Kedves játékosok!

Folytatódik az [Elemzés] sorozat a IV. rangú német Ta-152 H1 magassági elfogó vadászrepülőgéppel. Szerintem az egyik legszebb légcsavaros gép a játékban. 🙂

Áttekintés

A Ta-152 a Focke-Wulf gyártmánya, amely egy soros motorral felszerelt, magassági vadász célokra fejlesztett együléses vadászrepülőgép volt és a második világháború végén jelent meg a Luftwaffe (Német Légierő) arzenáljában.
Az Fw 190 D–9 altípusából került kialakításra. A fejlesztés indoka a Harmadik Birodalom területét egyre nagyobb erővel sújtó szövetséges bombatámadások elleni hatékony védekezés. Az Egyesült Államok által végrehajtott nappali bombázások során berepülő bombázók nagy magasságban közelítették meg a célterületet és ezek levadászása a rendelkezésre álló típusokkal nehezen volt megvalósítható.
Miután a német hírszerzés értesült a B-29 Superfortress bombázó repülőgép építéséről, az események hirtelen felgyorsultak. A meghívásos pályázaton kettő repülőgépgyár, a Messerschmitt AG., és a Focke Wulf Flugzeugbau AG. képviseltette magát egy-egy repülőszerkezettel. Mivel túl sok idő nem állt a gyártók rendelkezésére, így mindketten egy korábbi típusuk alaposan módosított változatával próbálták elnyerni a tendert. Messerschmitt a Me-109 H modifikációjával, a Focke-Wulf pedig Kurt Tank főmérnök Fw-190-esen alapuló Ta-152 terveivel próbálta elvarázsolni a Légügyi Minisztérium embereit. Végül a Ta-152 került ki győztesen, ami a vadászrepülő adottságait nézve nem is lehetett meglepő.
A Ta-152 ugyan a Fw-190 alapjaira épült, ám a teljesen eltérő feladatkör, vagyis a nagy magasságokban (8-10 ezer méter) történő légiharc komoly változtatásokat kívánt. A gép törzsét a mérnökök 60 centiméterrel meghosszabbították, illetve a szárnyfelületeket a jobb manőverezőképesség érdekében jelentősen megnövelték. Természetesen új erőforrásra is szükség volt, ami okozott némi feszültséget Kurt Tank a Focke-Wulf főmérnöke, és a Birodalmi Légügyi Minisztérium (RLM) között. Mert míg Kurt a drágább, sorozatgyártási problémákkal küszködő Junkers Jumo 213E motorra voksolt, addig az RLM emberei már jól bevált, ám jóval szerényebb lépességekkel bíró Daimler-Benz DB 603-as aggregátot szerették volna a Ta-152-ben látni.
Mivel a Ta-152-es munkálatainak rohamléptekben kellett haladnia, ezért az első prototípus már 1944 júniusában a levegőbe emelkedett. A pilótákat pillanatok alatt elvarázsolta a repülő teljesítménye, kiváló manőverezhetősége és a mozgékonysága. A prototípus már a tesztek alatt elérte a 759 kilométer/órás végsebességet, és a 14800 méteres csúcsmagasságot. Ez pedig azt jelentette, hogy képes volt a gázturbinás Me-262-vel is lépést tartani!
Az első sorozatgyártású H0-ás Ta-152-esek 1944 októberében készültek el, amit kicsivel később 1945 január 1-én a komolyabb harcértékű H1-es széria követett. Ez a 150 darab repülőgép azonban már nem tudott komoly veszteséget okozni a szövetséges haderőben. Idő és tapasztalt pilóták hiányában (mivel a háború vége felé a Luftwaffe komoly veszteségeket könyvelhetett el a pilótái terén is) a Ta-152 hozzá méltánytalan feladatot kapott, a Messerschmitt Me-262-esek támaszpontjait védték az idegen vadászoktól, illetve a gázturbinás gépek le és felszállását biztosították a levegőből. Pedig ha sikerült volna néhány alakulatot felállítani a Kurt Tank féle Ta-152-es vadászrepülőgépekből, akkor valószínűleg komolyabban is beleszólhattak volna a háborúba.

Ta-152 H1

Altípusai

• C: Csapásmérő feladatokra.
• E: Felderítés.
• H: Magasságivadász-feladatokra.

