Bemutatók

Pensacola osztályú cirkáló — a szabálykövető

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves olvasó!

A Pensacola volt az első amerikai cirkáló, amely betartotta a Washingtoni egyezmény megkötéseit, mind a kettő túlélte a háborút, az egyik még nagy rivális a Furutaka ellen is harcolt.


Fejlesztés

Az 1922-es Washingtoni egyezmény komoly szabályokat rótt a hajóépítésre a legtöbb (hajó)osztály esetén, ez vonatkozott a cirkálókra is.

Az Egyesült Államok mutatva, hogy betartják az egyezményt megpróbált egy olyan eredményes és hatékony cirkálót építeni, amely a kikötéseket a végletekig feszíti, de azokat nem hágja át. Így született a Pensacola.

A hajó építése 1926-ban indult be, a két legjobban akadályozó szabálynak a 10,000 tonnás tömeghatár és a maximálisan használható 8 inches (203 mm) ágyú bizonyult.

Az építés kezdetekor, még a cirkálók különosztása nem történt meg, így besorolása ekkor cirkáló volt, majd a szétválasztáskor, gyenge páncélzata és kis tömege miatt könnyűcirkálónak osztályozták, végül a fegyverzete miatt 1931-ben átsorolták nehézcirkálónak. (Minden cirkálót, aminek van olyan lövege, amelynek átmérője meghaladja a 6 inchet (~152 mm) átsoroltak nehézcirkálónak, lehetett az akár romboló súlyú is. [Nem egy gyakori eset. 🙂 ])


Tulajdonságok

Ahogy már olvashattátok az egyezmény 8 inch-ben maximalizálta a fegyverzetet, így azt is használták. 10 darabot, amely 4 toronyra volt elosztva, kettő a hajó elülső és kettő a hajó hátulsó részében. A középponthoz közelebbi tornyokban 3, míg a távolabbi (szélső) tornyokban 2 ágyú foglalt helyet.

A tornyok betekintési szöge talán az egyik legjobb volt az akkori szövetséges nehéz- és csatacirkálók körében, biztosítva, hogy a Pensacola kihasználhassa mind a 10 ágyúját, úgy is, hogy nem kell az ellenfélnek teljesen oldalvást állnia.

A sok ágyú és nagy tornyok viszont még kevesebb mozgásteret hagytak, a tömegmegkötés miatt már amúgy is szűkre húzott páncélzatnak.
A tervezők úgy döntöttek a védelmet a torpedók ellen specifikálják, így a nagyobb páncélzatot a test kapta, 64 vízvonalnál pedig 102 mm páncélzat védte.
Ez persze korlátozta a fedélzet páncélozhatóságát, a 25-44 mm-es páncélzat már a 4 inches(>100 mm) ágyúkkal szemben sem nyújtott kielégítő védelmet, a 6 inches (~152 mm) ágyúknak pedig már a repeszromboló gránátja is át tudták ütni.
A tornyok szemből 64, míg a híd 32 mm páncélzatot kapott.

Ez elég gyengécskének tűnik, de nagyon többre nem volt lehetőségük, mivel a hajó már így is majdnem 9,500 tonnát nyomott üresen. (Feltöltve elérte a 12,000 tonnát.)
Ezen tömeget a 107,000 lóerős meghajtás 60 km/h-ra tudta felgyorsítani, amely átlag alattinak mondható cirkálók esetén (de semmiképpen sem borzalmas).

Kiegészítő fegyverzetét 8 db 5 inch-es (~127 mm) és 2 db (3 fontos) 47 mm-es ágyú adta. Mindegyik egyesével volt elosztva a hajó oldalain, a 47 mm-est inkább csak jelzésre és díszlövésre használták.
A légvédelmi feladatokat 4 quadra (4-es: összesen 16 db) 28 mm-es gépágyú látta el.
Továbbá 2×3 21 inch-es (~533 mm) torpedóvető és két repülőkatapult volt a hajón.

Pearl Harbor után az amerikaiak rájöttek a repülők tengerészeti pusztítóerejére, így a torpedóvetőket (1941-ben) leszerelték, a légvédelmi fegyverzetet pedig 6 quadra 40 mm-es Bofors (összesen 24 db) illetve 8-18 db 20 mm-es Oerlikon gépágyúval bővítették 1943-ra. (Az Oerlikonok egy- vagy kettesével szerepeltek a hajókon.)

A két Pensacola osztályú hajó, a Pensacola és a Salt Lake City 1929-ben készült el, viszont a rendszeresítésre egy hiba miatt még várniuk kellett.

A magasan elhelyezkedő tornyok (jobb betekintési szög) és a 10 db ágyú miatt nagyon magasan volt a Pensacola súlypontja, ez pedig irányváltás vagy kisebb hullámzás közben is a hajó dőlését eredményezte.
A probléma mértékét jelzi, hogy a hajót akár egy közepes mértékű irányváltás vagy kisebb vihar is a felborulás veszélyével fenyegette. A cirkálókat át kellett építeni.
A folyamat viszonylag gyorsan ment, 1930-ra mind a két cirkáló alkalmassá vált a szolgálatba állásra. A hajón átlagosan 1,200 ember szolgált.


Szolgálat

A két hajó, még pont a Londoni egyezmény aláírása (1930. október 27.) előtt rendszeresítésre került, így az új megkötések szempontjából nem fenyegette az újabb átépítés veszélye.

A két Pensacola a CA-24 és CA-25-ös besorolást kapta. Szinte egész életüket a Csendes-óceánban töltötték, a háború előtt gyakorlatozással, majd a háború kitörése és Pearl Harbor közötti időszakban őrjáratok teljesítésével töltötték.

