Bemutatók

Polikaprov ITP — túl magas szükségletek

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves olvasó!

A Polikarpov ITP egy különleges és innovatív repülő volt, azonban vesztét is ez okozta. A meghajtásához szükséges követelményeket a Szovjetunió nem tudta biztosítani. Amelyik szovjet motor papíron elég erős volt, azok megbízhatatlansága miatt, egyetlen rövid próbarepülést sem tudtak végrehajtani.

Polikarpov ITP (M-2)

Fejlesztés

A szovjet légierő hatalmas hibái és gyengeségei már a finnek megtámadásakor kiütköztek, azonban alsóbbrendűségük a németek elleni háborúban mutatkozott meg igazán.

A Barbarossa hadművelet alatt ugyan Il-2 támadó/romboló gépük nagyon szépen debütált, páncélozottsága miatti ellenállóképessége meglepte a németeket, akik nem ismervén a gyenge pontokat, akár ‘egy egész tárat is belepumpáltak’ komolyabb hatás nélkül.

Vadászgépek terén azonban már nem állt ilyen jól a helyzet. A Mikoyan-Gurevich még a Barbarossa hadművelet előtt megépített 100 db MiG-1-et, a harcok közben pedig már annak fejlesztett változatát a MiG-3-at gyártotta, azonban hogy ezen gépek hogyan kaptak zöld lámpát elég nehezen elképzelhető.

MiG-3

A MiG szárnyainak vibrációs frekvenciájára nem figyeltek, emiatt pedig az alacsony sebességen is gyakran ‘berezgett’, ami nem csak a gép teljesítményét és képességeit csökkentette, de még a szárny hirtelen leszakadásának veszélye is fenyegette a pilótát. A szárnyak gyengesége miatt, azokra fegyvereket sem lehetett szerelni. Másik hibája, hogy iszonyatosan nehéz volt irányítani, rengeteg gépet azért vesztettek el, mert a pilóta elvesztette felette az uralmat, képzett vadászpilótából pedig csak pár száz volt akkor a Szovjetunióban. [Bár azok egy része: pl Pokryshkin, azt mondta, hogy ha az ember, kiismeri a gépet, akkor az tud akár egy Bf 109E vetélytársa is lenni.] Továbbá a gép nagyon nehéz is volt, a szovjeteknek pedig nem állt rendelkezésére olyan motor, ami ezt ellensúlyozni tudta volna.

Yak-1

Közben a háború alatt a Lavochkin és a Yakovlev is megjelent saját vadász tervezetével. A Yak-1 kedvezőnek ígérkezett. Könnyű tömege miatt az 1,200 lóerős motor is elég volt számára, és habár végsebessége elmaradt a MiG-3 600 km/h-jától, az 560 km/h így is kiválónak számított a többi szovjet vadászhoz képest. Fordulóképességben pedig a Szovjetunióban nem volt párja. Ugyan a Bf alacsonyabb átesési sebessége, szűkebb irányváltási(kanyarodási) képessége illetve jobb mozgékonysága és teljesítménye miatt előnyt élvezett, azonban alacsony magasságon a képzett Yak pilóta könnyedén fel tudta venni a versenyt akár még a Bf 109F változatokkal is.

LaGG-3

A LaGG-3 egy szovjet mércével szuperkönnyű vadász tervét testesítette meg, a gyártás közben azonban kitűnt, hogy a Yak és a MiG hibáit/gyengeségeit összesítették benne. A MiG-töl nemcsak sikeresen ‘átvette’ az irányíthatatlanságot és a repülés közbeni szét- vagy átesésre való hajlandóságot [a Yak-1-röl is gyakran hullottak le bizonyos elemek (pl üzemanyagtartály] repülés közben), de ezt még meg is fejelte, nagyon gyenge irányváltási képességekkel, és emellett annak ellenére, hogy a Yak-1-ben is használt 1,100-1,200 lóerős motort használták benne is, a leglassabb volt az új vadász tervezetek közül, csupán 520 km/h végsebességgel.

Habár a háború miatt mindhárom tervezetet százszámra gyártották, a Szovjetunió légi-harcra (dogfight) legalkalmasabb vadászai a Polikarpov I-153 és I-16 maradtak. [A képzett pilóták kivégeztetésüket kockáztatva kérlelték a szovjet hadvezetést, hogy had maradjanak az I-16 használata mellett.]
A háború folyamata, a ‘könnyűvadász’ piac telítettsége, és az Il-2 sikerei miatt a Polikarpov más utat választott.


Tulajdonságok

Nikolai Polikarpov nehézfegyverzettel felszerelt kísérő és alacsony magasságon végzett támadófeladatokra tervezett (nehéz)vadásza az Il-2-ket kiteljesíteni, illetve az akkori nagyon nagy mértékben elhárított szovjet bombázókat volt hivatott támogatni. Neve Polikarpov ITP (Истребитель Тяжелый Пушечный) “nehézfegyveres vadász” lett.

