Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves olvasó!

A Fubuki a háború kezdetére, már elavultnak kellett volna, hogy számítson, tekintve, hogy akkor már második évtizedében járt. Ennek ellenére a csendes óceán egyik legfélelmetesebb rombolója maradt, köszönhetően kiváló terezésének, forradalmi megoldásainak, illetve az állandó és alapos karban tartásnak és javításoknak.

Története

1922-ben Japánnak is alá kellett írnia a Washingtonban a tengeri hadihajók gyártását korlátozó egyezményt, amely az Egyesült Államokat és Nagy-Britanniát nevezte meg a két tengeri nagyhatalomnak, Japánnak és sok más országnak pedig megtiltotta a nagy méretű hajók fejlesztését.

Japán a korlátozás miatt megkezdte új rombolók fejlesztését, amivel egy gyors reagálású mobilis flottát tud felállítani, amely habár fegyverzetben nem veheti fel a versenyt az Egyesült Államok hajóival, egyéb előnyeit kamatoztatva, azonban felül tud kerekedni azon.

A tömeghatárnak a 2000 tonnát jelölték ki, amely elegendő volt a hajó megfelelő felfegyverzésére és felpáncélozására, emellett hosszabb utakat is meg tudott tenni, heteket a tengeren töltve akár egyhuzamban.

Az építés 1923-ban indult, az első hajó 1926-re lett kész. A ’20-as ’30-as évek legfejlettebb rombolójának tartják, amely számos újítással hívta fel magára a figyelmet.
Ezek közé sorolható a híd kialakítása, a fedett torpedóindítók (amelyeket legalább 9-szer újra lehetett tölteni), illetve az ágyútornyok.

Tulajdonságok

A fegyverzetét 6 darab 127 mm-es tengerészeti ágyú alkotta, ezek 3 toronyban foglaltak helyet. (Tornyonként 2 db). Ez megakadályozta az ágyú sérülését, ha a hajót robbanó vagy shrapneltalálat érte, illetve az ágyút kezelő személyzet nem volt kitéve géppuska általi veszélynek.
Persze a toronynak hátránya is volt, csökkentette a belátható területet, illetve páncélozottsága nem volt elegendő az ágyúk páncéltörő lövedékeinek megállítására, így azokkal továbbra is hatástalanná lehetett tenni a hajó fegyverzetét.

A kiegészítő fegyverzetet először két 7.7 mm-es állást foglalt magába, ezt később, a ’30-as évek elején, dupla 13 mm-esekre cserélték, majd több 13-as állást is elhelyeztek a hajón. A 25 mm-es gépágyú 1936-os kifejlesztése után azzal azonnal ellátták a rombolót, kezdetben a már helyet foglaló géppuskaállások cseréjével, majd további gépágyúk felszerelésével. Ez először 15 db, majd a háború végére 20-24 db 25 mm-es géppuskát jelentett a Fubuki rombolókon 13 mm-esekkel kiegészülve.

Feladattípustól függően 3 vagy 6 darab tripla torpedóvető állást szereltek fel a Fubuki hajókra, utóbbihoz légvédelmi állásokat és a hátsó tornyot kellett feláldozni.

A Fubuki-t egészen 1930-ig gyártották, ami alatt folyamatosan fejlesztették a tervrajzokat. Gyártási fejlettség szerint három alcsoportba tartoztak, darabszámuk:

1. Fubuki – Uranami (10 hajó)
2. Ayanami – Ushio (10 hajó)
3. Akatsuki – Inazuma (4 hajó)

Az elsö csoportba tartozó hajóknak kerek kialakításuk volt, régi típusú kéményekkel. Tornyaik az ágyúk csak 40 fokos emelését tették lehetővé, ezzel korlátozva a hajó lőtávolságát.

A második csoport gyártását 1928-ban kezdték, ezen átalakították a hajótestet, és a belső elrendezést, hogy a romboló lebegőkepésséget és hydrodinamikáját javítsák. Emellett új tornyot kapott, aminek nagyobb volt a védelme illetve az ágyúkat már 75 fokban is fel lehetett emelni, így légvédelmi célok ellátására is képes volt. A híd új szintet kapott, az egészet páncélzattal látták el, a kivágott részekbe(ablakokba) pedig páncélüveget helyeztek. (Az 1. csoport elsőiben ott csak ablaknyílás volt, mindenféle üveg nélkül, de 1928-ra már azokat is ellátták üveggel)

Új hőelvezetést és levegőztetőrendszert szereltek be, a teste erősebb/vastagabb páncélzatot kapott, ez persze a tömegét is növelte, ami miatt a belső részeket kisebb tömegű ötvözettel építették, illetve a hegesztési eljárást is javították. Ezek hatására a kettes csoport alig 200 tonnával volt nehezebb az addiginál, ebbe már beleértve a torpedóvető állások utólagos felpáncélozását is.

