Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves olvasó!

A Semovente 75/18 utódjával, a 75/32 (oldalági) továbbfejlesztett változatával fogunk foglalkozni, amely Olaszország legnagyobb számban gyártott rohamlövege volt a II. világháborúban.

A harckocsit építették az M14/41, az M15/42 és az M16/43 alvázára is, ezek a test és az abban található modulok szempontjából majdnem teljesen megegyeznek az alapot adó közepes harckocsikkal, viszont az ágyú, és a felépítmény megoldásai a gyártás sorozatossága miatt összekötik ezen három rohamlöveget, az alvázkülönbség jelentette különbségekről, külön fogunk foglalkozni.

Története

A Stug francia, majd keleti fronti sikerei mindvégig segédkeztek a Semovente rohamlöveg család fejlesztése útvonalának kijelölésében.
A 75/18 tökéletes volt, az elavult harckocsik, gyalogság, és egyéb célpontok ellen, viszont 1941-re a továbbfejlesztés szükségessége egyértelművé vált.

A tervezők előtt, két lehetőség állt, az egyik a 75/32 modello 37, a másik pedig a 75/34 modello 34 volt. Végül nagyobb hatékony lőtávolsága és magasabb átütési értéke miatt, 500 m 30°-on az l32 76, míg az l34 90 mm páncélt volt képes átütni [80%-os sikerességgel], a másodikat választották, azonban közbe jött egy probléma.

Több kellemetlenség összejátszása miatt, a 75/34-es ágyú, harckocsikba szánt, fejlesztett változatának a tömeggyártását nem tudták a Barbarossa hadművelet kezdete előtt elindítani, így az első tucatba mégis a 75/32-es ágyú került beszerelésre, amelyet sokkal könnyebb volt átépíteni a célra (tábori vs. légvédelmi löveg előd).
A 75/34 tömeggyártása csak 1942-re tudott beindulni.

Harckocsi

A különböző alvázzal rendelkező harckocsikat az ágyú kötötte össze. A 75/34 modello 34 harckocsiágyúvá fejlesztett változata 500 m 30°-on 90 mm páncélt volt képes átütni (80%-os sikerességgel). Ez elegendő volt bármely akkori szembe kerülő harckocsi nagy távolságból történő elpusztításához, azoknak a Semovente hatékony lőtávolságán belülre kellett jönniük, hogy esélyük legyen az elpusztítására.

A löveg jobbra és balra 16, lefele 12 felfele pedig 22 fokban volt kitéríthető. Ezzel elég jó betekintési területet tudott nyújtani a lövész számára, a harckocsi megmozdulása nélkül is, a függőleges értékek, alkalmassá tették arra, hogy a gyengébben páncélozott alsó részét elrejtve tudjon tüzelni, míg a gyalogság és könnyű célpontok számára akár 13 kilométerről is halálos volt, hatalmas hatótávolsága miatt. A közel kerülő páncélelhárító osztagok elleni védekezésre egy (a harckocsi tetejére) felszerelt 8 mm-es Breda géppuska állt a legénység szolgálatára ezt a töltő kezelte.

M41

A harckocsi teste szinte semmiben nem változott elődjétől, elölről 50 illetve a váltónál 30 mm páncél védte, oldalról és hátulról páncélvastagsága 25-30 mm volt, felülről pedig 15 mm. Ez a hozzá közel kerülő ellenséggel szemben (<500 m) már nem volt elégséges, így az alapból két rétegből álló elülső páncéllemezt ellátták még egy 25 mm-essel, így már összesen 75 mm páncél védte a legénységet a szemből jövő lövésekkel szemben, a hatékony védettsége viszont még ennél a 75 milliméternél is nagyobb volt, köszönhetően a rétegelt megoldásnak, ami körülbelül 105-110 mm-es hatékony páncélvastagságot jelentett hagyományos lövedékekkel szemben, a robbanó és kumulatív töltetekkel, pedig szinte lehetetlen volt beütni.
A 76 mm-es ágyúval felszerelt szövetséges harckocsik hatására páncélzatát további elemekkel látták el, ilyenek voltak a homok és cementes zsákok, vagy a lánctalp elemek felszerelése.

A löveg, nagyobb hosszúsága és átütése ellenére is könnyebb volt a 32-nél, így a harckocsi végső tömege 13 és fél tonna volt. Ezt az előbb említett harckocsihoz hasonlóan egy 145 lóerős FIAT SPA 15T M41 V8 dízelmotor hajtotta, 5 sebességes váltója 36 km/h-s sebességre tudta felgyorsítani.

