A T-54-es több ok miatt is jelentőségteljes harcjármű a történelemben, egyik – ami számunkra fájdalmasabb – hogy első harci alkalmazása az 1956-os forradalomban Budapesten történt, a másik, hogy a T-55-el együtt a legnagyobb mennyiségben készült harckocsi a világon (80.000-100.000 közé teszik a gyártási mennyiséget) illetve meghatározta a következő generációs szovjet/orosz harckocsikat. A felújított, modernizált változatai mai napig számos hadsereg kötelékében szolgálnak és harci bevetéseket is teljesítenek. A jelenlegi konfliktusokban a 60 éves tankok ugyanolyan jó szolgálatot tesznek, akár az amerikai ultramodern M1 Abrams harckocsik.

A II. világháború második felében, a német Tiger és Panther harckocsik bemutatkozását követően szükség volt egy új közepes harckocsira a T-34 korlátozott továbbfejlesztési lehetőségei miatt. Az Objekt 136-os néven megindított kísérleti program végeredménye lett a T-44 közepes harckocsi, amely a német Panther-hez hasonló paraméterekkel rendelkezett. 90 mm-es döntött frontpáncélzata és alacsony kialakítása már magán hordozta a hidegháborús szovjet harckocsik jellegzetességeit. Lövegtornya ugyanakkor alig tért el az előd T-34/85-től, fő fegyverzete a 85 mm-es ZIS-53-as löveg volt, amely ekkoriban már nem volt elegendő. Ugyanakkor jelentős mérnöki tényező, hogy a T-44 csak 30 tonnát nyomott. A T-44 végül nem vett részt a második világháborúban, de már sorozatgyártásra került és 1949-ig nagyjából 2000 db készült belőle. A T-44 felfegyverzésére több kísérlet is történt 100 és 122 mm-es lövegekkel, de azok túl nagy méretűek voltak a harckocsi tornyához képest, így a típus végül is leváltásra került.

Fejlesztések

T-54-1 (1949)

Első verzió a T-54-1, jól látható az egyedi torony forma ami végül nem vált be / tanks-encyclopedia.com

Még 1947-ben egy új kísérleti páncélos projekt indult Objekt 137-es jelöléssel. Fontos cél volt a T-44 hiányosságainak kiküszöbölése volt, ezért az új harckocsi ágyúja a 100 mm-es D10-es lett, amit egy teljesen új gömbölyű, 200 mm-es frontpáncélzatú lövegtoronyban helyeztek el, valamint a harckocsitestet is jelentősen átalakították, ez utóbbi frontpáncélzatát 120 mm-re növelték.

A T-54-1 (1949) díszszemlére festve.

Az új páncélos a T-54-1-es lett, sorozatgyártását 1949-ben indították meg. Teljesen új modell volt, ezért sok apró hiányossággal és technikai, tervezési problémával küszködött. A harckocsitorony túlságosan széles lövegpajzsa nem nyújtott kellő védelmet, azért azt át kellett tervezni. Körülbelül 1490 db készült belőle.

T-54-2 (1951)

T-54-2, jól megfigyelhető a jellegzetes tornya

1951-ben kezdődött meg a T-54-2 sorozatgyártása. Ez a változat egy teljesen új lövegtornyot kapott, aminek kialakításakor az IS-3-as nehéz harckocsiból indultak ki. Toronypáncélzata szintén 200 mm volt a legkritikusabb területeken és az első széria széles lövegpajzsát is átalakították, így az már sokkal kedvezőbb ballisztikai tulajdonságokkal rendelkezett. Az új lövegtorony hátsó felének kitüremkedő része a T-54-2 sajátossága, erről lehet könnyen azonosítani. A frontpáncélzatot 100 mm-re csökkentették. A fejlesztett hajtómű egy új levegő- és porelszívót kapott, valamint elláták előmelegítő berendezéssel, amely hideg időben csökkentette a motor melegedési idejét. A lánctalp szélességét 480 mm-re növelték, csökkentve a talajnyomást.  1951-ben csak 423 db készült belőle, majd 1952-ben még 800 db került legyártásra.

T-54-3 (1953)

T-54-3, torony tetején látható a gomba alakú szellőzőnyílás a töltőkezelő búvónyílása előtt.

1953-ben egy újabb áttervezésen esett át a tank és a T-54-3 elnevezést kapta. A jellegzetes tojás formájú, gömbölyű lövegtorony ekkor került a harckocsira, ami ezután az összes későbbi változatot (T-55) is jellemezte. A legnagyobb szabad szemmel látható különbség, mely megkülönbözteti a későbbi T-55-től, a torony tetején látható gomba alakú szellőzőnyílás a töltőkezelő búvónyílása előtt. A későbbi T-55-nél ezt a torony aljára helyezték, így ezt már szabad szemmel nem lehet látni. Illetve ami nem látható: a T-55 már rendelkezett ABV (atom-biológiai-vegyi) védelemmel, a T-54-esek nem.

T-54A és T-54B

T-54A hatalmas póttartályokkal

A fejlesztések természetesen nem álltak meg itt, az első lényeges módosítás a T-54A-n jelent meg: ez a modell már rendelkezett stabilizátorral, egy infravörös periszkóppal, átdolgozott (nagyobb teljesítményű) hajtóművel, valamint egy új (R-113-as) rádióval. Az 1955-ben elkezdődőtt a T-54B fejlesztése, amely hasonló modell volt, de még fejlettebb rendszerekkel rendelkezett. Többek között rendelkezett az új 100 mm D-10T2S harckocsiágyúval, amely el volt látva a  STP-2 “Tsyklon” kétirányú stabilizátorral. Új irányzótávcsövet és parancsnoki figyelőműszert is kapott, valamint megkapta a legújabb fejlesztésű APFSDS lövedéket is. 1957-től kezdték el gyártani.

T-54B, jól láthatóak a fejlettebb infravörös figyelőműszerek

Ezekből a változatokból több parancsnoki változat is készült (pl.: T-54K1, T-54AK1, T-54MK2), majd 1958-ban áttértek a jóval fejlettebb T-55-ösök előállítására. (következő cikkben)

A T-54-es első harci bevetésére, mint már említettem Budapesten került sor az 1956 forradalom és szabadságharc alatt. A bevonuló szovjet csapatok állámonyában voltak T-54-es harckocsik, amelyekből néhány példányt a forradalmárok is zsákmányoltak.

Kiégett T-54-es 1956-ban Budapesten. Fortepan/Nagy Gyula

Az 1950-es évek első felében a T-54-es még jelentős fenyegetést jelentett a NATO országok tankjaira, valamint még újnak és ismeretlennek is számított. Éppen ezért volt nagy jelentőségű, amikor a budapesti harcok alatt a forradalmárok egy zsákmányolt T-54-el behajtottak a brit nagykövetségre, ahol a páncélos komolyabb vizsgálat alá esett. A britek ezután kezdek bele a Centurion harckocsijaik tűzerejének fejlesztésébe, hogy elháríthassák a szovjet páncélos okozta fenyegetést. Ennek a fejlesztési programnak lett az eredménye a hidegháború egyik legjobb páncéltörő ágyúja a brit 105 mm-es L7, amely a későbbi generációs NATO harckocsik, mint a Leopard 1, M48A5 és M60 Patton vagy az M1 Abrams első verziójának sztenderd fegyvere lett.

Forrás: tanks-encyclopedia.com, wikipedia.com