Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves olvasó!

A Gangut volt az első orosz csatahajó, amit már a Dreadnought megjelenése és kialakítása alapján készítették, az első orosz “modern” csatahajónak tekinthető.

Oroszország mindig is vágyott Kelet-Ázsia északi területeire, amiben legnagyobb ellenfele Japán volt. Ez a 20. század elején sem volt másképp. Japán felajánlott egy egyezséget Oroszországnak, hogy elismeri Oroszország területeként Mandzsúriát, ha az oroszok feladják a Koreai-félsziget északi részének birtoklására való követelésüket.

Az oroszok egyeztetés helyett, 1904-ben, megtámadták Japán-t abban reménykedve, hogy a nemrég 1895-ben véget ért (előbbi által megnyert) Japán-Kínai háború legyengítette Japánt. Az eredmény viszont pont fordítva sült el, az oroszok szárazföldön kisebb előnyben voltak, viszont tengeren semmi esélyük nem volt, persze próbálták kerülni a nyílt tengeri csatákat, de a japánok jobb stratégának bizonyultak, és belekényszerítették ezekbe az oroszokat. (Vagy a hajóikkal is csatába szállnak, vagy hagyják a japán hajóknak, hogy a szárazföldi sereget zavartalanul bombázzák.)

[Legkomolyabb a Tsushima-i csata volt, ahol az oroszok csatahajó szintjén kétszeres túlerőben voltak, azonban a japánok kihasználva cirkálóik és rombolóik segítségét – hajóveszteség nélkül – megsemmisítettek 7 csatahajót, emellett pedig 14 egyéb hajót (cirkálót, rombolót) elsüllyesztettek, 7-et elfoglaltak, 6-ot pedig harcképtelenné tettek.]

1905-ben a háború nagyon komoly orosz vereséggel és az Orosz Birodalom első kommunista puccskísérletével zárult, akik megérezték a vérszagot Oroszország lerombolására. (Ekkor ez még nem sikerült nekik, de Lenin utólag ezt csak az 1917-es Bolshevik forradalom főpróbájaként említette.)

Fejlesztés

Miután sikerült visszaállítani a rendet Oroszországban 1907-ben kiírtak egy pályázatot egy új csatahajó építésére, hogy pótolják a japán ellen elszenvedett veszteségeiket.

A pályázat egy 22,000 tonnás csatahajó megtervezéséről szólt, amelynek 4 darab három ágyús toronnyal és bennük 12 inch-es (30.5 cm-es) lövegekkel kellett rendelkeznie, amelyek mind tudnak a hajó minkét oldala felé lőni. Emellett pedig a hajónak képesnek kellett lennie a 40 km/h átlépésére. Mivel Oroszország nem rendelkezett sem megfelelő ipari létesítménnyel, sem a kellő tapasztalattal rendelkező tervezőkkel, a pályázatot nemzetközivé tették.

A Vickers azonnal rá is ugrott a lehetőségre, mivel a legutóbbi hajót is ök építették az oroszoknak, viszont pont azon hajó körül kialakult botrányok miatt a jelentkezésüket elutasították, a nyertes a német Blohm und Voss lett. (Habár itt is kialakult kisebb súrlódás, Franciaország – Németország ellen – hatalmas pénzekkel támogatta Oroszország felfegyverzését, és nagyon nem tetszett nekik, hogy a pénzük Németországhoz került.)

Tulajdonságok

Meghajtása eredetileg Parson gőzturbinákat, és nagy méretű Belleville kazánokat tartalmazott, viszont az oroszok még a tervezők biztosítéka ellenére is féltek attól, hogy a 45,000 lóerő kevés lesz a végül 25,000 tonnára hízott hajó 40 km/h feletti sebességre való gyorsítására, így a nagy Bellville-ek helyett a kisebb Yarrow [brit] kazánból szereltek be 25-öt.

Eredményképp a hajó alap teljesítménye lecsökkent 42,000-re, viszont vészhelyzet esetén, a kazánok “túlfűtésévél” akár, 52,000 lóerőt is le tudott adni a meghajtás, amivel a hajó a 44 km/h-t is át tudta lépni. Hátránya a Yarrow kazánoknak, hogy sokkal kevésbé voltak megbízhatóak és még folyamatos és gyakori karbantartás mellett is használat során egyre romlott a hatékonyságuk és ezzel a hajó teljesítménye is.

