Bemutatók

MiG-19 — a supergyors szovjet

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves játékosok!

A hangsebesség áttörésére képes első igazi szovjet vadász, a MiG-19 bemutatása következik.

Története

Az ötvenes évekre felmerült a szovjetekben légi erejük fejlesztésének igénye. Az Egyesült Államokkal folytatott fegyverkezési versenyben nem kisebb feladatot, mint a hangsebesség átlépését tekintették célnak. 

A hangsebesség közeli sebesség a tengelyhatalmi erőket is foglalkoztatta a háború előtt és közben, azonban a légerők viselkedési megváltozásai hangsebesség közelében eltántorították a fejlesztőket, és csakis rakéta meghajtású gépekkel tudták ezt elképzelni, mivel a robbanómotorok és a korai sugárhajtóművek “lefulladtak”, illetve a sárkányszerkezetet is addig nem tapasztalt erőhatások érték.

Így a MiG-19 tervezésénél a feladat nem volt csekély. A lehető legrövidebb időn belül, létre kellett hozniuk egy vadászgépet, ami alkalmasan felveheti a harcot az amcsik vadászaival, de sebességben azokat túl tudja szárnyalni.

A sürgetések ellenére is egy teljesen új, az addigi technológián túlszárnyaló sugárhajtóművet kellett szerkeszteniük. Ez végül ’53-ra történt meg, a meghajtás először Mikulin nevét viselte (AM-5), de mikor őt 1956-ban “leváltották” a ‘motort’ is gyorsan átnevezték Tumansky RD-9-re.

A motor létrejötte már így is túl késő volt a szovjet vezetés szerint így a sárkány megtervezésére még kevesebb időt hagytak. A tervezők így egy teljesen új kialakítás helyett, a MiG-17 testét vették alapul és azt alakították át hangsebességnél gyorsabb sebesség tolerálására. 


A Repülő

Az elsőtől ezek miatt megörökölte az előnyöket, de a hátrányokat is. Fantasztikus sebességi adatokkal, emelkedéssel és gyorsulással rendelkezett köszönhetően a kettő darab beépített RD-9-nek.

Viszont a nagy teljesítmény mellé veszélyek is járultak. A hajtómű hajlamos volt spontán kigyulladni, de közepes üzemanyagszint mellett az üzemanyagtartály berobbanása sem volt ritka. A hűtés sem volt elégséges, így a túlmelegedés is gyakori problémákat okozott.

A sárkányszerkezet a sebességet kitűnően, viszont a fordulókat annál kevésbé bírta. A lassabb, de strapabíróbb gépekhez szokott pilóták túl aktív kormányhasználata nagy sebességen gyakran törte szét repülés közben a gépet. A kormánykitérítés beszűkítésével járó megoldásra viszont nem akartak hagyatkozni, mivel alacsony sebességen kiváló fordulási értékkel rendelkezett a MiG. A sebesség befolyásolta botkormánymozgástér szűkítés akkoriban még túl bonyolult rendszer volt, azt csak később, az exportra szánt darabokba szerelték be.

A nagy végsebesség és kiváló gyorsulás megfelelő védelmet nyújtott a gép számára. A megfelelő támadóképességről pedig kezdeti darabokban két 23-mas gondoskodott, amit később 30 mm-esre cseréltek egyenként 70 lőszerrel, ez két-három rövid sorozatra volt elegendő, megfelelő célzás esetén az ellenfélnek esélye nem volt a túlélésre.

A PT verzió fegyverzete tovább bővült két darab egyesével indítható önvezérelt, Vympel K-13 levegő-levegő rakétával ezzel tovább bővítve légi célpontok elleni fegyverzetét. 


Szolgálat

A MiG-19 évtizedeken keresztül szolgált, és ma az egyik legközismertebb hidegháborús vadászgéppé vált. Első bemutatkozása a vietnámi háborúban történt, széleskörűen a Nixon-korszakban használták.

