Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves olvasó!

Az első világháború után Svédország a németek kedvenc jármű- és harckocsifejlesztési helyévé vált, kikerülve ezzel a Versailles-i békediktátumot. A svéd és német innovációnak köszönhetően már a 20-as évek végén megszületett az új fejlesztési direktíva átalakítva a páncélos hadviselés egész szerepét és jelentőséget.

Az AB Landsverk a háború a harmincas években érdekes és forradalmi harckocsik tömegének megtervezésében vállalt szerepet, első legyártott típusa az L-10 volt.

Fejlesztés

Az elsö világháború vége után, Magyarországhoz hasonlóan, Svédország is vett 10 db Leichter Kampfwagen II harckocsit, a járműveket szétszerelték és mezőgazdasági alkatrészeknek álcázva juttatták el a svédekhez, ahol összerakták, majd Stridsvagn m/21 néven szolgálatba is állították. (utalva a beszerzés időpontjára)

Az LK II első világháborús harckocsi lévén elavultnak számított, csak két ember fért el, ami szinte lehetetlenné tette a hatékony működést harci körülmények között, fegyverzete pedig csak egy darab 6.5 mm-es géppuskából állt, így Svédország elrendelte az m/21 korszerűsítését.

A munkát az összeszerelést is végző, nagyrészt a német kormány tulajdonában lévő AB Landsverk végezte, Joseph Vollmer közreműködésével.
Vollmer az első világháború egyik legnagyobb harckocsi fejlesztője, aki volt az LK mellett az A7 és a K-wagen létrejöttében is szerepet vállalt.

A felújítás 1929-ben fejeződött be és az m/21-29 nevet kapta. A két legfontosabb változás a fegyverzetet és a mozgékonyságot érintette. Egy 37 mm-es ágyú és egy ikergéppuska látta el a védelmet, a karbantartási munkálatok egyre nehezebbé váltak, mivel a svéd gyárak nem rendelkeztek a technológiával, hogy megfelelő pótalkatrészeket tudjanak gyártani, ezért a váltót és a motort is szépen lassan mindegyikben svéd váltotta fel. A további változások inkább praktikusak voltak, megkönnyítve a karbantartást és a gyakorlatok végrehajtását.

A tapasztalatokat összegyűjtve és a német mérnökök hathatós munkájának és tudásának köszönhetően az AB Landsverk 1930-ra a világ egyik legjobb harckocsifejlesztőjévé vált, amit a következő években forradalmi tervezeteikkel meg is erősítettek, egyik első ilyen a volt Stridsvagn m/31 (Strv. m/31) / Landsverk L-10.

Tulajdonságok

Otto Merker szakított az addigi dobozszerű megoldással, az új harckocsi egy erősen páncélozott (fontosabb helyeken döntött) harckocsitestet és egy két ember által vezérelt tornyot kapott, amiben egy nagy páncélátütésű alacsony kaliberű, 37 mm-es Bofors ágyú, és egy 7.7 mm-es párhuzamosított ksp m/14-29 géppuska kapott helyet. A testben a géppuskásnak (a harckocsi jobb oldalán) szintén rendelkezésére állt egy beszerelt 7.7 mm-es géppuska.

A páncélzatot egy az egyben hegesztéssel illesztették egymáshoz, mivel a szegecselés veszélyes volt a legénységre még át nem ütő találat esetén is.

A felfüggesztés kiválasztásánál két lehetőség állt rendelkezésükre, a Porsche által újonnan kifejlesztett fejlett kevert lap és csavarrugós megoldás, illetve a Christie-féle felfüggesztés. A nagyobb megbízhatóság és jobb terepjárási képessége miatt végül az elsőt választották.

A 11 és fél tonnás harckocsit, egy 150 lóerős Maybach DSO 8 motor hajtotta, ami 40 km/h-ra tudta az L-10-et gyorsítani. Egyes típusokban a Büssing V6-os 140 lóerös motorjával is próbálkoztak.
Páncélzata 9-14 között volt, célja a kézifegyverek és a repeszek elleni védelem, elülső páncélja nagyobb távolságból ellen tudott állni a páncéltörő puskák és tábori lövegek (nem páncélátütő) lövedékeinek.

Szolgálat

A Stridsvagn m/31-et ellátták minden szövetséges harcjárművet megszégyenítő célzórendszerrel és rádióval is. Ez összességében a kiváló tulajdonságaival, kora legfejlettebb harckocsijává tette, azonban élete nem lett ennyire sikeres.

Az L-10 tapasztalatai alapján az alvázat felhasználva a megoldások fejlesztésével azonnal belekezdtek még erősebb harckocsik fejlesztésébe a pár (~3 db) elkészült L-10-et pedig a végső termék, az L-60 személyzetének kiképzésére használták.

Játékban

A Stridsvagn m/31 / Landsverk L-10, mint az első Svédországban tervezett és megépített harckocsi, külön fontossággal bír az ország történelmében.

Ezt a gaijin is tiszteli, így az 1.97-es frissítésben bekerülő svéd harckocsiág első járműve az L-10 lesz. (Itt legalább nem kell egy évet várni, mint az olaszoknál.)

Habár korának egyik legjobb harckocsija volt, itt akár évtizedekkel újabb járművek ellen is kell mennie, ami kicsit lecsökkenti a használhatóságát. Azonban félnünk korán sem kell, előnyeit kihasználva még így is igen veszélyes páncélos kerülhet a kezünk közé hamarosan, és az semmiképpen sem mondható, hogy elindulni vele a svéd ágon nehéz feladat lenne.

(Leginkább úgy tudnám leírni, hogy olyan, mintha egy Pz.II lenne M2A4 toronnyal.)