Bemutatók

Fokker D.XXI — öreg motoros az új korszak hajnalán

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves olvasó!

A Fokker D.XXI (D.21) a Fokker utolsó sorozatgyártásra került vadászgépe volt, harcolt Németország és a Szovjetunió ellen is, és eredményesen vette fel a harcot a második világháború elejének legfejlettebb repülőivel szemben is. A szovjet vadászok ellen 10-szeres arányú győzelmi mutatót elérve. Finnországban egészen 1944-ig gyártották és 1949-ig teljesített szolgálatot.
[Figyelem, a cikkben felhasznált fotókon a Finn Légierő jelzése látható, ha a kép által megjelenített történelmi tartalom valakinek sérti az érzékenységét, és emiatt akadályozza a cikk elolvasásában: sajnáljuk.]


Anthony Fokker 1912-ben Berlinben megalapította a Fokker Aeroplanbau repülőgépfejlesztő céget. 10 év alatt a kiváló minőségű és teljesítményű Fokker repülők hírneve bejárta a földet. A kiváló német Fokker vadászgépeknek köszönhetően az első világháború végére a Fokker lett a világ legnagyobb repülőgépgyártója.

A német gazdaság tönkretétele miatt azonban költözniük kellett (na meg a hatalmas tartozásuk miatt a Német Állam felé) először Anthony szülőhazájába Hollandiába, majd elkerülve a szövetségesek haragját a General Motors csoport része lett és az Egyesült Államokban is gyárat hozott létre. A lépések a Fokker lendületét csak fokozták 1920 és 1930 között a cég a repüléstechnológia etalonja lett, minden téren.

Az aranykornak azonban hamarosan vége lett, A General Motors 1929-re teljesen bekebelezte a cég Egyesült Államokban tevékenységet folytató részét, és ugyan Anthony-t kinevezték főmérnöknek, ő (a vezetőséggel való rossz viszony és egészségügyi problémái miatt) 2 év után felmondott és hazatért Hollandiába. Az ‘amerikai’ vezette Fokker minősége egyre romlott, az innováció eltűnt, új fejlesztések nem történtek és a felsőbb utasítás miatti ‘spórolásnak’ hamar meglett a böjtje.
1931-ben egy az Egyesült Államokban gyártott Fokker F.10A utasszállító, a gyatra anyagminőség miatt (elrohadt fát használtak) lezuhant, a katasztrófában pedig az akkortájt szárnyaló Notre Dame (amerikai focicsapat) legendája és akkori edzője Knute Rockne is életét vesztette. [122 mérkőzésen 105 győzelem, 5 döntetlen 12 vereség, 5 szezonon keresztül veretlenek voltak.]
A baleset mindkét céget negatívan érintette, a General Motors a felelősséget a Fokker-re tolta és 1934-ben a gyárakat be is záratta.

A Fokker így 1934-ra visszajutott a első világháború utáni helyzetébe, egy darab holland üzemmel. Ugyan Anthony próbált más cégekkel gazdasági szövetséget kötni, azonban egészségügyi problémái ebben komolyan akadályozták, így egyre több feladatot kellett alkalmazottaira átruházni. [Végül 1939-ben hunyt el agyhártyagyulladásban.]

A Fokker új főmérnöke Dr. Erich Schatzki lett – a Junkers-től ‘igazolták’ – aki azonnal munkához is látott. A cél egy olyan vadászgép létrehozása volt, amellyel megnyerhetik az akkor futó holland vadászrepülő fejlesztési pályázatot és esetleg felkelthetik külföldi országok érdeklődését is importra.


