Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves olvasó!

A Orosz-Japán háború alatt utóbbi ugyan egyértelmű tengeri fölény élvezett, azonban bizonyos tekintetekben az oroszok felülmúlták őket. Így a japánok azonnal elrendelték flottájuk fejlesztését, hogy az haladjon a korral és mindenben a szomszédaik előtt maradjanak.

Az 1903-ban meghirdetett Harmadik Flottafejlesztési Program 2 db csatahajóra, 4 db cirkálóra és több egyéb hajóra terjedt ki. A csatahajókat a Satsuma*, míg a cirkálókat ketté bontva a Tsuguma és az Ibuki osztály képviselte.

[*Még Dreadnought előtti típus]

Fejlesztés

Az új hajók fejlesztésénél (cirkálók esetén különösen) azon hátrány kijavításán volt a fő szempont, hogy az orosz hajók akkor már 30.5 cm-es ágyúval rendelkeztek, amik lőtávolsága bőven felülmúlta az akkor még 20.3 és 25.4 cm-es ágyúkkal felszerelt japán cirkálókat.

(A Tsukuba volt az első teljesen japán által gyártott cirkáló. Addig a japánok mindig vagy külföldi terveket használtak hajóik egyes részeihez vagy más nemzetiségű gyártókkal gyártották le hajóikat. Ugyan a Tsukuba esetén is merítettek ötleteket a britektől, de a hajó maga teljesen japán fejlesztés volt.)

A terveket 1904 nyarán fogadták el, az építés pedig 1905-ben el is kezdődött, még az Orosz-Japán háború alatt, a Kure Hajóművek által.
(A Kure nem volt felkészülve ekkora hajó építésére, addig leginkább csak javítással és karbantartással foglalkoztak, viszont a hely alkalmasabb volt, mivel nem kellett félniük egy esetleges orosz rajtaütéstől. Segítségül a Yokosuka-tól hoztak mérnököket és építészeket. Az eredmény magáért beszélt. A két Tsukuba elkepesztő méretekkel rendelkezett, a páncélzatok vastagsága lehengerlő volt, tömege pedig háromszor akkora, mint az addig legnagyobb japánban épített hadihajó, a Matsushima könnyűcirkáló.

Tulajdonságok

A Tsukuba fegyverzete hatalmas figyelmet kapott amit ki is érdemelt. A hajó első és hátsó részén egy-egy torony foglalt helyet, mindkettőben két 30.5 cm-es (12 inch) L/45-ös ágyú volt megtalálható, 20 km-es hatékony lőtávolsággal. A Kawachi-nál megismert töltőrendszer hibája itt is fennállt, habár az ágyú függőleges kivethetősége -3/+23 volt, 13-nál nagyobb szögben a töltőrendszer képtelen volt az ágyú újratöltésére, így a nagyobb távolságokat minden lövés előtt be kellett mérni.

Másodlagos fegyverei a 12 darab 152 mm L/45 és a 12 darab 120 mm L/50-es, elég különös elrendezésben foglaltak helyet. A hajó oldalán két sorban egymás felett besüllyesztett lőállások voltak, soronként 4 ágyúval. Oldalanként az alsó sorban 4 db 152 mm-es foglalt helyet, a felsőben a két szélső 152 mm, a két középső pedig 120 mm-es volt. A maradék 8 db 120 mm-esből oldalanként 1-1 a hajó legelső és leghátsó részében szintén besüllyesztett védállásban, míg a maradék négy az ágyú sorok szélső (152 mm-es) ágyúi felett volt megtalálható.
Légi célpontokra csak ezen (utolsólag említett) 120 mm-esek tudtak lőni.

További fegyverzetét 4 db 76.2 mm L/40-es, 2 db 76.2 mm L/28-as, 4 db 47 mm L/40-es Hotchkiss és 3 db vízalatti torpedóindító adta. A torpedóvetőkből a hajó oldalán volt 1-1 illetve a hátulján volt további egy található. Ezek a Tsukuba-n mind 457 mm-esek (18 inch) voltak, viszont a testvérén az Ikoma-n a két oldalsó torpedóvető már 533 mm-es volt (21 inch). Ez ugyan javította a hajó csapásmérő erejét, viszont a két külön torpedóvetőhöz két külön torpedót kellett alkalmazni, így a tárolók között nem volt ‘átjárás’.

Páncélzata kötelezően Krupp acélból készült, vastagsága nem változott elődjeihez képest, a súlynövekedés elkerülése érdekében, azonban elrendezését és fedését javították, a cirkáló védettségét így javítva.

