• Kibocsátó ország: Olaszország
  

• Gyártó: Aeronautica d'Italia S.A. (Fiat)

• Alkalmazási terület: vadász

• Bevetési időszak: 1940-1945

Első lépések…

A Fiat Divisione Aviazione a 30-as években a kétfedelű C.R. repülőgépek egész sorát hozta ki C.R.30, C.R.32, C.R.33 és C.R.40 típusjellel. Valamennyi repülőgép típus nagyszerű repülési teljesítményt, nagyon jó manőverezőképességet mutatott. Különösen a C.R.32 volt a maga idejében csúcsmodell és be is vetették a Spanyol polgárháborúban.

FIAT C.R.32

1936-ban jelent meg a C.R.41 típusjelű, kétfedelű vadászgép a sorozat új tagjaként. A típus 900 LE-s GnÔme-RhÔne 14 csillagmotorral épült, de meglehetősen jó repülési tulajdonságai ellenére sem került sorozatgyártásra. Mégis jó szolgálatot tett az utolsó FIAT C.R. típus kifejlesztéséhez és megépítéséhez.

Tervezése, fejlesztése, és története

Egy némileg módosított sárkányszerkezetet soros (CR.33), majd csillagmotorokkal szereltek fel (CR.40 és CR.41). A repülőkísérletek során alakult ki a CR.42 végleges szárnyelrendezése és térrácsos vázszerkezete, melyre egy turbófeltöltővel segített A.74R1C.38 típusú léghűtéses, tizennégy hengeres, kétkoszorús csillagmotort szereltek fel, amely az amerikai Pratt & Whitney R–1830-ason alapult. A motor egy szintén amerikai licenc alapján gyártott háromtollú légcsavart forgatott meg (Fiat–Hamilton Standard 3D.41–1), átmérője 2,9 méter volt. A fémvázas szárnyak könnyű acél és dúralumínium ötvözetű elemekből álltak, a borítás a kor szokásai szerint vászon lett. Futóműve mereven lett rögzítve a törzsszerkezet rácspontjaihoz, a futókerekeket áramvonalazó burkolattal látták el.

Mozgékonyságát a nagyon alacsony szárnyterhelésnek köszönheti, harcászati képességeit pedig erősebb beépített fegyverzettel és rádióberendezésekkel növelték. A támadó változatokat helyenként páncélozták is. A beépített fegyverzet a motor fölött került elhelyezésre, a két géppuska a légcsavarkörön belül tüzelt. A világháború középső szakaszától az alsószárny alá függeszthető géppuskakonténereket is alkalmaztak.

C.R.42-esek a Földközi tenger felett

Maga a típus egy evolúciós tervezési folyamat végállomásának tekinthető, amelynek alapjait a Fiat CR.30-as sorozattal fektették le még 1932-ben. Alapvetően az első világháborúból örökölt manőverező légiharc elvárásainak felelt meg, ami az új háború küszöbén már nem volt elégséges. Mégis 1938. február 10-én a légügyi miniszter (Ministero dell’Aeronautica) megrendelt két-két prototípust a CR.40, CR.41 és CR.42 változatokból, a teszt lefolytatására a torinói Aeritalia repülőterét jelölték ki, Valentino Cus berepülőpilóta vezetésével. A tesztelési sorozat befejezését követően – mely alatt a soros motorral felszerelt Ca.165 prototípussal is összemérték – végül a CR.42 lett kiválasztva a sorozatgyártásra. Noha sebessége alatta maradt az 1930-as évek második felében elterjedő egyfedelű vadászrepülőgépek sebességénél, fordulékonysága, illetve alacsony sebességnél is stabilan repülhető mivolta miatt kedvelték a pilóták. Erős sárkányszerkezete ellenállónak bizonyult ellenfeleinek a második világháború korai szakaszában alkalmazott gyenge fegyverzetével szemben, azonban a RAF Spitfire-einek sebesség- és tűzerőfölényében rendre alulmaradtak, a típus gyakorlatilag elavulttá vált 1941-től.

A C.R.42 ennek ellenére a háború folyamán végig aktív szolgálatban maradt: kísérő- és éjszakai vadászként, vadászbombázóként, sőt az eredetileg tervezett alkalmazási körön túl elfogóvadászként is bevetették. Vadászbombázó feladatokra a szárnyai alá két darab 100 kg-os bombát is el tudtak helyezni.

Típusváltozatok

• • C.R.42

A sorozatgyártás első változata. Fegyverzete egy 12,7 mm-es és egy 7,7 mm-es géppuskából állt.

• • C.R.42bis

növelt fegyverzetű változat, a 7,7 mm-es géppuskát egy másik 12,7 mm-essel váltották fel. A magyar légierő az olasz fegyvereket igyekezett magyar fejlesztésű GKM-re cserélni. Nem sikerült átszerelni az összes gépet.

• • C.R.42CN

Éjszakaivadász-változat, mely motorkipufogóit lángrejtőkkel látták el, illetve reflektorral szerelték fel.

• • C.R.42 Egeo

Az Égei-tenger feletti járőrözésre felszerelt változat, mely egy 80 literes külső üzemanyag-tartályt tudott hordozni.