Fejlesztés

A Boeing P-26 “Peashooter” vadászgépe nagyon sok nemzetet megihletett. Japán, Franciaország, Lengyelország és Hollandia is rendelt a korábban megszokott duplaszárnyú helyett alsószárnyas kialakítású, egymotoros, rögzített futóműves vadászgépet, a repülőgép fejlesztési hullámra Nagy-Britannia, Németország és Olaszország is reagált, igaz ők ezeknél fejlettebb vadászrepülőgép megépítésén dolgoztak (Hurricane, Bf 109 és G.50). Ezen (kor) kialakítás(á)nak a japán A5M és Ki-27 illetve a német Ju-87 a legismertebb képviselői.

A 4 helyett 2 db szárny egyértelműen csökkentette a légellenállást, de a korszerű technológiáknak köszönhetően emellett a végsebességet, a mozgékonyságot és a külső veszélyekkel szemben való ellenállást is növelni tudták. A Fokker emellett az egyszerűségre és az alacsony árra is törekedett, hogy az új gép a külföldi vásárlók figyelmét is képes legyen felhívni.

Az első próbadarab FD-322 néven 1936-ra készült el, azonban értékei elmaradtak a hollandok által elvárttól. Végsebessége csak 345 km/h volt, hatótávolsága nem lépte át az 1,000 km-t, fegyverzete pedig 4 db 7.92 mm-es gépfegyverből állt bombafelszerelési lehetőség nélkül. Emellett, a német Luftwaffe, cseh és francia berepülőpilóta is panaszkodott a gép erős sodródására oldalirányú dőlés esetén és hogy a menetirányú (statikus) stabilitása a gépnek túl gyenge a szárnyfelület kialakítása miatt (“a szárny túl lapos”)[= a gép nem küzd eléggé a vízszintbe állásért, ha a pilóta elengedi a botkormányt]. A holland hadvezetés, a nagyobb hatótávolsággal és pusztítóerővel rendelkező többmotoros bombázógépek fejlesztésére helyezte a hangsúlyt.

A hibái ellenére Finnország bizalmat fejezett ki a tervezet iránt és vásárlási szándékát fejezte ki egy hibáit orvosolt változat iránt. A finn érdeklődés miatt pedig Hollandia is jóteljesítési garanciát adott kis mértékű gyártásra, hogy mind a gép gyártási engedélyét, mind a Fokker-t maguknál tartsák. A gép a Fokker D.XXI nevet kapta. [Anthony ekkor már nagy-beteg volt több esetben is arab számokkal D.21-nek írta, maga a D betű is érdekes, mivel az az együléses kétfedeles vadászokat jelölte, korábbi szabályok szerint E megjelöléssel kellene rendelkeznie.]


Tulajdonságok

A géptörzs króm-molibdén-acél ötvözetből a szárnyfőtartók viszont fából készültek. Az gép elülső részét és irányítófelületeket könnyen cserélhető alumíniumlemezek, hátrébb a testet szövet, a szárnyakat bakelit borítású furnérlemez borította. A teljesen zárt pilótafülkét komoly páncélvédelemmel nem rendelkező plexiüveg adta, amely bal oldal fele nyílt, vészhelyzet esetén pedig az egész leoldható volt.
A fékszárnyak és a háromlapátos légcsavar(a próbadarabon még kétlapátos volt) csak két a földön beállított érték között volt állítható, a kormánylapátok szabadon ‘trimmelhetőek’ voltak.

A futómű kialakításánál nagy téma volt, hogy rögzített vagy behúzható megoldást válasszanak. Habár mindkettőre készült változat végül a rögzített megoldás mellett döntöttek, mert habár az magasabb légellenállást és emiatt kisebb végsebességet jelentett, a másik megoldás bonyolultabbá, drágábbá és nehezebbé tette volna a gépet.
A féket sűrített levegőtartályok segítségével lehetett kezelni, a farokfutót pedig lehetett állítani rögzített és farokfutóval együtt való irányítás között, utóbbit csak földön való ‘taxizáskor’ használták.

Fegyverzetét továbbra is 4 db 7.92 mm-es FN-Browning M-36 géppuska adta, felszerelhető bombateher nélkül. A géppuskákból kettő az orr-részben a motor mellett, míg egy-egy a szárnyban volt elhelyezve. Előbbi egyenként 500, utóbbi egyenként 300 lőszerrel rendelkezett.