M42

1942 második felétől az olaszok átálltak az új M15/42 alvázával való gyártásra, ez páncélzatban és kinézetben csak minimálisan változtatott a harckocsin, legnagyobb különbség a mobilitásban jelentkezett.

A rohamlöveget a legújabb 192 lóerő leadására képes FIAT SPA 15TB M-15 dízelmotorral és új 5 sebességes váltóval szerelték fel. Ez a végsebességét 40 km/h-ra növelte gyorsulását, pedig hatalmas mértékben javította.

Terepjárási képességei, habár a kortársaihoz képest elég jónak bizonyultak elavult duplakerekes forgóvázas réteges laprugói miatt (Sherman-eken van hasonló) a német vetélytársakkal szemben alul maradtak.
Fordulási köre 4 és fél méter volt, 40 fokos emelkedőt illetve 1 méteres függőleges magasságkülönbséget vagy egy 2 méter széles árkot volt képes leküzdeni.

Legnagyobb mennyiségben ezen típus készült el, feljegyzések szerint összesen kb. 200 látta meg a napvilágot.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

M43

Újabb változást 1943 hozott. Az új M16/43 hatalmas újításokat hozott. Az egész testet kiszélesítették, így sokkal több hely volt elérhető a legénység és a belső modulok számára.

A teljes páncélzatot átalakították, a felépítmény páncélzata oldalról és szemből is bedöntötték 25-30 fokban, az elülső páncélzat már gyárilag 75 mm vastag volt, ezen felül felszereltek egy újabb 25 mm-es lemezt, ami nem csak a harckocsi elejét, de az oldalát is lefedte, ezzel a küzdőtér teljesen védett lett a páncéltörő rakétákkal, robbanó töltetekkel és kumulatív löszerekkel szemben. Hatékony (össz.) vastagsága elérte a 140-150 mm-t.

Motorja maradt az SPA 15TB viszont fejlesztett váltót és felfüggesztést kapott így már képes volt elérni a 45 km/h-s végsebességet is mobilitásban pedig majdnem utolérte a StuG III-at.

A hadsereg 1943-ra 500-at rendelt belőle, de csak egy tucat épült meg belőle, mielőtt átálltak a 75/46 típusú ágyúval felszerelt változat gyártására.

Szolgálat

A nagyobb afrikai csaták (mint El-Alamien) nagy részében csak kis létszámban vett részt. Olaszország védelménél tudták hatékonyan bevetni nagy mértékben.

Az olasz kapituláció után a németek szolgálatba állították a megmaradtakat, illetve gyártását is folytatták korlátozott mértékben, hivatkozási száma a 851(i) lett.

Teljesítményéről az olasz seregben kevés feljegyzés maradt. Legénysége számára sokkal jobb túlélési esélyeket biztosított mint a szövetséges harckocsik, viszont a hatalmas túlerővel szemben nem bizonyult annyira eredményesnek, mint a német vagy akár a magyar harckocsik. (Zrínyik esetenként húszszoros túlerőt is vissza tudtak verni. [Igaz ők orosz harckocsik ellen harcoltak])

A németek nagyon szerették, ugyan mobilitásban alul maradt a StuG-gal szemben, de páncélvédettsége sokkal jobb volt, így jobban bírta a pofonokat is, bátrabban tudtak vele bemenni a harc sűrűjébe.

Táblázat

Játékban

A War Thunderben a M42 és M43 alvázzal rendelkező Semovente található meg az első tier II-es 3.3, míg a másik Tier III-mas 4.0 csataértékkel(BR). Mindkettö az 1.85-ös frissítéssel került a játékba.

Az adatai olasz harckocsiknál megszokottan erősen eltérnek a valóságostól, így mind átütésében, mind páncélvédettségében találhatunk kivetni valót. Előbbinél kis vigasz, hogy a lehetőségünk van a német HEAT lövedék használatára, míg páncélzatunk, ha korlátozottan is, de még így is használható.

Aki egy közepes mobilitással rendelkező, masszív, jó fegyverzettel ellátott páncélvadászt (rohamlöveget) keres tier II-III környékén, az megtalálhatja számításait az olasz Semovente 75/34 kifejlesztésével. Leginkább távharcra ajánlott, ugyanis forgási sebessége nem annyira kiváló, oldalába kerülve, pedig szinte bármi meg tudja semmisíteni.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Összes magyar cikk az 1.85-ös frissítésről!