasztalt Spitfire pilóták kihasználva magasabb végsebességüket, könnyedén ott tudták hagyni a olasz gépet, illetve ha azt energiaharcban lelassították, utána a lassú gyorsulással rendelkező vadászt a létszámfölényben lévő “Spiti-k” könnyedén szét tudták csipegetni, kihasználva, hogy a pilóta lefelé szinte semekkora látószöggel nem rendelkezik.

További fejlesztések.

Re.2005 “Bifusoera”
Zwilling módra összeépített két Re.2005, terv fázisnál nem jutott tovább.

Re.2005LW
Az olasz kapituláció után a gépek egy részét olasz pilótáknak sikerült Németországba menekíteniük. Itt a németek beépítették az eredeti DB 605 motort (amiből az olasz licence készült), az eredmény plusz 50 km/h lett. (Ez volt az eredeti FIAT motoros gép végsebessége is, a melegedés miatti ‘levétel’ előtt.) Az átszerelés azonban túl macerás volt, így csak egyen történt meg.

Re.2005R
A gyenge teljesítmény problémát az olaszok egy “motorjet” verzió megalkotásával próbálták orvosolni (motorjet = a gépet motor hajtotta propeller ÉS gázturbina hajtja, leggyakoribb esetben előbbi hagyományosan a gép orrában míg utóbbi a gép hátsó részében foglal helyet).
A prototípus vízszintesben a 750 km/h-t is elérte, azonban a nagy fogyasztás és a kevesebb belső tér (kisebb üzemanyagtartály) hatótávolsága a negyedére csökkent, így a tömeggyártás soha nem indult meg.

Orosz “motorjet”

Re.2006
1943-ban, két évvel a Re.2005 tervezése után megkezdődött a Re.2006 megépítése is. A test csak kismértékben tért el elődjétől, bizonyos részeket finomítottak, a gyárthatóságot könnyebbé/gyorsabbá tették. Legfőbb változás, érthető okokból, a motor cseréje volt.
A Re.2006 a G.56-okban használt, eredeti német, DB 603-as motort kapta, ennek 1750 lóereje 740 km/h-ra gyorsította a gépet, míg fogyasztása csak minimálisan emelkedett.
Már éppen készen álltak volna a gyártására, mikor 1943 tavaszán a szövetségesek lerombolták a várost, ezzel pedig az átállást is elhalasztották.

Az elkészült prototípust Németországba menekítették, viszont tisztázatlan okokból a németek végig (2 évig) egy bunkerben rejtegették, majd mielőtt a britek megkaparinthatták volna, az összes feljegyzést, tervet, és repülési naplót elégették, a gépet pedig szétszerelték, amit tudtak belőle elpusztítottak. 1946-ban a RAF mérnökei összerakták a hiányzó darabokat Re.2005-böl kipótolva, azonban a repülőt nem tartották további vizsgálatokra alkalmasnak.


Táblázat


Játékban

A Reggiane Re.2005 “Sagittario”-t a War Thunderben is ki próbálhatjuk, az 1.91-es frissítés beérkezése után.

Most jön a legérdekesebb rész, (habár még a cikk írásakor nem próbálhattuk ki a gépet) elvileg minden történelmileg hiteles lesz a Sagittario-n!
Valóságos fegyverkiosztás és bombateher, valóságos motorteljesítmény és sebességértékek! Még a 980-as végsebességet, a Bf szintű emelkedést és a Spitfire-rel vetélkedő fordulási képességet is megemlíti a gaijin!

Ha a frissítésben megérkező változat megfelel, majd a leírtaknak végre kaphatunk egy történelmileg hiteles olasz harcjárművet a játékba, amivel dominálhatjuk a légteret, és komoly bombaterhének köszönhetően még akár harckocsi csatákban is tudunk majd különbséget tenni.

Meglátjuk mennyi lesz a leírtakból igaz, a hamarosan™ megjelenő 1.91-es frissítésben.

Reklámok

3 replies »

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s