Bemutatók

Landsverk Pansarbil Lynx (Hiúz)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves olvasó!

Az L-180 egy kiváló hatkerekű páncélautó volt, azonban négykerekű változata az L-185 már nem osztozott sikerességében. A Pansarbil ezen űrt töltötte be, kifejlesztésével már egy gyors és fürge páncélautó is rendelkezésére állt a svéd hadseregben.


Fejlesztés

A fejlesztés elég későn 1937-ben kezdődött, valószínűleg addig a Landsverk az L-60 továbbfejlesztésén (L-60B) dolgozott. Ezután viszont minden nagyon simán és gyorsan haladt.

Az első jármű 1938 januárjában el is készült, a sorozatgyártás pedig áprilisban be is indult, egy rövid megmérettetés után angol páncélautókkal szemben, amin a svéd harcjármű fölényesen győzedelmeskedett, kiváló terepjárási képességének és fürgeségének köszönhetően.

Dánia azonnal rendelt is belőle 18 darabot. Azonban a háború miatt csak 3-at szállítottak le, a maradék 15-t a Svéd Hadsereg lefoglalta és szolgálatba állította Pansarbil m/39 néven.


Tulajdonságok

A fö elvárás jó mobilitás volt, ez a végsebesség, a terepjáró képesség, és a gyorsulás mellet a gyors irányváltást és a szűk kanyarodóképességet is jelentette. A kormányzás mind a négy hajtott kereket vezérelte, így a kitérés és a legszűkebb utcák sem jelentettek nehézséget a harckocsi számára.

Fegyverzete 1 db 20 mm-es gépágyúból állt, emellett 3 db Madsen 8 mm géppuska állt rendelkezésre egy az ágyúval párhuzamosan, egy az elülső sofőr mellett, a másik a hátulsó sofőr mellett, mindegyiket géppuskás kezelte.

6 legénységi tag foglalt benne helyet. A Pansarbil teste függőlegesen tengelyre teljesen szimmetrikus volt, ez azt jelentette, hogy ‘előre’ és ‘hátra’ igazából nem létezett a harckocsi számára. Mindig amelyik irányba akart menni, az a sofőr vette át az irányítást, a váltó mindkét irányba négy sebességes volt, és a 140 lóerős Scania-Vabis motornak köszönhetően 70 km/h-ra tudta a Pansarbil-t felgyorsítani. (szintén mindkét irányban)

Ez igazán különlegessé és kiszámíthatatlanná tette a páncélautót ellenfelei számára.

A páncélzata ‘előröl’ és ‘hátulról’ 18 mm volt, a tornyát 20 mm páncélzat védte, míg az oldalát 8, összesen 7 tonnát nyomott.

A svédek is rendeltek a harckocsiból 30 darabot, ezeket 20 mm-es Bofors ágyúval és kicsit erősebb 145 lóerős Volvo motorral látták el. A végsebessége 73 km/h-ra nőtt. Az új változat a Pansarbil m/40 nevet kapta, gyártása csak 1941-ben indult meg.


Szolgálat

A 3 db sikeresen Dániába szállított Pansarbil m/39 mondhatni részt vett a világháborúban, azonban Dánia olyan gyorsan kapitulált, hogy a páncélautókat még beindítani sem volt idejük. A német uralom alatt a 3 Pansarbil a dán katonai rendőrség kötelékében szolgált.

A Dominikai Köztársaság 1956-ban a 20 db L-60 mellett a megmaradt 13 svéd Pansarbil m/39-t is megvette (kettő nem volt működőképes), amik szintúgy részt vettek a harcokban, amiket az Operation Power Pack hozott.

A Svéd Harckocsi Múzeumban mai napig megtekinthető.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s