Bemutatók

Pvkv “harckocsicsalád” — második világháborús harckocsik átépítése hidegháborús viszonyokra

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves olvasó!

Svédország már a középkor óta legnagyobb katonai riválisának és veszélyforrásnak Kelet-Közép- és Kelet-Európát tekintette. A 16. századtól ezen területen a legkomolyabb ellenfele Lengyelország volt, ez viszont a 18. századra Lengyelország szétdarabolásával és az Orosz Birodalom megalakulásával megváltozott. Az újonnan feltűnt nagyhatalom – történelmi léptékekhez viszonyítottan – nagyon gyorsan hatalmas erőre tett szert, Svédországtól elhódítva a Baltikumot, és a 19. századra mai Finnország területeinek nagy részét is.

100 éves vihar előtti csendet követően az első világháborúban meggyengült, majd német külső segítséggel a Bolshevikok által szétvert Oroszországból, szintén német (illetve svéd, lengyel és baltikumi) segítséggel sikeresen kivált Finnország, egy függetlenségi háború eredményeképp. Ez pedig Svédország számára hatalmas megnyugvást jelentett, mivel lett egy “ballaszt” a két ország között, így a fenyegetettség érzése is csökkent.

A második világháborúban azonban a helyzet újra forróvá vált, a Szovjetunió agresszív térhódításával és Finnország többszörös megtámadásával. Erre Svédország a Szovjetunió ellenfeleinek támogatásával és saját hadseregének minél nagyobb mértékű fejlesztésével reagált.

A háború elején könnyű járművek tekintetben az L-60-as harckocsival és a Lynx páncélautóval még tudták tartani a lépést a nagyhatalmakkal, emellett pedig olyan különleges és innovatív megoldásokat is kifejlesztettek, mint az L-30 és L-80. Azonban a háború későbbi szakaszaira kezdett Svédország lemaradni, ipara nem volt képes lépést tartani az óriás birodalmakkal.

Ez a hidegháborúra még egyértelműbbé vált, a Koreai és Vietnámi Háborúval egyre növekvő szovjet fenyegetésre saját MBT harckocsi fejlesztéssel nem voltak képesek reagálni, így csak a meglévő második világháborús harckocsijaik fejlesztése mellett tudtak dönteni.


Fejlesztés

Az új programban részt vevő járműveket Pansarvärnskanonvagn* névvel látták el, a Pvkv m/43 tiszteletére, amit még a második világháború alatt, az erős német kötöttségű Landsverk készített a Stridsvagn m/42-böl, a StuG mintája alapján. *(szabadfordításban páncélvadász)

A két kiválasztott második világháborús svéd alvázat az L-60 és a cseh TNH tervrajzaiból készült Strv m/41 adta. (A cseh harckocsi Pz.38 néven német szolgálatban lehet ismerős.)

Utóbbi esetén az Strv m/41 testre, egy könnyen páncélozott, 3 ember befogadására képes, emiatt viszont nagy profillal rendelkező tornyot szereltek, amit vagy a 75 mm L/60 Ivkan m/37 vagy az 57 mm L/46.8 Pvkan m/43 ágyúval lehetett ellátni. A két tervezetet Pvkv II és Pvkv III névvel illették.

Az L-60 testre egy sokkal kisebb méretű, valamennyivel jobban páncélozott tornyot szereltek. Fegyverzet opciója itt is a 75 mm L/60 Ivkan m/37 és az 57 mm L/46.8 Pvkan m/43 ágyú volt, de ‘csak, hogy megzavarják az olvasót’ itt az 57 mm-es változatot Pvkv IV A, míg a 75-öset Pvkv IV B-nek nevezték el.


Tulajdonságok

A kísérleti harckocsik teste egy az egyben megegyezett az alapul vett harckocsikéval, az alvázon és meghajtáson semmi különösebb változtatást nem hajtottak végre.

A Pvkv II-t és III-t az Strv m/41-ben megismert, 165 lóerős Scania-Vabis L 603 hajtotta, amely a szokásos előre 43, hátra 5.3 km/h-s végsebességet jelentette. Terepen való menetképessége, gyorsulása és mászóképessége a 11-ről 12 tonnára nőtt tömeg miatt azonban romlott, a súlypont komoly megemelkedése miatt pedig menetstabilitása is csökkent, emellett egyenetlen talajon a felborulás is komolyabban veszélyeztette.