A FD-322-n használt 605 lóerős Bristol Mercury VI csillagmotor egyértelműen túl gyenge volt a repülőnek. A gép fejlesztését támogató Rolls-Royce próbálta saját 700 lóerős(hp) Merlin V-12 motorját erőltetni, de emellett felmerült a Gnome-Rhône 14 (700 hp), a Bristol Hercules (750 hp) [mindkettő 14 hengeres], és a Wright R-1820-G3 (840 hp) csillagmotorja, ahogy a Hispano-Suiza (835 hp), és a Daimler-Benz DB 600 (1,030 hp) V-12-ese is.
Végül a próbadarabon használt Bristol Mercury legújabb változata a Mercury VIII került a sorozatgyártott darabokba. Az új meghajtás megtette hatását, a 825 lóerő akár 460 km/h-ra is tudta gyorsítani a gépet, emelkedésben pedig megközelítette az akkori csúcstartót a Bf 109E-t.


Szolgálat

Hollandiában 36 db Fokker D.XXI állt szolgálatba, továbbá Finnország vásárolt 7, Dánia pedig 3 db Hollandiában gyártott Fokker D.XXI-t. Spanyolország is rendelt egyet próbára, azonban a kitört polgárháború miatt az elküldött gép sorsa végleg a múltba veszett.

A D.XXI erényei a finneket és a dánokat is meggyőzte, megvásárolva a gyártási engedélyt utóbbi további 10-et, míg előbbi 90-et gyártott saját hazájában. Persze mindegyik nemzet a saját maga igényeinek megfelelően átalakította a repülőgépet.

A dánok az orrban található gépfegyvereket 8, próbából a szárnyon levőket pedig 20 mm-es Madsen gépágyúkra cserélték, ezzel növelve a repülő pusztítóerejét. Teljesítmény tekintetében a gép ereje viszont csökkent, mivel a Bristol Blenheim gyártásának megkezdése miatt, hiány alakult ki az új Bristol Mercury motorokból, így a dánok csak a régebbi 645 lóerős Mercury VI S-t tudták a gépbe szerelni.

Finnország több komoly változtatást is végrehajtott. Növelte a vezérsíkok és kormánylapok méretét, ezzel javítva a gép stabilitását és irányíthatóságát. A gépeken több különböző változtatást is végrehajtottak.
Egyes gépeken átszerelték a futóművek kerekeit sítalpakra, a havas terepen való könnyebb üzemeltethetőségre.
Másik nagyobb változtatás a fegyverzet átszerelése volt. Kezdetben az orrban található géppuskákat szerelték át a szárnyba, ahol így 2-2 db 7.7 mm-es Vickers foglalt helyet egyenként 300 lőszerrel. Egyeseken a géptörzs géppuskáit meghagyták, a szárnyon lévőket viszont 20 mm-es Oerlikon FF-re cserélték, a szovjetek felpáncélozott repülőire reagálva. 1940 után visszaálltak a 4 db 7.7 mm-es változatra, mivel a gépágyú túlságosan rontotta a gép irányíthatóságát.

Az első 35 Finnországban készült Fokker D.XII után Svédországtól vásároltak Pratt & Whitney R-1535 Twin Wasp Junior 1,050 lóerős csillagmotort, a nagyobb tömeg miatt a gépet újra át kellett építeni, az orr-részt megrövidíteni (megkurtítani) hogy a tömegközéppont ne változzon, azonban a javult teljesítmény hatására a következő darabokat a ‘Wasp’ meghajtással szerelték fel. 1944-ben a gyártás végén a Bristol Pegasus X (920 hp) motorjával is kipróbálták, de a gyártást hamarosan felfüggesztették.