Fegyverzete a két 20 mm-es gépágyú mellett egy 37 mm-es félautomata ágyúból és felszerelhető új RS-82 rakétákból állt. Ezek komoly tömeget kölcsönöztek a gépnek, amit ezért más helyeken való sáfárkodással próbáltak kompenzálni. Ezt alacsonyabb sűrűségű furnérlemezt és a farokrészen fából készült merevítőket jelentett. Arra figyeltek, hogy a spórolás ne menjen a teljesítmény rovására, így a gépet behúzható futóműrendszerrel, aerodinamikus pilótafülkével és a német gépekről ellesett Krüger lap/belepőéllel is ellátták. [Bár a görbített üveg torzította a képet, így a célzást elég nehézkessé tette.]

A fegyverek mind az orrban foglaltak helyet, a 37 mm-es ágyút megbízhatatlansága miatt azr hamar 20 mm-esre cserélték. Így onnantól az orrban három darab ShVAK szerepelt egyenként 200 lőszerrel. (A 37-es számára 50 lőszer állt rendelkezésre.)

Tömege az ügyes sáfárkodás ellenére is 2-300 kilóval meghaladta a korabeli szovjet vadászokét, a három és fél tonna, pedig már sok volt a korabeli szovjet motorok ~1,200 lóerejének. Nikolai Polikarpov a Yak és a LaGG meghajtásaként szolgáló Klimov 105 és a MiG-ben található Mikulin AM-35 fejlettebb változatából is kért egyet-egyet próbára, azonban sem a Klimov 107 (M-1) sem a Mikulin AM-37 (M-2) nem állt még készen a feladatra. [Mindegyik motorhoz saját gép készült előbbi az M-1, utóbbi az M-2 aljelzést kapta.]

1942-re a Polikarpov ITP már készen állt a repülésre, azonban a motorok folyamatos meghibásodása miatt próbarepülést sosem hajtott végre.

Végül a jég 1944-ben tört meg, mikor a Mikulin motorra tervezett (M-2) változat a végül a használhatóvá sosem vált AM-37 helyett megkapta az AM-39-et. 1944 júniusában el is végezték a próbarepüléseket, azonban az ITP-nek ekkor már túl késő volt.

A La-5 és a Yak-9 ekkor már mint bizonyított gép szolgált a szovjet hadseregben, és ezekkel szemben az akkor már 2 éves ITP nem tudott semmilyen technológiai vagy teljesítménybeli fölény felmutatni, Nikolai Polikarpov halálával pedig az egész üzemet felszámolták. (Később az a Lavochkin birtokába került.) Az ITP sorozatgyártására sosem került sor.


Játékban

A Battle Pass második évadával a ITP, sosem repült, Klimov 107 motorral felszerelt, M-1 változata is a War Thunder-be kerül. [Hogy miért nem az M-2 változat, amelyikkel sikeres próbarepülést is tudtak végezni? Jó kérdés.]

Mivel az M-1 egy próbarepülést sem tudott végrehajtani, így a képességei terén a gaijin félig szabadkezet kap, mi is csak a földi próbákból tudunk kiindulni.

További érdekesség, hogy fegyverzete a legkoraibb változatot mutatja, ami a két 20 mm-es ShVAK mellett, egy 37 mm-es Sh-37 ágyút jelent. A valóságban ezen fegyver megbízhatatlan volt, azonban aki játszott már valaha – például a Yak-9T-vel – tudja, hogy a játékban mennyire brutális egy fegyver, pontossága miatt mind vadászok, átütése miatt pedig mind harckocsik ellen. Akár nehézharckocsikat is képes elpusztítani pár lövéssel és mivel a motorhibákat és a leeső teljesítményt a gaijin nem fogja ‘lemodellezni’ ez azt jelenti, hogy a meghajtásunk a papíron leírt tervezett teljesítményt kapja, ami a Yak-9T másfélszerese. [A ITP-n Sh-37 van, ami a Yak-9T-n található NS-37 elődje, a játékban az Sh jobb pontossággal, de kisebb tűzgyorsasággal rendelkezik. Szóval még OP-bb 😛 Pontosság számít(a Yak-9T így is szürreálisan pontos), viszont aki 37-es ágyúval a gomb lenyomva tartásával tüzel sorozatokat, annak még van mit tanulnia.]

Akinek pedig nem lenne elég, hogy a gaijin egy gyorsabb és erősebb Yak-9T-vel örvendezteti meg a játékosokat, a valóságban tervezett 8 db RS-82 rakéta helyett akár 2 db 100 vagy 4 db 50 kg-os bombát is felszerelhetünk, így azoknak is kedvére válik a gép, akik inkább bombázásban jeleskednek.

Aki szeretne, egy sokkal erősebb maghajtással, komolyabb fegyverzettel [én simán lecserélném a két ShVAK-ot egy Berezin UB-re btw, utóbbi sokkal erősebb a játékban] és majdnem kétszer annyi lőszerrel rendelkező 3.3-as BR-ü Yak-9T birtokosa lenni, annak mindenképpen érdemes lesz megszerezni az ITP-t, persze a bejelentett BR-ben minden téren való felsőbbrendűség miatt valószínűleg a piacon is hatalmas lesz iránta a kereslet a kuponos jármű iránt, így akár komolyabb mennyiségű gaijin coin-t is szerezhetünk vele. [Bár az árát viszont lejjebb nyomja, hogy a Battle Pass nem fizetős ágán lesz található.]

2 replies »

Hozzászólás