Kedves Játékosok!

Örömmel mutatjuk be a francia nemzet, valószínüleg egyik kezdötankját, az FCM36-ot, amely compact méretével, gyorsan töltö ágyujával, és a tierjéhez képest áttörhetetlen páncélvastagságával hamar belophatja magát a lomhább jármüveket szeretö nehéztankosok szívébe.

A jármüvet, mint neve is mutatja a Toulon-i Forges & Chantiers de la Méditerrannée (Char) cég gyártotta, ami egy nagy múltal rendelkezö hajóépító vállalat. Többször is megpróbálkoztak már betörni a hadiiparra jól páncélozott nehéztankjaikkal (mint például a FCM 2C), de az igazi áttörés 1936-ban következett számukra, mikor a Hotchkiss mellé kisméretü jólpáncélozott harckocsira volt szükség.

A tank fejlesztésénél, így egyértelmüen a kis méret és a páncélvédettség volt a prioritás. A tervezésnél próbálták kerülni a függöleges páncéllapokat, így a tanknak nemcsak a frontja, hanem az oldala is mindenhol 30-45 fokos döntöttséggel rendelkezik. Persze ennek megvoltak a hátrányai is, a tankba csak két ember fért így el, illetve a motortér is túl kicsi volt egy nagyteljesítményü motornak. A láncok könnyen károsodtak, illetve a nézelödönyílás is kevés volt az öntött részek miatt, így a soför, csak közvetlenül a tank elötti dolgokat látta.

Tornya már egy hegesztett APX-1 torony volt, amely érdekes formájával, majdnem megkétszerezte a tank magasságát, viszont lehetöséget nyújtott a parancsnoknak (aki egyben lövész és töltökezelö is), hogy 360 fokban körbetekinthesse a környezetét.

Ágyúnak egy SA18-as 37mm-es ágyút kapott, viszont ez  még közvetlen közelrol sem tudta volna beütni az akkori német PzIII és PzIV tankokat így a projectet, késleltették egy fejlesztett ágyú megjelenéséig. 1938-ban kipróbálták az új SA38 ágyúval, de az destabilizálta a tornyot, túl nagy egyenetlen (nem homogén) nyomást helyezve a toronygyürüre, szinte lehetetlenné tette a toronyforgatást.

Páncélozottsága kihatott tömegére is. A tank üresen is többet nyomott 12 tonnánál. Mobilitásán az sem segített, hogy a kis hely miatt egy elavult váltó és egy 4-hengeres, dízel, Berliet motor 91 lova hajtotta. Terepjáró képessége viszont a függöleges tekercsrugók miatt lehetövé teszi, hogy bármilyen megpróbáltató talajon végig tudjon evickélni.

Gyenge mobilitása, a testének kialakítása miatt magas gyártási ára, és az ágyúproblémái miatt a tervet végül elvetették, és továbbálltak a B1 harckocsi-hoz.
A német inváziókor, a franciák minden meglévö jármüvüket hadba vetettek, így 100 darab FCM-et, az SA18 ágyúval felszerelve, egyenként 12 HE löszerrel a frontra küldtek, ahol Sedan közelében, a Meuse folyónál találkoztak Guderian Páncélos Hadosztályával, a kezdeti csatákban jól szerepeltek, mivel a PzIII-sok ágyúi képtelenek voltak megsebezni a tankot kilóméternél távolabbról, viszont a nagyobb ürmérethosszúságú ágyúk, és a felfedezés, hogy az SA18-as ágyú még közvetlen közelröl sem volt képes kárt okozni a német harckocsikban, hamar a végét jelentette a franciák ellenállásának.
A kapituláció után a németek az elfoglalt darabokat felszerelte 7.5cm-es német PAK40-es és 10.5cm-es francia leFH 16 (Sf.) ágyúkkal. (az egyetlen jó francia ágyú, amit még a németek is használtak teljesítménye miatt)

A jó páncélvédettsége, gyenge mobilitása és elavult ágyúja miatt, egy közelharcos nehézharckocsiként ildomos használni. Ugyanis gyenge átütése miatt, csak közelröl vagyunk képesek sebezni az ellenfelet, ha körbevesznek sem kell megijedni, a torony kiváló forgási sebessége, a gyors töltési ideje, és erös oldalpáncélja nyugodtsággal tölthet el minket, a legmegpróbáltatóbb helyzetekben is. Sebessége elég szomorkodtató, viszont jó terepjáró képessége miatt bátran vállalhatjuk a göröngyösebb utakat is.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

További ‘francia’ tankokkal találkozhatunk az 1.75-ös frissítésben!