A Pvkv IV esetén is megegyeznek a menettulajdonságok az alvázat adóval. 145 lóerős Scania-Vabis 1664 motor, 45 km/h végsebesség előre, 5.3 hátra és a kismértékben megemelkedett tömeg miatt romlott a mobilitás. Bár itt a harckocsi össztömege csak minimálisan, 9.3-ról 9.56 tonnára nőtt, és súlypontja is szinte változatlan maradt ezért menetképességeinek csökkenése is csak minimális volt az eredetihez képest.

Páncélozottság tekintetében a két típus érdekesen osztozott. A Pvkv II és III az Strv alváz miatt testen viszonylag jó szemből 50 mm, oldalról küzdőtérnél 20, motortérnél oldalról és hátulról 15, felülről 8-13, alulról 8-15 mm páncélzattal rendelkezett. Tornya csak a kézifegyverek megállítására lett felkészítve, elölről 15, oldalról és hátulról 10 mm-es páncélzatával, tetőpáncélzat nélkül. Ez ugyan növelte a kilátási, és felderítési viszonyokat, illetve a szabad tér miatt a legénység munkáját is megkönnyítette, azonban védtelenné tette a felülről érkező támadásokkal szemben.

Ennek ellentettje lett a Pvkv IV. Tornya szemből 20+15, oldalról és hátulról 13-15 mm páncélvédettséggel rendelkezett, és felülről is védte 5-13 mm páncél. Teste viszont csak 13 mm páncéllal volt borítva minden irányból, igaz az elejére rá lehetett szerelni egy további 30-35 mm védettséget jelentő lemezt.

A Pvkv IV hatalmas hátránya volt “testvéreihez képest”, hogy az 5 helyett csak 3 ember befogadására volt képes, ezért a parancsnoknak kellett elvégeznie a rádiós és töltőkezelő feladatot is, ez a lőszerek rossz elhelyezésével együtt azt eredményezte, hogy ugyanazon löveg betöltéséhez szükséges idő a másfél-kétszerese volt a Pvkv II/III-hoz viszonyítva.

Az alap fegyverzet mellett mindegyik rendelkezett 1-1 db 8 mm-es 8 mm ksp m/36 géppuskával, amely a Pvkv IV esetén párhuzamosított volt, a Pvkv II és III-nál pedig a testben volt és a sofőr mellett helyet foglaló rádiós/géppuskás kezelte.

Fő fegyverzetre a két opció a 75 mm-es L/60 Ivkan m/37 és az 57 mm-es L/46.8 Pvkan m/43 ágyú volt. A 75 mm-es egy légvédelmi ágyú átalakított változata, 10 másodperces töltéssel és 110-120 mm átütéssel, legnagyobb előnye a nagyobb rombolóerő.
Vetélytársa a vontatott páncélelhárító ágyú múlttal rendelkező 57 mm-es löveg, 4.5-5 másodperces töltéssel és lövedéktípusok széles tárházával, amely magába foglal robbanó (HE), páncéltörő-robbanó (APHE) [~90 mm átütéssel], páncéltörő (AP) [közel 110 mm átütéssel], és Sabot (ADPS) lövedéket is [140 mm átütéssel].

[Az átütési értékek 500m, 30 fok, 80%-ban értendők, a töltésidők a Pvkv II/III-ra vonatkoznak.]


Szolgálat

A harckocsikból próbadarabig jutottak, amikor Svédország hosszas diplomáciai út során végül sikeresen elintézte brit Centurion páncélosok beszerzését, ezzel pedig a felújítási munkálatok félbeszakadtak és a Pvkv tervezet pályázatát törölték.

A megépült harckocsikat szétbontották, egyetlen megmaradt nyoma a Pvkv II tornya, amit tüzérségi célpontnak használtak.

Sorrendben: Pvkv IV, Pvkv III és Pvkv II

Játékban

A Pvkv ‘család’ folyamatosan bővül a War Thunder-ben. A Pvkv m/43 és Pvkv II a svéd nemzettel együtt érkezett a játékba az 1.97-es frissítéssel, most pedig több, mint két év várakozás után a 2.17-tel Pvkv III-at is a körünkben üdvözölhetjük és lehetséges, hogy a Pvkv IV érkezése sincs messze.

A Pvkv II és III az Strv m/41 (TNH/Pz.38) testre épült, magas profilú és könnyen páncélozott toronnyal ellátott páncélvadász, a II esetén egy 75, míg a III esetén egy 57 mm-es ágyúval felszerelve.

Ezen változatosság biztosítja a játékos számára, hogy akár az erősebb rombolóerejű nagyobb kaliberű ágyúkat, akár a gyorsabban tüzelő, nagy átütésű lövegeket kedveli jobban, megtalálja a maga játékstílusához illeszkedő Pvkv páncélvadászt.


3 replies »

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s