A hajó övét 178 mm (7 inch) páncél védte, ami a tornyokra és a lőszerrekeszekre is kiterjedt, a szélek fele 102 mm-re (4 inch) szűkült. Az oldalsó ágyúsorokat 127 mm, a fedélzetet 152 mm, a hidat 203 mm, a főágyúk tornyait szemből 244 mm, oldalról pedig 229 mm páncél borította. A válaszfalak 25 mm-es acéllemezből készültek. A fedélzet többi részét 38, 51 és 76 mm páncél védte szükség szerint.
Habár ezen páncélértékek meggyőzőnek tűnnek, az átfedés és a rétegeltség nagy hiányossága volt, a válaszfalak pedig hiába voltak erősek, túl kevés volt belőlük, így egy robbanás esetén a hajó túl nagy része veszett oda.

Meghajtása újszerű volt, ugyanis a hagyományos 2 gőzmotor, a sima szén helyett olaj és szén keverékével működött, ami – két hajólapátot meghajtva (motoronként 1-1) – a cirkálót akár 40 km/h-ra is fel tudta gyorsítani. teljesítménye pedig majdnem ~13,750 tonnájának kétszerese 23,000 lóerő volt.

Szolgálat

A két Tsukuba páncél(\nehéz)cirkáló nagyon gyorsan két év alatt elkészült, de az Orosz-Japán háborút így is lekéste. Első éveiket bemutatókon és vizsgálatokon töltötték a világ különböző tájain.

A fegyverzet pontosságával ezen vizsgálatokon több probléma is adódott, kifejezetten a lőszerek röppályájának váltakozására volt hatalmas panasz. Az ugyanolyan szögben emelt ágyúk egyik lövedéke sok esetben akár kilométerekkel hamarabb a vízbe csapódott.

Az első világháború előtt előrelátóan átépítették a két Tsukuba cirkálót és átsorolták őket csatacirkálóvá. A felső 120 mm-es ágyúkat (felfele is lőni tudó*) 152-esre, a fedélzeti 76 mm-eseket pedig újabb típusú fejlesztett időzített robbanólövedékkel ellátott löszerek kilövésére is alkalmas többcélú ágyúkra cserélték.
[* A besüllyesztett állások tetejét leszerelték.]

Az első világháborút a német Kelet Ázsia Cirkálószázad keresésével töltötte.
A háború vége felé, 1917. január 14-én, egy tüzérségi gyakorlaton a Tsukuba lőszerrekesze berobbant, a kevés különálló hajórész miatt a robbanás hatalmas pusztítást okozott, 305 ember életét vesztette, a cirkálóban keletkezett kár pedig túl nagy volt, hogy azt javítani lehessen, a Tsukuba-t roncsát kikötőbe vontatták, majd szétszerelték.

[A vizsgálatok a Kawachi tragédiájával együtt azt mutatták, hogy a brit kordit meghajtóanyag szakszerűtlen elkészítése és kezelése esetén hosszabb tárolás után instabil lesz, emiatt pedig a balesetveszélye iszonyat magas. Azonnal elrendelték a szigorú ellenőrzést minden lőszergyárban és megkezdték a keresést az új – puskaport leváltó – hajtóanyagért.]

A Ikoma-t a háború után visszasorolták nehézcirkálóvá, kiképzőhajónak használták, közben pedig elkezdték fegyverzetét korszerűsíteni, első lépésként további légvédelmi ágyúk felszerelésével. A modernizációnak az 1922-es Washingtoni diktátum vetett véget, a japánoknak a parancs szerint a hajót szét kellett szerelni. A kisebbik Tsukuba is 1924 novemberével végleg távozott a hajók sorából.

Játékban

Az 1.103-as frissítéssel A Tsukuba kisebb testvére az Ikoma is a War Thunder része lesz.

Cirkáló létére a 4 darab 30.5 cm-es ágyú komoly fejtörést fog okozni az ellenfelei számára, viszont sebessége és légvédelmi képességei elmaradnak majd a többi 5.7-es hajótól.

A Kawa-val megegyezően, hogy a lőszerrekeszének sérülékenységét milyen mértékben fogja imitálni a gaijin sajnos előre nem tudjuk. Bár egy olyan játékból, ahol minden percben legalább két hajónak robban fel egy csatában a lőszerrekesze sokkal szürrealisztikusabb dolgot nem várhatunk.

A játékba az Ikoma egy első világháború előtti változata kerül, érdekes módon, még a 76 mm-es ágyúit sem kapja meg, amik már a kezdettől rajta voltak. Emiatt repülők ellen teljesen védtelen lesz.