• • C.R.42ter

Növelt tűzerejű változat, melynél a motor fölötti két géppuskát két szárny alattival is kiegészítették. Az AS-hez hasonló (vagy megegyezik vele).

• • C.R.42N

Éjszakai vadász változat

C.R.42N

• • C.R.42AS (Africa Settentrionale)

Afrikai légkörre, és alacsonytámadó feladatkörre felkészített változat. A két motor fölé beépített géppuskát további kettővel egészítették ki, melyeket az alsó szárny alatt levő 100-100 kilós csomópontokra függesztettek fel. Sivatagihomok-szűrőt szereltek a motorba, mellyel megakadályozták a motor homok okozta teljesítményvesztését. A szűrő nélküli motor néhány órás üzem során tönkrement.

• • C.R.42B (Biposto)

Kétüléses kiképző változat. A törzset meghosszabbították hátrafelé a hátsó ülés részére, mely így 68 centiméterrel lett hosszabb (8,94 m) az eredeti változatnál, magassága azonban 23 centiméterrel csökkent, szerkezeti tömege pedig 40 kg-mal nőtt, össztömege 2300 kg lett. Csúcssebessége mindössze 8 km/h-val volt kevesebb 5300 méteren az eredetinél (430 km/h). Körülbelül 40 darab épült belőle az Augusta és Caproni gyárakban Trentóban. A második világháború utolsó évében a megmaradt példányokat két géppuskával is felszerelték.

• • I.C.R.42

Úszótalpas, vízirepülőgép-változat, kísérleti jelleggel kezdték meg a fejlesztést 1938-ban, és csak egy példányt építettek át 1940-ben. A munkákat a Tirreno tengerparti CMASA gyár végezte Marina di Pisa-ban. A repülési teszteket 1941-ben kezdték meg a Vigna di Valle bázison a Braccio-tavon, Észak-Rómában. Csúcssebessége 423 km/h lett, hatótávolsága 950 km egy 9000 méteres körben. Üres tömege 1720–1850 kg közötti, teljes tömege 2295–2425 kg (körülbelül 124 kilogrammal nőtt a tömege az eredetihez képest).

• • C.R.42DB

Soros motorral felszerelt változat. A német 12 hengeres Daimler-Benz 601 típusú motort építették be az MM 469 jelzésű tesztpéldányba, amellyel Valentino Cus repült először 1941 márciusában, a Róma melletti Guidonia repülőteréről. A nagy teljesítményű motor 518 km/h-ra gyorsította a gépet, hatósugara 1250 km-re, csúcsmagassága 10 600 méterre nőtt. A projektet mégis törölték, mert nyilvánvalóvá vált a kétfedelű szárny által keltett nagyobb légellenállás, alacsonyabb sebesség és nagyobb üzemanyag fogyasztás. Sohasem került gyártásba ez a fejlesztett változat, de mégis, ezzel a motorra felszerelve gyakorlatilag a leggyorsabb sorozatban gyártott kétfedelű repülőgép címet is viselhette volna.

A cápaorrú C.R.42DB, ez volt a valaha épült leggyorsabb biplán

• • C.R.42LW

A Luftwaffe által üzemeltetett, éjszakai bevetésekre felkészített, a partizánok ellen bevetett repülőgép.

• • C.R.42 „Bombe Alari”

Bombavetésre alkalmas változat. Maga a becenév nem volt hivatalos, mégis széleskörűen használták. Az átalakított vadászgépeken megerősítették a törzsközepet a támadó feladatkör ellátására. A két szárny alatti pilonra 50–50 kilós bombákat hordozhatott, de gyakran 100–100 kilósokat is bevetettek, a Fiat G.20 és Macchi C.200-asokhoz hasonlóan.

TECHNIKAI ADATOK:

• Hossz: 8,28 m
• Magasság: 3,58m
• Fesztávolság: 9,69 m
• Szerkezeti tömeg: 1720kg
• Felszálló tömeg: 2290kg
• Személyzet: 1 fő
• Fegyverzet: két 12,7 mm-es Breda-SAFAT géppuska és 200 kg körüli bombaterhelés
• Motor: egy 840 LE-s Fiat A.74 RC 38 csillagmotor
• Hatótáv: 768 km
• Teljesítmény: max. sebessége 426 km/h; csúcsmagasság 9900 m

Megrendelő és üzemeltető országok

A megrendelő Olaszországon kívül további hat haderő állította szolgálatába a típust. A külföldi légierők közül a Magyar Királyi Honvéd Légierő volt az első megrendelő, majd őt a Belga- és a Svéd királyi légierők követték. Olaszország kiugrása a „tengelyből”, majd a fel nem mentett északi térség visszacsatolásával a Luftwaffe is hadrendjébe szervezte a korábban olasz gépek egy részét (és új gyártásúakat is), melyekkel a háború végéig repültek CR.42LW jelzéssel, illetve a Dél-afrikai légierő is üzemeltetett az olasz RA-tól zsákmányolt pár példányt. A háborút követően a megmaradt gépekből az iraki királyi légierő is átvett példányokat. Napjainkra négy példány maradt fenn, közülük csak egy repülőképes.

Svéd C.R.42-es

Forrás: Kenneth Munson: II.világháború repülőgépei, wikipedia, oldmachinepress.com