Bemutatók

Ju 388J “Störtebeker”— a bombázóelhárítás rotoros királya

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves olvasó!

Németország a háború második felében hatalmas (civil és katonai) áldozatokat szenvedett a szövetséges bombázások miatt. Ezt egy korszakalkotó kétmotoros nehézvadász kialakításával akarták elhárítani, azonban az idő, és a nagyvárosok lakosságának egyre nagyobb felháborodása sürgette őket, minél hamarabb megoldást kellett találniuk. Ez lett a Ju 388, egy nagy magasságokon is kiváló teljesítményt produkáló, gyors és masszív nehézvadász halálos fegyverzettel.

(Nevét Klaus Störtebeker 14. századi német hajókapitány után kapta.)

Klaus Störtebeker szobra Hamburgban

Története

A szövetséges bombázások sújtották a német ipart, tönkretették a német infrastruktúrát és rombolták a civil lakosság háborúról alkotott képét, és vezetőikbe vetett hitét. (“Hiába a gazdasági fellendülés és félelmetes hadsereg, ha a vezetők nem tudnak minket megvédeni az ellenséges bombatámadásoktól.”)

Ezek a támadások 1942-től, egyre erősebbé és gyakoribbá váltak, és csak együléses vadászgépekkel való elhárításuk költséges és nem eléggé hatékony eljárásnak bizonyult.

A németeknek minél előbb megoldást kellett találniuk. Az akkori Bf 110-es vadászok emelkedése nem volt elegendő, hogy a bombázókat ég a célpont elérése előtt el tudják kapni, a Ta 154 és He 219 pedig hiába rendelkezett megfelelő emelkedéssel, az csak az ellenséges bombázók 10 km magasság fölé való felkényszerítésére volt elég, viszont a bombázások folytatódtak, mivel a két említett gép ilyen magasságokba már nem tudta követni a bombázókat. Egyértelművé vált, hogy ide valami újjal kell elődrukkolniuk.

A tervezést nem akarták a semmiből elkezdeni, így alapnak elővették a világháború legsokoldalúbb és talán legjobb harcászati bombázóját a Ju-88-ast, amely sebességében elérhető magasságban, illetve bombázási kapacitásban és lehetőségekben is kiemelkedően teljesített és lényegében a németek Bomber-A-jának tekinthető.

A Ju 88 fejlesztett típusa a Ju-188 még kiválóbb teljesítménnyel büszkélkedhetett gyártásának 1940-es beindulása óta. Nehézvadász változattal már a 188 is rendelkezett, a beleépített 2020 lóerő leadására is képes motor akár 700 km/h órára is tudta gyorsítani a gépet, és akár 14,000 méter magasságig is fel tudta vinni, viszonylag jó emelkedési értékkel.

A 388 tervezését a 188 ezen J típusának alapjául vételével kezdték, az első 388 ennek tiszteletére szintúgy a J megjelölést viselte. Viszont a folyamatos nagy magasságban való repüléshez komoly fejlesztésekre volt szükség.


Repülő

A túlnyomásos pilótafülkét sokkal ellenállóbbra és egyszerűbbre cserélték, hogy ezzel is csökkentség a hiba esélyét, illetve pár bekapott találat nem kényszerítette a pilótát az elhárítás beszüntetésére.

A régebbi típusokon megszokott kiálló védelmi állásokat megszüntették, ezzel is javítva a gép légellenállását, egyetlen védelmi fegyvere egy 13 mm-es ikergéppuska volt a gép farkában, amit a lövész távvezérléssel kezelt, a már He 177-en kiválóan bevált módszerrel. Ezen megoldás kiváló betekintési szöget biztosított a géppuskának és a lövész testi épsége is nagyobb biztonságban volt, miközben vakfolt nélkül tudta lőni a gépet hátulról támadó vadászokat. (egy 700-zal haladó repülőt nem nagyon lehetett más irányól támadni, mint hátulról.)

