Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves olvasó!

Az FC.20 egy második világháborús felderítőgépnek indult, azonban alacsony magasságban való kiváló repülési tulajdonságai és a szükség miatt későbbi változatait páncéltörő ágyúval felszerelve földi támadó gépnek használták.

Fejlesztés

A Costruzioni Aeronautiche Novaresi SA eredeti nevén Aeronautica Gabardini SA 1913-ban jött létre, mint a FIAT egy alvállalata.

Az első világháborúban felderítő- és vadászgépeket gyártott, majd a háború után betört a civil piacra is, gépeik nagyon alacsony légellenállásukról és jó vitorlázókepésségükről voltak híresek, így legnagyobb előnyüknek alacsony fogyasztásuk és emiatt (méretükhöz képest) lenyűgöző hatótávolságuk volt mondható.

A háború azonban a CANSA terveit is áthúzta, mivel harci gépekkel akkor már annyira nem foglalkoztak, így kiképzőgépek fejlesztésébe kezdtek, illetve a megsérült repülők javítását végezték.

Tulajdonságok

FC.20 felderítő gépük kitűnő repülési tulajdonságai miatt (470 km/h végsebesség, 1,300 km hatótávolság és 8,000 m utazási magasság) megragadta az Olasz Hadvezetés figyelmét és kértek belőle egy felfegyverzett és felpáncélozott változatot földi támadó szerepkör betöltésére, amiből 1940-ben Olaszország hiányt szenvedett.

Két típust is építettek, FC.20bis és FC.20ter néven. A pilóta mögött helyet foglaló lövész védelmi 12.7 mm-es Breda géppuskája mellett, beszereltek a szárnytövekbe két 12.7 mm-es Breda géppuskát, illetve a gép orrának alsó részébe, egy átalakított, eredetileg hajók légvédelmi ágyújaként használt 37 mm-es Breda Cannone-Mitragliera da 37/54 gépágyút. Utóbbi feladata a páncélozott célpontok elhárítása volt.

A gépágyú változtatható tűzgyorsasággal – 60, 90 vagy 120 lövés percenként – 800 m/s-os torkolatsebességgel, és 820 g-os lövedékkel rendelkezett, amely körülbelül 45-50 mm vastag páncélzat átütésére volt képes. Felülről ez a kor bármely harckocsija ellen bőven elegendő volt. [Tulajdonságai külföldi fegyverek közül az Egyesült Államok 37 mm-es M1A2 ágyújához voltak legközelebb, viszont az olasz torkolatsebessége egy negyeddel (25%-kal) jobb volt.]

További fegyverzetet jelentett a törzsben két darab maximum 160 kg-os ‘hagyományos’ és a szárnyon további 126 db 2 kg-os kazettás bomba, amik tovább javították a gép földi támadó képességét.

Az FC.20bis orr-részét és szárnyait átalakították, hogy azok a harci körülményekhez megfelelőek legyenek. Ez a gép elejéről a felderítéshez való üvegkúp leszerelését annak egy rövidebb páncélozott orrészre való cseréjét is jelentette.

A felszerelt páncélzat és fegyverzet a gép tömegét 7 tonnára emelte, amihez a két FIAT A.74 R.C.38 14 hengeres csillagmotor egyenként 840 lóereje már kevés volt, így egy még eredeti orr-résszel rendelkező, de már minden mással felszerelt gépen a motorokat lecserélték FIAT A.80 R.C.41 18 hengeres csillagmotorokra, amik már egyenként 1000 lóerős teljesítmény leadására voltak képesek. Ezen változat volt az FC.20ter.

Közben elindult 1940 szeptemberében az Egyiptom elleni Észak-Afrikai Hadjárat, amiben megtapasztalták az olaszok a léghűtéses motorok gyengeségeit és sivatagi használatuk esetén való gyakori meghibásodását. Az összes gépükön keresték vízhűtéses motorokra való áttérés lehetőségét.

A FC.20 esetén a választ a FIAT R.A.1000 néven gyártott Dailmer-Benz DB 601 V-12-es motorja adta meg, amely egyenként 1205 lóerejével, akár 550 km/h-s végsebességre is képes volt az FC.20quater névre keresztelt gépet felgyorsítani.

Az FC.20quater-nek nem a jobb meghajtás volt az egyetlen újítása, fegyverzetét szintén nagymértékben javították. A 12.7 mm-es Breda géppuskákat, 20 mm-es MG151 gépágyúkra; a 37 mm-es Breda Cannone-Mitragliera da 37/54-t pedig 37 mm-es Mauser Ikaria-ra cserélték, ami sokkal nagyobb átütéssel és pusztítóerővel rendelkezett. (Gondolkoztak egy 54 mm-es olasz ágyúra való cserén is, azonban a Mauser jobb tulajdonságokkal rendelkezett a feladatra, így inkább a németet választották.)

Szolgálat

A CANSA Novara tartományban (Észak-Olaszország) található gyárában azonnal megkezdték a gyártást, viszont az üzem kis mérete miatt az lassan haladt, más gyár pedig nem ált át az FC.20quater építésére.

Az elkészült darabokat a frontra vezényelték, ahol az elvesztett támadó gépeket pótolták vele. Kis darabszáma és Olaszország gyors megadása miatt komolyabb hatást nem tudott elérni.

Az 1943-as olasz kapitulációig úgy fél tucat készült el, amit a megszálló hadsereg mind szétszerelt. A háború után a CANSA-t amerikai parancsra meg kellett szüntetni. Cameri városában megszűnt a repülőgép-ipar, az FC.20 volt az utolsó ott készült repülő.

Játékban

Az 1.103-as frissítéssel az FC.20 első hadi célra készített próbadarabja az FC.20bis is a War Thunder-be kerül.

Ez (a súlyhoz) gyenge motort, és a megnövekedett tömeg miatt csak 420 km/h-s végsebességet, és a régebbi fegyverzetet jelent: 1 db 37 mm-es Breda Cannone-Mitragliera da 37/54 és 2 db 12.7 mm-es Breda-SAFAT.

Akik a DEV-en használták az FC.20-at kicsit megijedhettek, ugyanis ott az ágyú még csak 24 mm átütéssel rendelkezett, reméljük azonban ez a hivatalos frissítés érkeztével majd javulni fog, ugyanis a lőszer még a gaijin által megosztott átütésszámoló szerint is közel 50 mm átütéssel rendelkezik.

Bombákból csak a testbe szerelhetőket kapjuk meg, itt 50, 100 és 160 kg-os bombák, és lehetőség szerint azok páncéltörő változatai szerepelnek. A szárnyra szerelhető kazettás bombák még nem érkeznek, de ez érthető is, mivel a játék még nem tud kazettás bombákat kezelni. Amint ez változik, remélhetőleg az FC.20-ról sem fognak megfeledkezni.
[A szovjetek (játékosok) nagyon fognak majd örülni a PTAB bombák érkezésének.]