Fegyverzete a megszabott 12 db 30.5 cm-es ágyú lett, hármasával elosztva négy toronyban, kettő a hajó közép, egy a tat, egy pedig a orr részén foglalt helyet. Itt újabb viszály alakult ki, mert míg a tervezők felismerték, hogy ezen megoldás növelte a hajó pusztítóerejét (több ágyú tud egyszerre egy célpontra nézni), stabilitását, és védelmét is (a lőszerrekeszek hosszirányban a hajó közepén helyezkednek el, így több réteg páncél is védi öket), a tisztek viszont ellenezték a megoldást, mivel közelharcban egy célpontra fókuszálva a hajó másik oldalán megjelenő ellenfélre való tüzeléshez átfordítani a tornyokat nagyon sok időbe telt, emellett pedig a másodlagos fegyvereket nem lehetett a fedélzeten elhelyezni, mert akkor akadályozták volna a fő ágyúkat, így azokat a vízfelszínhez közelebb a hajó oldalára kellett szerelni. (Utólag felismerték, hogy ez a kisebb hajók és csónakok becélzásánál előnyt jelent.)

Másodlagos fegyvere a hajó oldalán 8-8 12 cm-es ágyúból és 4 torpedóvetőből állt, légi célpontok ellen utólag felszerelve fél tucat 76.2 mm-es ágyú védte, ami a második világháborúra kiegészült 37 mm-es ágyúkkal, és 12.7 mm-es géppuskákkal. Ezek száma kortól és hajótól függően eltérő volt, a Gangut esetén legnagyobb légvédelmi fegyverzete 1941-ben 12 db 37 mm és 12 db 12.7 mm-est jelentett, ami 1944-ben további négy 37-essel és két 76-ossal bővült. (Összesen: 8 db 76.2 mm, 16 db 37 mm és 12 db 12.7 mm.)

A hajónak nemcsak tömege, de mérete is sokkal nagyobb lett a kívántnál. A 180 méter hosszú és 27 méter széles, hajó alja 9 méterrel süllyedt a vízfelszín alá, fél méterrel többel, mint azt eredetileg tervezték.

Tömegének és méretének tervezetthez képest való növekedéséhez leginkább páncélzata járult hozzá. Tanulva a japánok elleni vereségből a hajó oldala mellett a fedélzetet is bepáncélozták, mivel több hajójuk is egyetlen átütő találat nélkül semmisült meg, a felülről érkező japán HE (‘robbanó’) lövedékek pusztító hatása miatt.
Az egész fedélzet bepáncélozása persze hatalmas tömeget jelentett, így övpáncélzatának a régebbieknél vékonyabbnak kellett lennie, ezt rétegelt megoldással és jó minőségű Krupp acél felhasználásával orvosolták. (A rétegelt páncél kiválónak bizonyult a németek számára is az angol nagy átütésű páncéltörő lövedékekkel szemben, viszont a német fejlettebb lövedék már kifogtak rajta.)

Az övpáncél fö része 225 mm volt, amely a hajó szélein 150, míg felső részén 100-125 mm-esre vékonyodott, a belső páncél 50 mm-es volt, míg a válaszfalak 12 mm-esek, a citadellát 75 mm páncél védte.
A fő tornyok páncélzata szemből és oldalról 203, felül 100 mm volt, a hídé 253 mm és szintén 100 mm, a másodlagos 12 cm-es ágyúkat 76 mm páncél védte, míg a fedélzetet fontosabb részeken 37, ami folyamatosan csökkent 25,19 és 12-re a kevésbé fontos helyeken. További védelmet nyújtott, hogy a széntárolók a kazánokhoz a hajó oldalában helyezkedtek el, így a lövedékeket az is meg tudta állítani, a fontosabb modulok elérésétől.
Legnagyobb gyengesége a páncélzatok közti rések voltak, illetve hogy a már így is nagy tömeg miatt a vízfelszín alatti rész szinte semmilyen páncélzatot nem kapott, így torpedók és aknák ellen a hajó teljesen védtelen volt.

A terveket 1907-ben el is fogadták, viszont az építés Oroszország gyenge anyagi helyzete miatt csak 1911-ben kezdődött meg, a négy Gangut osztályú csatahajó 1915-re készült el, pont időben az első világháborúra. (Neveik: Gangut, Petropavlovsk, Sevastopol, Poltava)

Szolgálat

A háborúba azonnal bevetették őket, bizonyos rendszereknek finomhangolására sem maradt idő, szerencséjükre a hajónak rengeteg ideje maradt tűzpróbákra, mivel (szülővárosuk) Szentpétervár és a Finn-öböl védelmére nevezték ki őket, tartva egy német inváziótól, ami viszont sosem történt meg, így a 4 Gangut az egész első világháborút nyugisan, próbákkal és aknatelepítők kíséreteként töltötte.

