Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves olvasó!

Az Egyesült Királyság Dreadnought csatahajójának befolyása, még a (szintén) szigetország lévén hatalmas hajózási hagyományokkal rendelkező Japánt is elérte.

Az 1904-1905-ös Orosz-Japán háború sokak hatalmas meglepetésére utóbbi győzelmével zárult. Ez volt az első olyan háború az újkor óta, amikor európai nemzetet legyőztek helyi országok. Ez a világot meglepte, az Egyesült Államok – féltve saját érdekeit és próbálva megakadályozni Japán túlságos megerősödését a Csendes-óceán másik partján – azonnal közbeavatkozott vezényelve a béketárgyalásokat.

Oroszország a békeegyezmény szerint kivonult Koreából és Japán a Sakhalin sziget déli részét is megkapta, de ez kevés volt nekik. A japán népesség a Sakhalin sziget teljes részét* és jóvátételi kompenzációt is követelt, tüntetések törtek ki az ország több nagyvárosában. A győzelem ízére és az európai országokat érintő gazdasági válság hatására a japánok megérezték a vérszagot.

A háború után Japánban kidolgozták a “8-8 terv”-et miszerint a Japán szigetek megvédéséhez 8 új-építésű csatahajóra és csatacirkálóra van szükség.

Fejlesztés

A csatahajót a sikeres angol Dreadnought mintájára tervezték, azonban a tömegcsökkentés érdekében a fő fegyvereket nem a hajó (hossztengely szerinti) közepén, hanem a Nassau és Helgoland példáját követve hatszög alakzatban helyezték el.

Az építés során Japánba is eljutott a gazdasági válság, így a hajókat sem tudtak a várt ütemben készíteni, illetve több helyen is a költséghatékonyság lett az elsődleges szempont, ami később az egyik csatahajó végét is jelentette.

A két Kawachi osztályú hajót egy időben készítették, ugyan a tervek megegyeztek, azonban a kicsit fiatalabb testvér a Settsu hullámtörő orrot kapott, ezzel kicsit javítva teljesítményén.

Tulajdonságok

A hatszög alakban elhelyezett tornyok egyenként 2 darab 30.5 cm-es (12 inch) ágyút tartalmaztak. Itt találhatjuk az első költségcsökkentést, csak az első és hátsó torony kapta meg az újabb L/50 űrmérethosszúságú 30.5 cm-es ágyúkat, a 2-2 oldalsó torony, csak a régebbi L/45-ösöket kapta. Ez azt jelentette, hogy csak a két mindkét irányba 135 fokot fordítható torony tudta elérni a hajó 22 km-es hatékony lőtávolságát, a többi kettővel közelebbről 20 km-ről tudtak besegíteni. Ezek 160 fokos szöget tudtak bezárni. Mindegyik ágyúhoz 80 lőszer állt rendelkezésre, aminek a betöltéséhez az ágyút maximum 13 fokos szögben lehetett felemelni, így távoli célpontokra való tüzelésnél, minden egyes lövés után újra be kellett állítani az ágyúkat a távolságra. A fegyverek függőleges kitéríthetősége -5/+25 volt.

Másodlagos fegyverzete elég változatos és sokoldalú volt. A hajó oldalában 5-5 db 152 mm-es L/50-es ágyú foglalt helyet, ezeket csak tengeri célpontra lehetett használni, mellette a fedélzeten helyet foglalt még 8 darab 120 mm-es (szintén L/50), mindegyik ágyúhoz 150 lőszer tartozott. További fegyverzetet jelentett 12 darab 76 mm-es L/40-es ágyú, ezek ugyan úgy besüllyesztve helyezkedtek el, páncélozott állásokban, mint a 15.2 cm-esek, légi célpontok ellen, csak a fedélzeten található fegyverek voltak használhatóak, amik további 4 db L/28-as 76 mm-es ágyút és egyéb kisebb kaliberű (7-8 mm-es) géppuskákat jelentettek. A 76 mm-es ágyúkhoz 1,200 lőszer állt rendelkezésre.

A hajó két oldalára 2-2, illetve a hátsó részére 1 darab vízfelszín alatti torpedóindító lett felszerelve, a Kawachi összesen 24 db torpedót vitt magával utántöltésre.

A hajók páncélzata elsőre nagyon impozánsnak tűnhet, csúcsminőségű Krupp acélt használva, övpáncélzata 305 mm volt, ami a hajó orrán és elején 152 mm-re szűkült. A hajótest felső részét 203 mm, a tornyokat (a 15 cm-eseket is) 280 mm, a lőszerrekeszeket 229 mm, a hidat 254 mm, míg a fedélzetet 152, 76 és 29 mm páncél védte (fontosság szerint). Ellenben rétegelt páncélzat szinte sehol nem volt megtalálható, ahogy a hajó egyes részeit elválasztó falakat sem páncélozták be.

