Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves játékosok!

Olaszország első rohamlövegével fogunk foglalkozni, ami nem más, mint a Semovente 75/18.

Története

Olaszország a háború kezdetekor a kora legfejlettebbjeihez képest elavult, de ellenfeleivel szemben megfelelő könnyű és közepes harckocsikkal rendelkezett. Ezek kis kaliberű 47 mm-es ágyúik (a korban csak a németeknek volt nagyobb [50 mm-es] harckocsielhárító ágyújuk páncéloson), fel tudták venni, az ellenséges páncélosokkal a versenyt, de alkalmatlanok voltak gyalogság, bunkerek, lőállások és erődítmények ellen.

1940-re ezt a hiányosságot akarta orvosolni Sergio Berlese, aki a StuG francia sikereit szemlézve, egy ahhoz hasonló rohamlöveget képzelt el, a már szolgálatban álló Carro Armato M13/40 alvázán, amire az ő által tervezett Obice da 75/18 modello 34 tábori ágyú, harckocsiágyúvá való átalakított változata került volna.

A elképzelést az Olasz Hadügyminisztérium ígéretesnek találta, kis változtatások után 1941 februárjára el is készült 60 darab, majd a továbbiakat már az új M14/41 alvázával (és fejlesztett meghajtásával) építették tovább. Amely a jobb váltó és az új SPA 15 T motor miatt megnövekedett mobilitást jelentett a harckocsi számára.

Harckocsi

A harckocsi fő fegyverzete, mint már említettük, a Sergio Berlese által tervezett Obice da 75/18 modello 34 tábori ágyú harckocsiágyúvá átalakított változata, így meg is tartotta (ha korlátozott mértékben is) egy tábori ágyú jó tulajdonságait, mint a nagy lőtávolság, és a magas pusztítóerő.

Elég jó kitérítési értékeket kapott, ez oldalirányban 20/20, függőlegesen pedig -12/+22 fokot jelentett, a legutolsó érték elmaradt a kívánatostól, ez az eredeti 9 és fél kilométeres hatótávot 7 és fél kilométeresre csökkentette, de még ez is messze elegendő volt az erődítmények és lövészárkok ellen, ezt megsüvegelendő a nagy ballisztikus ív, amivel könnyedén “be is tudták ejteni”a fedezék mögé a nagy robbanóerejű repeszromboló gránátokat.
Természetesen harckocsik ellen is fel lett készítve a Semovente, itt hatékony lőtávja 800-1200 méter volt, később ez a fejlettebb páncélosok megjelenésével folyamatosan csökkent, a Sherman harckocsikat szemből csak 500 m-en belülről volt képes beütni páncéltörő robbanó lőszerével. (Köszönhetően ballisztikus pályájának, ami valamelyest ellensúlyozta az M4 döntött páncélzatát, illetve a lövedék magas normalizációs értékének.)
Ezen hátrányán a német tervek alapján készült kumulatív (HEAT) lőszerek segítettek, amelyek bármely távolságon 100 mm közeli átütéssel bírtak.
Az APHE lőszerével való átütéséről brit feljegyzések vannak, ők 0 fokos (merőleges) páncélzat esetén 50 mm-t mértek 1000 yard (914 m) távolságból.

A lőszerek hatalmas választéka(APHE, HE, HEAT, Füst) és az ágyú kiemelkedő teljesítménye így nagyszerű tűzerőt biztosított a Semovente számára, de a páncélzatra sem lehet sok panasz.
Mind az M40, mind az M41 változatot oldalról és hátulról 25-30 mm páncélzat védte, lényegesebb eltérés szemből volt, itt az M40: 40 mm, míg a M41: 50 mm rétegelt páncéllal volt ellátva, igaz míg az M40 esetén ez szépen döntve volt, az M41-nél a könnyebb gyártás érdekében ezen döntöttségen nagy mértékben csökkentettek, ez pedig csökkentette ellenálló képességét a közel kerülő páncéltörő ágyúkkal szemben.
Ezt a harctéren egy további 25 mm-es lemez felszerelésével orvosolták, így a teljes védettsége szemből a harckocsinak 75 mm többszörösen rétegelt páncélból állt, amely még a német 80 mm-es páncélzatnál is hatékonyabbnak bizonyult. Ha pedig még ez sem volt elég, akkor további lánctalpakat és homok vagy cementzsákokat szereltek a harckocsi elejére. Felülről a legénységet 15 mm páncélzat védte.