Salt Lake City, Pensacola és New Orleans nehézcirkálók

Pearl Harbor támadásakor (1941. dec 7.) egyik Pensacola sem volt a kikötőben, a Salt Lake City éppen a Wake-atoll (Wake Island)-ről volt hazaúton, míg a Pensacola Guam partjainál járőrözött.

Jó légvédelmi képességeik miatt gyakran osztották be őket repülőgéphordozók mellé, a Pensacola szolgálatának jelentős részét a USS Enterprise mellett töltötte le.

A első komolyabb ütközetre 1942. novemberében került sor. Az amerikaiak észleltek egy japán szállítóhajó csoportot, aminek elpusztítására 6 rombolót és 5 cirkálót küldtek (aminek a Pensacola is része volt). Azonban a japán kísérőhajók észlelték az amerikai támadást, így a meglepetés ereje nélkül 8 harckészültségben levő rombolóra támadtak az amerikaiak.
A terv elejét tankönyvekbe illő módon hajtották végre, az éj leple alatt a rombolók torpedóindítási távolságba lopóztak (5 mérföld), majd a torpedóindítások után a cirkálók össztüzet zúdítottak a japán hajókra egy rombolót azonnal elsüllyesztve.
Innentől viszont a japánoké volt a pálya, a gyors rombolók könnyedén kitértek a torpedók és az ellenséges lövedékek elől, az éj sötétsége eltalálásukat pedig csak még nehezebbé tette, így további komolyabb veszteség nélkül tudták torpedók sorát indítani az amerikai cirkálókra, aminek meg is lett a hatása.
Az egyik cirkálót azonnal ártalmatlanították, majd a kivégzésére küldött újabb sorba, egy másik cirkáló belevetette magát. A Pensacola, hogy ne rohanjon bele a két égő roncsba, erős irányváltásba kezdett aminek következtében 2 torpedóba ő is beleszaladt. A két hátsó cirkálóból az egyiknek sikerült kitérnie, a másik szintén bekapott két torpedót.

A Pensacola súlyosan megsebződött. A motorterét elöntötte a víz, a tornyok használhatatlanná váltak, az olajtartályok felszakadtak, és begyulladtak, a tatban levő lőszertaroló berobbant. Csodával határos, hogy sikerült a vízfelszínen maradnia és baráti kikötőig elkecmeregnie. (Valószínűleg nagyon örültek a torpedók ellen priorizált védelemnek, aminek valószínűleg a hajó az életét köszönheti.)

A Salt Lake City első komolyabb csatája jobban sikerült. Légi felderítést rendeltek el, viszont a cirkáló katapultja indítás közben felrobbant, az égő hajóra a japánok azt hitték, hogy az amerikaiak megadják magukat, így fényjelet küldtek vissza, amit percekig folytattak. Ez elegendő volt az amerikaiak számára, hogy pontosan bemérjék a japán hajó helyzetét, az első sortűz után a japánok nem értették a helyzetet, mikor pedig már észhez tértek, (hogy talán harcállásba kéne állni) már túl késő volt.

A hajók további történetét, szolgálati naplójukat egyedi külön cikkben fogjuk tárgyalni, amely (valószínűsíthetőleg) ‘szolgálati napló’ néven fog megjelenni.

Mind a két hajó túlélte a háborút, ami után atombomba próbákon alkalmazták őket. A Pensacola mint célpont, a Salt Lake City, mint megfigyelőhajó vett részt, csökkentett személyzettel (500 fő). A két robbanás után a Pensacola még úszott, így bevontatták radioaktivitás ellenőrzésre, ahol a Salt Lake City-t is megvizsgálták. Mivel mind a két hajó komoly mértékű sugárzást bocsátott ki magából, ezért mind a kettőt elsüllyesztették. A Pensacoltát Washington, míg a Salt Lake City-t Los Angeles közelében süllyesztették el.


Játékban

A War Thunderben megtaláltható a USS Pensacola (CA-24) 1941-es állapotában. (Tehát a torpedók nélkül, de még nem a fejlesztett légvédelemmel.)

A hajó az 1.93-as frissítésben került be, jelenleg 5.7-es BR-rel foglal helyet az amerikai fában egyetlen tier V-ös hajóként.

A hajó légvédelmi fegyverzete elmarad a valóságostól, két 28 mm-es quadra ‘torony’ hiányzik róla. Viszont mivel a másodlagos fegyverzete is kiváló légi célpontok ellen, így repülőktől annyira továbbra sem kell félnünk.

A hajó fegyverzete megfelel az elvártaknak. Egy teljes sortűzzel képes ártalmatlanítani rombolókat, ezzel sebzése felér a méltán félt Brookyn-hoz és az orosz cirkálókhoz.

A hatalmas gyengesége viszont HP-ja, mivel fedélzetének páncélzata szinte nulla, így minden lövés szinte 100%-ban a HP-kat veszi le, ami nem sok. Habár elég nagy a sebzésünk arra emiatt mindig figyelnünk kell, hogy mi adjuk le előbb a lövést, mert minden bekapott találat komoly veszélyt jelent ránk, a táras hajók pedig a végzetesek lehetnek, mivel az HMS Tiger vagy a Pr.159 képes 100% HP-ról kivégezni minket egy tárral.

Így a leginkább ajánlott taktikának vagy egy csoport részeként való támadást, vagy a nagy távolságból való harcot lehetne mondani, ahol ki lehet használni a 10 db 20 cm-es ágyú magasabb sebzését és/vagy hatótávolságát.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s