A gép fegyverzete nagyon sokszínű volt, a védelmi fegyverzetről már szót ejtettünk, de mivel fő feladata ezen altípusnak az ellenséges bombázók elhárítása volt, így támadófegyverben sem szenvedett hátrányt.
Két 20 mm-es MG151 és két 30 mm-es MK 108 gépágyú kapott helyet a gép törzsén, utóbbiakat tetszőlegesen lehetett MK 103-ra cserélni.
Ezen felül még rendelkezett két srégen felfele tüzelő (Schräge Musik) 30 mm-es MK 108-as gépágyúval is. Ezeket szintén lehetett cserélni 20 mm-es MG 151-re a hatótávolság növelése céljából. (Utóbbinak kb. fél km-rel nagyobb volt a hatékony lő-távja.)

Motorból három különböző típust próbáltak, a gép repülési teljesítményét is ezek határozták meg.

Az elsőbe két turbófeltöltővel rendelkező 1800 lóerős BMW 801J került. Ennek azonban túl gyenge teljesítménye csak alig több, mint 600 km/h-ra tudta felgyorsítani a gépet, illetve a motor megoldása miatt, komplikált lett volna a forgásirányt változtatni, így a próbatípus oldalra billenő tendenciával rendelkezett.

A második a két lépcsős turbófeltöltővel rendelkező Junkers Jumo 222 motor került egyenként 2500 lóerős teljesítménnyel. Itt már a két légcsavar ellentétes irányba forgott.

A harmadik a Junkers egy másik motorja a Jumo 213E, amely turbófeltöltőben megegyezett az előzővel, viszont sokkal egyenletesebben teljesített nagy magasságon. A légcsavarok itt is ellentétes irányba forogtak, stabilitást adva a repülőnek.

A Jumo motorokkal már a gép végsebessége meghaladta a 700 km/h-t. Igaz a legújabb radarrendszer antennái sokkal nagyobb légellenállással rendelkeztek, mint elődeié, így az új radar beszerelése után a gép végsebessége 25 km/h-val csökkent.

A J változaton kívül volt még bombázó (K), felderítő (L) és torpedóbombázó(M) változata is. Mindhárom változatról leszerelték a támadófegyverzetet, helyette a K 3000 kg bombaterhet kapott, az L sebességben és felderítő eszközökben emelkedett ki (duh) illetve átdolgozták a pilótafülkéjét, hogy abból lefele jobb legyen a kilátás, míg az M két torpedót szállított volna(illetve megtartotta volna a két MK 103-at), de ezen verzió sosem került sorozatgyártásra.


Szolgálat

A gyártás 1943-ban tudott elindulni, de a folyamatos bombázások miatt a háború végéig csak körülbelül 100 darab készült el. A legtöbb hivatalos irat és napló a bombázásokban elkészült.

(Ironikus, hogy pont az a gépnek, amely a bombázásokat volt hivatott megakadályozni, ennyire megszenvedje a bombázásokat. [A legtöbb német találmánynak a bombázások vetettek véget, tbh – a szerk.])

Egy felderítő (L) darabot az amerikaiaknak Merseburgban sikerült a Junkers gyárban elfoglalniuk. Ezt az USA-ba szállították, ahol először próbarepüléseken végigcsodálták képességeit, majd szétszerelték, hogy megoldásait felhasználhassák saját repülőgépiparukban. A túlnyomásos pilótafülke kialakítása komoly befolyásoló tényező volt egyes sugárhajtású vadászaik ezen elemének tervezésénél.

Amerikaiak az elfoglalt Ju 388 előtt.

Táblázat


Játékban

A Ju 388J első prototípusa a legújabb összerakós event nagyobbik repülődíjaként kerül a játékba, tier IV-es nehézvadászként. (BR-jét pontosan még nem tudjuk.)

Mivel a játékba az első prototípus kerül, ezért még régebbi alkatrészekre/elemekre számítsunk. Ilyen például a régebbi radar, de a motorból is a gyengébb csak 1800 lóerős BMW kerül majd bele, ami lecsökkent végsebességet és viszonylag gyenge emelkedést jelent majd.

Fegyverzete alapból a MK 108-as támadó gépágyúkból, és 20 mm-es Schräge Musik-ból fog állni. (Arról, hogy lehet-e majd a fegyverzetet, a valósághoz hasonlóan, tetszés/feladat szerint megválasztani szintén nem közöltek információt.)

2 replies »

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s