Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves olvasó!

A Vickers cég már az első világháborúban kiemelkedett a brit fegyver és járműiparban elég csak a Vickers géppuskára gondolnunk. Találmányaikat és fejlesztéseiket pedig a második világháborúban és azután is alkalmazták. Brit cégnél megszokottan a járműveik kezdőbetűire nagyon ügyeltek, ez igaz volt repülőikre (Vampire, Venom, Warwick, Wellington) és harckocsiikra is (Valentine).

Persze voltak kivételek is, voltak köztük kiváló harcjárművek, mint a Carden Loyd (magyar kötődés), a Cruiser vagy a Light Tank Mk.VI, illetve pocsék is, mint az A1E1 Independent.

A Vickers a háború végére a könnyebb, mozgékonyabb járműveivel alul maradt a páncélozottságot és robusztusságot jobban képviselő modelekkel szemben, azonban ezen elvükhöz a végletekig ragaszkodtak.

Fejlesztés

A Vickers az MBT piacra elég későn 1964-ben lépett be. A Vickers MBT a Centurion alapjait követte, ágyú téren meg is egyeztek, azonban a Vickers-ben jobb motor és váltórendszer volt. Ezek a harckocsi 34 tonnáját 48 km/h-ra tudták felgyorsítani.

A hazai piacra egyértelműen nem is pályázott, mivel teljesítményben nem múlta felül a nála másfél évtizeddel idősebb Centurion-t. A tervezéskor az olcsó gyárthatóság, egyszerű karbantartás és kezelhetőség pont az export miatt volt fontos. A gyártási jogot Kuwait és India is megvette, utóbbi Vijayanta (győzedelmes) néven folytatta sorozatgyártását.

A harckocsi szinte minden aspektusát folyamatosan fejlesztették, páncélzatának elrendezése, kialakítása és értéke folyamatosan fejlődött. Mobilitását motor, váltó, futómű és a lánc folyamatos korszerűsítésével és újabbra cserélésével tartották a toppon. Fegyverzete sem maradt ki, új célzó és tűzvezető rendszerek, laser távolságmerő és új kiegészítő fegyverzet. A hatótávolság növelésére pedig Swingfire irányítható rakéták felszerelésével is próbálkoztak.

A Swingfire rakéták ötletét hamar elvetették, mivel a kezelőszemélyzetek mind arról számoltak be, hogy a célzás, az irányítás, és az indítás nagyon nehézkes harckocsiból. A páncélzaton kívülre szerelt rakéták pedig ki vannak téve különböző környezeti behatásoknak, harc közben pedig szinte azonnal megsérülnek.
A 120 mm-es ágyúra való áttérést késleltették, mert az ágyú túl bonyolult volt, gyártása és fenntartása nagyon sokba került, a lőszerekről már nem is beszélve, ezek pedig nagymértékben megemelték volna a harckocsi költségeit, amivel elriasztották volna a külföldi befektetőtöket/vevőket.

A harckocsin kívül mindenféle műszaki jármű és készült a Vickers alvázra, a Marksman torony felszerelésével légvédelmi, a GBT torony felszerelésével pedig 155 mm-es tüzérségi járművé is alakítható volt. Az újabb fejlesztési hullámban ROMOR-A reaktív páncélzattal is ellátták a harckocsit, a fő védelmet pedig Chobham kompozit páncélzat látta el.

Tulajdonságok

Az újabb lökést ’80-as években az új generációs harckocsik megalkotásának igénye adta. A Vickers a “ha valami jó miért változtassunk rajta” alapelvet követte. Így az új Vickers Mk.7 harckocsijuk alvázának (testének) egy az egyben megvették a Leopard 2 harckocsi alvázát a Krauss-Maffei-töl.

A Leopard 2 harckocsiról részletesen itt olvashattok.

Erre az 1977-es Vickers Mk.4 Valiant tornyának egy továbbfejlesztett változatát kapta. A legénységet itt Chobham páncél védte, a kilátást, a célzást és a távolságmérést a legfejlettebb rendszerek segítették.

Először a szériában 120 mm-es ágyú foglalt helyet a harckocsiban, a megrendelő igénye szerint választhatta az angol huzagolt L11, vagy a huzagolatlan német Rheinmetall és francia GIAT hármas valamelyikét.
Kiegészítő fegyverzete két darab 7.62 mm-es géppuska volt egyenként 2000 lőszerrel.

A harckocsiban négy fö foglalt helyet, ebből három a toronyban és egy a testben. Mobilitása szinte teljesen megegyezett a Leopard 2-vel az ott megismert MTU MB-837 Ka501-es motor 1500 lóereje 72 km/h-ra tudta felgyorsítani.

Féltestvérét azonban felülmúlta, az újabb tűzvezető és infravörös rendszerének és sokkal jobb álcázásának köszönhetően. Utóbbit forró gázok kibocsátás előtti lehűtésével, fényvisszaverő bevonattal és az ágyú hőtakaróval való ellátásával érték el.

Szolgálat

Az újrafelhasználásnak és más nemzet fejlesztése használatának nem volt nagy híve a brit vezérkar ezért inkább a Challenger harckocsinak szavazott bizalmat.

A Vickers újra az export piacra fordult, azonban az előző típusokhoz képest alábbhagyott az érdeklődés. A kisebb országok számára túl drága volt a Mk.7. Nigeria és Kenya is inkább a Mk.3-ból rendelt. A gazdagabb harmadik világbeli és fejlődő országok pedig mind egy nagyobb hatalomnak voltak alárendelve (legalább) hadügyekben, szabad beleszólásuk a harckocsi-választásba nemigen volt.

Egyetlen vásárló Brazília volt, de ők is csak a saját harckocsijuk továbbfejlesztésére vettek, hogy a Vickers megoldásait felhasználhassák saját Osorio harckocsijuk számára.

Tovább nehezítette az eladást, hogy Németország betiltott minden termékét Közel-Keleti országoknak eladni, mivel pedig a Vickers Mk.7 Leopard testtel rendelkezett ezért ez az embargó a Vickerst is sújtotta. A sorozatgyártás végül sosem indult be, csak kísérleti/próbadarabok készültek.

Játékban

Az 1.93-as frissítéssel a War Thunderbe is bekerült a Vickers Mk.7 az angol fa hatodik tier-ébe a Warrior után, 9.7-es battle rating-gel.

Mivel az angol fába került így a gaijin az angol L11 A5 ágyúval látta el, amelyet már megannyi harckocsin megismerhettünk.

A Vickers egy szép és eredményes harckocsi, jó mobilitással, illetve APFSDS és HESH löszereinek köszönhetően megfelelő arzenállal. Habár talán a legtöbb játékos a toptier jármű miatt a Challenger ágra megy, reméljük a Vickerst kifejlesztő játékosok sem fognak csalódni.