A Fubuki egy nagy hibával rendelkezett. Súlypontja túl magasan volt, erős oldalhullámok esetén erősen billeget, nagy szél esetén túlságosan bedőlt. Ezen a fejlesztések csak tovább rontottak. Egy gyakorlatozás közben, a flottát elkapta egy typhoon (tengeri forgószél) a legtöbb hajó sérüléseket szenvedett az egyik fel is borult.

Azonnal berendelték az összes Fubuki-t és megkezdték a javításokat. A hajó fedélzetét átépítették, új (vízhatlan) tornyokat kapott, a torpedóvetőrészt is plusz vízhatlan páncélzattal vonták be. Emiatt csövenként az eddigi 9 helyett, csak 3-szor való újratöltésre volt elegendő muníció.
Az övrészt tovább páncélozták, illetve további 40 tonna ballasztot szereltek fel a hajó lebegőkepésségének és stabilitásának javítására.

Az összes javítás a hajó tömegét 2,090 tonnára növelte ez kicsivel több, mint 100 tonna pluszt jelent a kettes csoporthoz képest. Mind a négy hármas csoportba tartozó hajót (is) ezen újításokkal szerelték fel.

Ami nem változott a csoportok (évjáratok) között az a meghajtás. A két Kampon turbina összesen 50,000 lóerőt kölcsönzött a hajónak, ami 70 km/h-ra tudta a hajót begyorsítani. Az alacsonyabb súlypont habár növelte a hajó stabilitását, gyorsulására és sebességére negatív hatással volt, a végsebességet 66 km/h-ra csökkentette, ami azt a érdekes helyzetet hozta, hogy a Fubuki lassabb lett, mint a cirkáló Kuma, így együtt haladás esetén a cirkálónak kellett lassítania, hogy a romboló lépést tudjon tartani vele.

Szolgálat

A Fubuki korának legjobb rombolója volt, persze a világháború kitörésére kora már elérte a másfél évtizedet, de erényein ez mit sem csorbított. A jó mobilitás és nagy tűzerő garantálta dominanciáját, nem csak amerikai rombolókon, de könnyű cirkálókon is felül tudott kerekedni. 10,000 km-es hatótávja pedig biztosította számára, hogy nagyobb hadműveletekben is részt tudjon venni, segítve a flotta nagyobb hajóit.

Külön érdekesség, hogy strukturálisan annyira erős volt, hogy nem ritka eset volt, hogy a fegyverekkel tüzet viszonozni nem tudó Fubuki neki ment ellenséges hajóknak, azokat ketté törve, majd ezek után még képes volt hazatérni. (Azt a csónakot is így semmisítette meg, amin John F. Kennedy végzett szolgálatot.)

Az Egyesült Államok háború végi fölényét természetesen ezen romboló sem bírta, kettő élte meg a ’45 szeptember másodikát, amikor az amerikaiak lefoglalták, mind a kettőt. Egyiket átvizsgálták és szétszerelték, a másikat a szovjeteknek ajándékozták, akik jobb híján 1963-ig szolgálatban tartották a Csendes-óceánon.

A hajók pontos történetét, szolgálati naplójukat és egyedi jellemzőiket külön cikkben fogjuk tárgyalni, amely (valószínűsíthetőleg) ‘szolgálati napló’ néven fog megjelenni.

Játékban

A War Thunder-be a 1.89-es frissítéssel érkezik a Fubuki osztály elsőtagja valószínűleg 4.0-s BR-rel.

A hajó egy kezdeti 1930 és 1934 közötti állapotában kerül be a játékba ez két dupla 13 mm-es légvédelmi fegyverzetet, nagyobb 70 km/h-s végsebességet, viszont kisebb oldalirányú stabilitást jelent. (már, ha utolsó be van építve a játékba)

A War Thunderben a hajó 2500 tonnát nyom, ami legalább 600 tonnával több, mint amennyit a valóságban nyomott (ezen fejlesztéskori állapotában), ez azt jelenti, hogy tömegét a játékban majdnem egy harmadával növelték (131 %-ára).

Ez persze a hajó erényeit csak korlátozott mértékben csökkenti, kiváló mobilitása, és erős főfegyverzete miatt továbbra is egy veszélyes hajó lesz, amitől minden ellenséges romboló.

Sajnos a ’20-as évek fegyverzete miatt a repülök és közel kerülő csónakok ellen ez is viszonylag védtelen lesz. De csapattársainkhoz közel maradva, talán nem leszünk akkora veszélyben.