A második világháború kitörésekor az Fokker D.XXI mindkét oldalon harcolt a háború mindkét nagy diktatúrája ellen. Finnországot megtámadta a Szovjetunió, a Fokker-nek pedig komoly feladat jutott. Habár teljesítményben bőven felülmúlta az I-15, I-153 és I-16 vadászokat, és a Tupolev TB-3 és SB, illetve az Ilyushin DB-3 bombázók ellen is nagyon eredményes volt a hatalmas túlerővel nehezen tudtak megbirkózni. A 100-at alig meghaladó darabszámú repülővel rendelkező Finn Légierőnek 2300 szovjet repülővel szemben kellett helyt állnia.
A finnek oldalán nem csak a technika, de a fejlettebb képzettség is szólt, a német Jagdgeschwader 132 (JG 132) “Richthofen”-nel gyakoroltak, ami meg is hozta eredményét. A szovjet 10-szeres előnyt a finnek 10-szeres légi győzelmi mutatóval ellensúlyozták, amely légi győzelmeknek legnagyobb részét Fokker D.XXI-gyel érték el.

Németország ellen viszont már nem volt ennyire hatékony a holland vadász. Ebben nem csak az játszott szerepet, hogy a hollandok valódi pilóták által vezetett komoly képességű repülőkkel álltak szemben, hanem a harcmodoruk is. Míg a finnek szinte kizárólag (légitámadás ellen) védelmi feladatkörben használták a Fokker-t, a hollandok német állásokat és hadászati fontosságú pontokat támadó bombázók kíséreteként használta őket, amire viszont sokkal kevésbé volt alkalmas. Ugyan a Bf 109E teljesítményben felsőbbrendű volt, mozgékonyságban a Fokker felvette vele a harcot[12 -14 G-s fordulókra is képes volt], és volt egy előre be nem tervezett titkos előnye is.

A strapabíró szárnyszerkezetnek harcban mutatkozott meg az igazi ereje, a Fokker D.XXI akár a 700 km/h-s sebességet is probléma nélkül bírta, és tökéletesen irányítható maradt, így korának szinte egyedüli gépe volt ami képes volt utánamenni a Ju 87 “Stukának”. Emellett orsózásának sebessége nagymértékben meghaladta a ‘Messerschmitt’-ét, így erre támaszkodva még azok ellen is volt esélye. Legnagyobb légi győzelmük a holland hadba lépés első napján történt, amikor egy Fokker D.XXI raj átkelve a német határon 37 db Ju 52 személyszállítót lőtt le (az 55-ből mire a német ‘felmentősereg’ megérkezett).

Hollandia azonban nem tudta magát tartani a nála sokkal nagyobb katonai erőt képviselő Németországgal szemben és 5 nap alatt megadta magát, de még a kapituláció előtt elpusztították a reptereiket és a repülőgépeiket is. A menthető Fokker-eket a németek már csak próbákra használták, szolgálatba egyet sem állítottak.

Összesen 148 darab készült. Legtovább Finnországban szolgált 1949-ig, majd 1952-ben végleg nyugdíjba vonult.


Játékban

A holland Fokker D.XXI finn színekben a War Thunder svéd járműfájába fog érkezni a 2.05-ös frissítés részeként.

Az 5-10 eurós Starter Pack-ok tárházába Svédország is megérkezik, amiben a Fokker D.XXI lesz a Tier II-es premium repülő. A játékba még egy régebbi finn változat kerül a Bristol Mercury VIII 800 lóerős motorjával, fegyverzete pedig – a szovjet páncélozott repülőgépek miatt átalakított – 2 db 7.7 mm-es Vickers és 2 db 20 Oerlikon lesz.

Minden téren helyt álló tulajdonságai, és a Fokker cég hírneve miatt mindenképpen egy megfontolásra érdemes repülő lesz, amit valóságos pénz költése nélkül (700-1000) aranyért is meg fogunk majd tudni vásárolni.

[Illetve reméljük, hamarosan a D.XXIII is bekerül :P]

3 replies »

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s