Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves játékosok!

A Focke-Wulf az egyik legfejlettebb robbanómotoros vadászrepülő volt a második világháborúban. Típusai minden vadászfeladatra voltak kezdve a, hagyományos és nagy magasságokat elérő vadászoktól a kísérő- és elfogóvadászokon át, a támadó és romboló gépekig. Mai cikkünkben a második kategóriába tartozó Fw 190C típust fogjuk bemutatni.

Története

A Focke-Wulf 190 történelmi összefoglaló cikkét itt találjátok, mi most a C típusra fogunk koncentrálni.

A szövetségesek nagyon felett bombacélzó rendszerrel rendelkeztek, amivel tiszta időben, mikor a gép és a föld között nem volt felhő, akár 10000 méter magasságból is pontosan tudtak bombázni. Ezzel a magas bombázóhalandóságot és az ellenséges vadászoktól való kitettséget akarták csökkenteni, mivel egy akkori német vadásznak hosszú percekig tartott mire a bombázók magasságába felért és akkor még azt meg kellett közelítenie és be kellett mérnie, hogy képes legyen a megsemmisítésére. Ez felettébb nehéz feladat volt 8000-10000 méteren, ahol már az említett vadászok repülési képességeikből elég csúnyán vesztettek.

A Fw 190 A széria tökéletes vadász volt alacsony magasságon, sebességben, mozgékonyságban és maneuver-ezésben is túlszárnyalta az összes szövetséges vadászt, és még a Bf-109-et is. Azonban volt egy nagy hátránya, a BMW 801-es csillagmotorja ugyan fantasztikusan erős volt: a háború előtti változatok 1500, míg a Barbarossa hadműveletre készültek már akár 2000 lóerő leadására is képesek voltak, de mivel nem rendelkezett nagy magasságra is optimalizált turbofeltöltővel, így 6000 méter felett, már a Bf 109 riválisa tudott lenni, 9000 m-en pedig a képességei minimálisra csökkentek.

Ezen hiányosságot Kurt Tankék több módon is próbálták orvosolni, a BMW 801-es motor turbófeltöltőjét fejlesztették, illetve a Daimer Benz V-12-es és a Junkers Jumo 213-as motorját is beépítették egy-egy szériába sorozatos próbákat végezve rajtuk, ezek nevei ezen sorrendben B,C és D voltak, mi most a C-ről fogunk hosszabb elemzést végezni.

A DB motorja sokkal hosszabb volt az eredeti csillagmotornál, így a orr meghosszabbítására és a géptörzs átszerkesztésére volt szükség. Emellett a szárnyakat a vezérsíkokat is átdolgozták a még jobb irányíthatóság érdekében. Ezen munkák hosszadalmas feladatok voltak, így az első gép átcsúszott 1942-re, ezen még egy régebbi nagy magasságra átalakított DB 603 AA volt 1700 lóerővel.

A fejlesztés folyamatosan folyt, nemcsak az FW, de a Daimler-Benz üzemeiben is, az újabb és újabb 190C prototípusokat a legújabb B, E, G majd még fejlettebb motorokkal látták el, ezek (elsőnek említettek) már 7000 m-en is képesek voltak az 1800-1900, majd a későbbi típusok ereje a 2000 lóerőt is átlépte nagy magasságon (A minőségibb C-3 üzemanyaggal). Ezen fejlesztések a további munkákat is megköveteltek, a hűtőrendszert átformálták, így a nagyobb teljesítményű motorok sem tudtak túlmelegedni a legnagyobb terheltségen sem, a fejlesztett befecskendezés és a légsűrítő pedig még 13000 m-en optimális működést tudott biztosítani a repülőnek.

Repülő

A végeredmény egy nagyon nagy magasságokon is eredményesen használható, nagyon nagy teljesítményű vadász lett. (MW-50 metanol-víz befecskendezésével a motor a 3000 leadott lóerőt is elérte)
Legfőbb erénye az emelkedése és a gyorsasága volt. Optimális magasságának a 7000 m-t állították be, felszállástól számítva az ezen magasságra való felemelkedéshez csak 5 percre volt szüksége. Végsebessége 720 km/h volt, de a 750-et is kisajtolták belőle 7 km-en WEP használatával.