A 21,000 tonnás hajót két Japánban épített Curtis gőzturbina hajtotta, melyek egy-egy hajócsavart hajtottak. A japánok építés közben valamit nagyon jól csináltak, ugyanis az eredetileg 25,000 lóerős amerikai turbina 32,000 lóerős teljesítménnyel bírt, ami a Kawachi csatahajókat a tervezett 40 helyett 45 km/h-ra tudták gyorsítani (21 és 24 csomó), emellett pedig a többi haladási teljesítményét is komolyan javították.

Szolgálat

A két csatahajó két éves késéssel csak 1912-re készült el, viszont komolyabb ütközetről így sem maradtak le. Az első világháború elején tüzérségnek használták német erődítményekkel és városokkal szemben, majd a repülőgépek egyre szélesebb körben való elterjedése miatt rájöttek, hogy a fürge vadászok ellen a 4 db 76 mm-es bőven kevés, nagyobb kaliberrel meg értelmetlen őket lőni. A hajókat átalakították, hogy a többi 12 db 76 mm-es is képes legyen légi célpontok elhárítására, magukat a lövegeket is lecserélték, többcélú ágyúkra. [Amikor a hajó készült, még csak tippelni tudtak, hogy milyenek lesz a jövő légi harcjárművei és csatái.]

A géppuskákat is folyamatosan cserélték az egyre nagyobb légi fenyegetettség miatt, először 8, majd 13, végén már 25 mm-es gépágyúk védték akkor már csak a Settsu-t.

A háború végét sajnos nem élte meg mindkét csatahajó. 1918. július 12-én megtörtént az elképzelhetetlen, ami minden hajó legnagyobb rémálma és ami ellen a Kawachi-t nem készítették fel kellően. Egy lőszer becsapódott a nagyobb páncéllemezek között és berobbant a lőszerrekesz mögött egy nem (olyan mértékben) páncélozott részben. A (komolyabb) páncélzat nélküli válaszfalakon a robbanás végigsöpört, elérte a lőszerrekeszt, ami ettől detonálódott, magával víve 600 matrózt az 1,500-ból.

[Az esetet a háború után kivizsgálták, de nem találtak egyetlen lehetőséget sem, ami miatt a lőszerrekesznek be kellett volna robbannia. A bizonyítékok alapján, arra a következtetésre jutottak, hogy a lőszerek meghajtóanyagának minősége nem volt megfelelő, emiatt tárolás közben szétbomlott, az instabil vegyület pedig a magas hő hatására robbant be. Onnantól a meghajtóanyag előállítását sokkal komolyabban ellenőrizték, hogy többször ilyen hiba ne fordulhasson elő.]

A Settsu-t az első világháború után amerikai parancsra leszerelték és célpontnak használták gyakorlatokra. A második világháborúban felszerelték rádióirányítással, így a hajót csaliként vagy az amerikaiak megtévesztésére is tudták használni. Majdnem túlélte a háborút, 1945. júliusában az Egyesült Államok támadást indított Japán második legősibb kikötővárosának elpusztítására, ahol a Settsu is állomásozott, a hajó súlyosan megsérült a bombázáshullámban, szándékosan a partra vezették, hogy elkerüljék a elsüllyedést, majd a háború után teljesen szét kellett szerelniük.

Játékban

A War Thunderbe a Settsu is bekerül az 1.103-as frissítéssel, mint Japán első és a frissítés időpontjában egyetlen csatahajója.

A széleskörű és választékos fegyverzet hatalmas előnye lesz a Settsu-nak, ahogy a nagyon komoly páncélzat is, viszont a belső és rétegelt páncélzatok hiányát biztos éreztetni fogja a gaijin. A tény, hogy a játékban minden második hajó kap csatánként legalább egy “ammo rack”-et (legtöbbnél ez szinte lehetetlen volt), a valóságban pedig a Settsu testvére így pusztult el, kétes előérzést táplálhat belénk.

A pozitívumokat kiemelve, a Settsu lesz a játék (jelenlegi állapotának) leggyorsabb csatahajója, kiváló fegyverzettel, ami attól függően, hogy mikori változatát hozzák be, repülők ellen is kiváló védelmet fog biztosítani. (Első világháborús változata kerül be így habár nem a legjobb, de valamennyi védelmet kapni fogunk repülők ellen.)

A Settsu lesz valószínűleg az egyetlen hajó, amely első világháború utáni állapotában kerül be a játékba, ez pedig azt jelenti, hogy a repülők megjelenése által okozott fenyegetésre is fel lett készítve. 12 db 76 mm-s véd minket az ellenséges repülőktől, igaz a géppuskákat a gaijin itt is lehagyta róla, de ez még mindig sokkal több, mint bármelyik másik most bekerülő csatahajón.

[*A Sakhalin sziget a mai napig vita tárgyát képzi Oroszország és Japán között, a második világháború békéjét a két ország egymás között a mai napig nem írta alá. Ugyan földrajzilag a sziget Japán részét képezi, de mára már javarészt oroszok lakják. Putyin óta a kapcsolatok javultak a két ország között, és a japánoknak külön beutazási engedélyt kaptak a Sakhalin szigetekre.]