Legtöbb légi győzelmét is ezen időszakban érte el, általános ellenfele az F-4 volt. Egyik első győzelme érdekesen alakult, habár a ellenséges Starfighter már mögé került, és a rakétaindítástól pillanatok választották el, motorhiba miatt kapott találat nélkül esett le az égből, a szovjet pilótát pedig elkönyvelt légi győzelemmel jutalmazták. 

A MiG-19 előnyeit még az amerikaiak sem vitatták, sokkal nagyobb sebessége és alacsony sebességen való jó fordulóképessége miatt nagyon tisztelték. Legnagyobb hátrányának nagyon rövid hatótávja számított. Egy légi harcban átlagosan csak 5-6 percig tudott csak részt venni, mielőtt vissza kellett volna fordulnia a reptérre. (A gyakori meghibásodások a másik oldalon is ugyan úgy jelen voltak, így az nem volt az amcsik számára sem furcsa)

Másik hatalmas előnyét megtartott gépágyúi jelentették. Az USA nem szerelt vadászaira gépfegyvereket, hanem teljesen a levegő-levegő rakétákra hagyatkozott, pedig ezek nem voltak megbízhatóak és az ellenük kialakított védelmi rendszerek is nagyon gyorsan fejlődtek. A MiG-19 ezzel szemben hibás rakétákkal, vagy rakéták nélkül is rendelkezett nagyon veszélyes fegyverrel az ellene harcoló vadászokkal szemben. A tanulságot az amcsik is leszűrték, legtöbb vadászuk orrában, a 20 mm-es Vulcan gépágyú, alapfelszereltség.


Játékban

A MiG-19 jelenleg egyeduralkodó, korának egy kiemelkedő természetes ellenfele nincs még a játékban, a korábbi generációs vadászok, és a kevésbé gyors “supersonikus” jet-eknek pedig esélyük nem lesz a MiG elfogására, ha azt tapasztalt pilóta vezeti. Fantasztikus emelkedése és legyőzhetetlen végsebessége elől senki nem tud majd menekülni, így a csak a sebességükre hagyatkozó más védelmi fegyverzettel nem rendelkező repülők kora az 1.85-tel leáldozott.

Két darab 30 mm-es gépágyúja hihetetlen tűzgyorsaságának, és még nagyobb sebzésének köszönhetően, jó célzással egy rövid kis sorozat bármilyen célpont likvidálására elegendő, és ha kifogytunk még ott vannak a levegő-levegő rakéták.

Ó a rakéták. Jelenleg a valóságtól nagyon távol álló a működésük. A célpont befogása ugyan könnyed, de a rakéta néha az Istennek sem akar elindulni, és néha akkor is elveszti a célt, és újra a bemérését kéri, ha folyamatosan a mögött állandó távolságra haladunk, arra nézve.
De ha egyszer elindult, a valóságot meghazudtoló módon követi az ellenfelet, akár egy másodpercen belül több 90 fokos kanyart is véve, a tereptárgyak sem védenek meg minket, ugyanis a hegyeket a rakéta nemes egyszerűséggel keresztülmegy, megsemmisítve annak másik oldalán a hegy mögé rejtőző repülőt. Ha egyszer elindult nem ismer az semmiféle fizikai törvényt, a célpontra ráragad és el nem ereszti.
Bár mire a megengedi a rendszer elindítani a célpontra a rakétát, addigra azt már vagy 6-szor lelőhettük volna.

Mivel a gép feladata a légtér uralma volt, semmilyen földi célpontok ellen használható fegyverzettel nem rendelkezik. Aki a 30 millist akarná használni földi célpontok ellen, annak rendelkezésére áll páncéltörő, APHE lőszer, kemény kettő milliméter átütéssel.

Természetesen szovjet géphez méltán uralni fogja a saját 10.0-s BR-jét, és a legfélelmetesebb ellenfelek egyike lesz, bármely repülő számára. Kiváló sebességét, gyorsulását és emelkedését kihasználva, pedig semmi nem lesz, ami komoly veszélyt tudna jelenteni rá.

A hangsebesség feletti repülés (folyamatos) képi jelensége
A célzást kicsit nehezíti….

Összes magyar cikk az 1.85-ös frissítésről!


Forrás: War Thunder
Reklámok

2 replies »

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s