Persze a sok páncélnak súlya is volt, ami a harckocsit majdnem 15 tonnásra növelte, ezt egy 145 lóerős Fiat SPA 15T M41 V8 dízelmotor hivatott kompenzálni, amely a rohamlöveget 36 km/h végsebességre tudta felgyorsítani.
A jó váltórendszer és felfüggesztés miatt, a harckocsi mobilitását csak mérsékelten csökkentette a sivatag homokos talaja, így az bőven lépest tudott tartani a többi tengelyhatalmi közepes harckocsival és lehetőséget biztosított az ellenséges állások oldalba kerülésére vagy az üldöző páncélosok faképnél hagyására.

Semoventéhez illően a harckocsit 3 legénységi tag irányítja, a megszokott módon (sofőr, irányzó/parancsnok, töltő/rádiós/géppuskás). Ez ugyan ahhoz vezetett, hogy egy embernek több feladatot is be kellett töltenie, de így a tudták a méretet minimálisra venni, ami pedig egy újabb alacsony profilú, nehezen észlelhető olasz harckocsit eredményezett.

Szolgálat

A Semovente 75/18-at az olaszok szerették, az ellenfelei pedig tisztelték. Ez a legnagyobb dicséret, amit harcjármű kaphat. Legénysége, alacsony profilja, erős páncélja és halálos ágyúja miatt szerette igazán, a meghibásodások kezdetben még viszonylag gyakoriak voltak, ezeket azonban az új fejlesztett légszűrő 1942-re szinte 0-ra redukálta, így a javításokkal sem kellett sok időt eltölteni.

Előnyei Líbiában mutatkoztak meg igazán, optimális esetben 30 az 1-hez volt az arány (elpusztított harckocsik / veszteségek) közepes harckocsikkal szemben, ez a fejlett Sherman-ek feltűnésekor csappant csak meg, mivel ezen harckocsik 500 m-nél távolabbról való átütése nehéz feladat volt, azonban válaszul megnövelték a 44 lőszert magába foglaló tárolóban a HEAT lövedékek arányát, illetve addigra már az új 32 és 34-es űrmérethosszúságú ágyúkkal felszerelt Semovente 75/32 és 75/34 teljesen leváltotta a 75/18-at, ezek pedig nagy távolságból is fel tudták venni a harcot páncéltörő lőszerekkel az M4 ellen.
A 75/18 persze nem adta könnyen magát, még El Alamein-nél is viszonylag sok állt szolgálatban, ahol képesek voltak megvédeni egy állást 20-szoros brit túlerővel szemben is.

A Semoventét a németek is tisztelték, az olasz kapituláció után 131 db 75/18-at is kimentettek, amelyeket StuG 850(i) néven a háború végéig alkalmaztak. Körülbelül 50 élte túl, ezeket gyalogságtámogató harckocsiként az ’50-es évekig használta az olasz hadsereg, kiállítva pár példány még ma is megtekinthető.

Táblázat

Játékban

A War Thunderben a Semovente 75/18 a tier II első páncélvadásza 2.3-as BR-rel, az 1.85-ös frissítésben érkezett a játékba. Ez elég kecsegtető is lehetne, azonban ez a harckocsi is szenved a sok valóságostól erősen eltérő változtatástól.

• Páncélzata nem rétegeltként funkcionál, így nem ad plusz védelmet, illetve a rászerelhető + 25 mm-es páncéllemez is az első próba után lekerült róla, valamilyen okokból.
• A valóságos SPA 15 T motor helyett az elavult SPA 8 T van benne ez 145 helyett 125 lóerőt eredményez.
  • Hozzáteszem végsebességéből is 3 km/h-t lefaragtak, ami az régi M40-es váltóra utal, ezen esetben a motor is ráfogható (volt olyan M40 amibe még a régi motor került), de akkor az egész kialakításának is máshogy kellene kinéznie (pl amit említettem is a 40 mm-es döntött páncéllemez szemből)
• Átütése is átlagban 15 mm-rel kisebb a valóságosnál, amely elég tetemes veszteség ezen BR-ben.

Ezen hiányosságok erősen módosítják a Semovente 75/18 alkalmazhatóságát. Alacsony BR-je miatt viszont csak kortársai vagy legrosszabb esetben egy évvel fiatalabb harckocsik ellen kell mennünk, amik ellen még így is fel tudja venni a harcot, a HEAT lőszerének a játékban való elég magas sebzése és hihetetlenül kiemelkedő átütése miatt pedig az AP lőszer hiányosságait csak addig érezzük, amíg említett HEAT lőszert ki nem fejlesztjük (vagy goldozzuk).

Legnagyobb előnyeit a Semovente még így is megtartotta, így az alacsony profil könnyed álcázhatóságot biztosít nekünk, a 75 mm-es ágyú sebzése pedig elég magas, hogy bármely szembe jövő harckocsit egy lövéssel a túlvilágra küldjünk.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Összes magyar cikk az 1.85-ös frissítésről!

Forrás: War Thunder