Az első világháborús vereség, a matrózok gyenge élelmezése és a propaganda hatására a hajókat sikeresen megszerezték a bolsik, akik az Orosz-pártiak állásainak bombázására használták őket. Ugyan egyik hajó sem szenvedett komolyabb károkat harcokban, azonban hibás használat miatt a Poltava majdnem teljesen leégett, habár a második világháború alatt többször is elkezdték az akkor már Frunze-re átnevezett Poltava helyreállítását, a pénzhiány illetve annak következtében, hogy addigra az alkatrészeiért teljesen szétszedték a hajót, ez sosem valósult meg.

A 3 másik Gangut részt vett a második világháborúban, irányzó és távolságmérő rendszereiket folyamatosan fejlesztették, illetve a német repülök hatékonysága miatt, légvédelmi fegyverek tucatját szerelték rájuk.

A Barbarossa hadművelet alatt, nem csak a páncélosok és páncélgránátosok, de a német flotta sebessége is meglepte a Szovjetuniót, a Gangut és Petropavlovsk még Tallinnban volt Észtország szovjet megszállását biztosítva, mikor a Kriegsmarine már megindult Leningrád (Szentpétervár) elfoglalására. A német hadüzenet hatására ugyan megpróbáltak elmenekülni, viszont a németek hamar utolérték öket, a Petropavlovsk német 15 cm-es hajóágyúk hatására súlyosan megsérült és süllyedni kezdett, a munkát két Stuka 250 kg-os bombája befejezte. Később a sekély vízből a szovjetek ki tudták emelni, és úszó tüzérségi erődnek használták a háború végéig.

A Gangut megmenekült, kapott további légvédelmi fegyvereket és 1944-ben az angoloktól egy Type 279 légi célpontok elleni radart, a háborúban Leningrádot majd annak visszafoglalása után finn nagyvárosokat bombázott.

A Sevastopol-t még a háború előtt átvezényelték Sevastopol-ba, ahol a német csapatokat bombázta, majd mikor a német hajók megérkeztek, az oroszok visszavonták a frontról, félve, hogy a sok cirkáló és romboló mellett a csatahajójukat is elvesztik a Fekete tengeren.

Végül a Gangut és a Sevastopol is túlélte a háborút, komolyabb tengeri csatában nem vettek részt, mivel a szovjetek túlságosan féltek az elvesztésüktől, a háború után kiképzőhajónak használták őket, majd 1956 és ’58-ban mindkettőt szétszerelték. A Gangut osztályból legtovább a (még 1919-ben leégett) Poltava tornyai éltek amiket a háború után átszállították Sevastopol-ba parti tüzérségnek, egészen 1987-ig szolgálatban maradtak.

Játékban

Az 1.103 “New Power” frissítés kedvcsináló videójában láthattunk 5 db 1905 és 1918 közötti csatahajót, abból az egyik elég nagy valószínűséggel a Gangut volt, így reménykedhetünk, hogy a frissítéssel valamelyik Gangut a War Thunder-be is bekerül.

Valószínűleg a Gangut lesz a legfiatalabb csatahajó a bekerültek közül, aminek komoly fegyverzete és megfelelő páncélzata még kisebb sebessége mellett is komoly veszély fog jelenteni minden vízi célpontra.

A légvédelmi képessége már kérdéses mivel nem tudni, hogy eredeti, első világháborús, második háború eleji, vagy második világháború utáni felszereltséggel kerül a játékba. Ha valamelyik korábbi, akkor a repülök elég nagy veszélyt fognak jelenteni rá, mivel az a pár 76.2 mm-es ágyú sima (nem “közelségi robbanós”) HE lövedéke vadászok ellen nem sokat ér, viszont egy második világháború utáni változat, a rengeteg 37 mm-es ágyúval, 12.7 mm-es géppuskával, illetve radarral kiegészülve már bőven elég lesz bármilyen repülő ellen.

A játékba a Poltava még első világháborús felszerelésével kerül, így a kiegészítő fegyverei elég gyengék lesznek, ami a repülők elleni védtelenséget jelenti. Mindenképpen a modernebb második világháborús hajókkal kell maradni, ha biztonságban akarunk lenni a repülőktől.