Fegyverzete a prototípusokkal változott elsőkön még semmi nem volt, míg a végsőkre elérte az általános 2 db 13 mm-es MG 131 a motor felett, 2 db MG151/20 a szárnytőben és egy 20 vagy 30 mm-es gépágyú a motornál kiosztást. Ezek mellé képes volt még szükség esetén egy 250 kg-os bomba hordozására is. A motorba illeszthető fegyverek a következőek: 20 mm MG151/20, 30mm Mk108 és Mk103. A bombázók páncélozottsága miatt a leggyakrabban utóbbit favorizálták. Mindemellett lehetőség volt még a szárny alsó részére még két 20 mm-es MG151/20 felszerelésére. (Rüstsatz)

Az átalakítások következtében vesztett fordulékonyságából, így már a Bf mellett a Spitfire-ök ellen sem lett volna biztos nyertes egy fordulóharcban (dogfight), de ezen hátrányát sebességbeli fölénye bőven orvosolta, illetve a szovjet, az amerikai a többi angol vadásznál még így is mozgékonyabb volt.

Szolgálat

Habár az Fw 190C fantasztikus repülési tulajdonságokat produkált, végül a Junkers Jumo motorokkal ellátott D (“Dora”) típusváltozatot fogadták el, és annak a tömeggyártásába kezdtek bele, így a C további építését leállították, 1943-ig körülbelül 10 darab leszült el, mind valamiben különbözött a másikaktól, C-1-nek a középső 4-et szokták nevezni, a C-0-k még a bevetésre alkalmatlan darabok voltak, míg a C-2 korszerősített rádiórendszerrel és túlnyomásos pilótafülkével volt ellátva.

Az elkészült darabok (V18, V29, V30, V32, V33 és V19, V20, V21, V25, V26, V27 utóbbiak nem C testtel rendelkeztek, csak a motort és a turbófeltöltőt alakították át) nagy részét repülési próbákra használták, illetve egy még fejlettebb vadászt, a Ta-152-t fejlesztették belőlük. (V19, V21, V25)

Táblázat

Játékban

Az Fw 190C-1(C-0) játékstílusra a Ta-152 és az Fw 190A közé tehető, gyorsaságban és nagy magasságba való emelkedésben majdnem eléri a Ta-t, de annál mozgékonyabb, az ellenséges vadászokkal gyakrabban vehetjük fel fordulóharcban a küzdelmet.

Széleskörűen alkalmazható, a vadászbombázó feladatkörtől egészen a kísérő- és elfogóvadász szerepig, ehhez pedig a fegyverzetének rugalmassága is jótékonyan hozzájárul. A legkisebb tömeget a 3 db 20 mm-es opcióval érjük el, de ha nagyobb tűzerőt szeretnénk, akkor az orrba 30 mm-es ágyút is tehetünk, akár Mk.103-at is, amely harckocsicsatákban is jól jöhet a maga 65 mm átütésével, ilyen helyzetekben a 250 kg-os bomba is jól jöhet, amivel egymás mellé parkoló harckocsik esetén több célpontot is elpusztíthatunk egy dobással.

Az Fw 190C-1(C-0) egy mindenes gép. Persze egy Zero, vagy (a játékban “Istenkirálycsászárrá” alakított) Yak-3 ellen ne kezdjünk dog-fight csatába, és a Tempest-nek se akarjuk erőből nekimenni. Aki ügyesen, képességeihez mérten használja, annak kezében egy brutálisan jó gép lehet, köszönhetően fantasztikus emelkedési képességének és gyorsaságának.

Bárki akinek megtetszett a ‘fóka’, az most a téli eseménysorozaton megszerezheti.

Frissítés: a játékba az egyik kezdeti C-0 előtti változat kerül, ez a 13 mm géppuskák helyett 7.92-est jelent, mit biztos változást. Legközelebb a három feljebbi képeken szereplő V18 változathoz lesz, (Ez az első prototípusok egyike volt.) de a V15 amihez leginkább lehetne hasonlítani. Így csökkentett repülési tulajdonságokra és korlátozott fegyverzetre is számítani lehet.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Forrás: War Thunder