Rövid pályafutása során a típussal hét (4- Josef Keil, 3- Willi Reschke) igazolt lelövést könyveltek el pilótái négy saját repülőgép elvesztése mellett (Az adatok bizonytalanok). Egy példánya élte túl a háborút, amely jelenleg az USA-ban vár restaurációra.

Fegyverzet

A Ta-152 H1 verzió három darab gépágyúval rendelkezik. A legnagyobb a 30 milliméteres MK 108-as (90 db lőszerrel) a légcsavartengelyen keresztül apríthatta az ellenséget, míg kettő MG 151 jelzésű 20 milliméteres szerkezet (egyenként 175 db lőszerrel) a szárnytöveknél kialakított fegyverszekrényben kapott helyet. Tehát a fegyverzet közel van a repülőgép tengelyéhez emiatt a célzás nagyon pontos tud lenni (közelre), a fegyverösszetartás nem olyan fontos, de érdemes azért beállítani 300-400 méterre. Mind a 30 mm-es, mind a két darab 20 mm-es gépágyú lövedékei alacsony repülési sebességgel rendelkeznek, ezért közelről érdemes csak használni, mivel nagyobb távolságban sokat veszítenek mozgási energiájukból és nagyon pontatlanná vállnak. A gépágyúkon kívül más fegyverzettel nem rendelkezik, mivel elfogó vadász. Ez a három gépágyú bőven elég bármely bombázó gyors megsemmisítésére, a lőszermennyiség pedig elegendő 3-5 gép lelövésére.

Motor, mozgékonyság

A Ta-152 H1 az alapból is komoly ménesállománnyal rendelkező 1750 lóerős 12 hengeres folyadékhűtéses Junkers fél Jumo 213E aggregátot kapta, amely a nagy magasságban történő vadásztevékenységre lett optimalizva. Kissé lassú az alacsony és a közepes magasságon, nem is érdemes használni csak ha rákényszerülsz. A valóságban jó menőverező képességét dicsérték, de a játékban ez nem jön elő, maximum nagy magasságban fordul jobban, mint más gépek. Fordulóharc nem az erőssége, elsősorban a széles és vékony profilú szárny miatt. Ahogy az egyik videós mondta: “WEP till I die!”. Teljesen igaz. Minden harci esetben maximális tolóerővel nyomasd, illetve emelkedésnél is simán lehet, mert lassan melegszik túl. (RB-ben is)

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Előnyök és hátrányok

előnyök:

• jó manőverezhetőség, nagy sebesség, könnyű kezelhetőség nagy magasságon
• jó teljesítmény 7000 méter felett
• erős fegyverzet (3 db gépágyú) és elegendő lőszermennyiség
• a 30 mm-es gépágyú közelről nagyon hatékony
• jó emelkedőképesség (csak WEP-el)
• bombázók ellen az egyik legjobb

hátrányok:

• mindkét fajta gépágyú (30 mm, 20 mm) lövedékeinek alacsony a torkolati sebessége, csak közelről hatékony
• dogfight-ra nem alkalmas
• elfogó vadász szigorúan, más célokra nem alkalmas
• alacsony magasságon nehezebben fordul, könnyen kimanőverezhető
• tapasztalt pilóta szükséges hozzá

Alkalmazás

Repülj magasan, lehetőleg 10 km felett, mivel ezen a magasságokon a motor a leghatékonyabb, persze ellenfél is kell. 3800 m felett már észrevehető a változás ahol a motor már kezd nagyobb teljesítményen üzemelni, de ez általában nem elég a harchoz, ne támaszkodj rá. A legtöbb játékos ezt a repülőgépet “Boom and Zoom”-ként használja. Emelkedj már a csata elején, mint az őrült és indulj a lehetséges védendő (ezáltal az ellenség bombázóinak útjába eső) objektumok, járművek irányába. A bombázókat jól megközelítve támadd, 400 méter távolság felett nem érdemes tüzelni, mert nehéz eltalálni a fentebb leírt okok miatt. Közelről nem hibázhatsz, kevés lőszer elég a kilövéshez. A bombázók megsemmisítése után (3-5 gépre / vagy többre elég a lőszered) vissza a reptérre, feltöltés és javítás (biztos kell mert veszélyes munka a bombázók megközelítése) után mehetsz segíteni társaidnak a vadászok ellen.
Megfelelő használat mellett élvezetes repülőgép még “stock” állapotban is. Dogfight-t viszont kerüld ha tudod illetve a fordulóharcot is, persze ez nem mindig jön össze. 🙂

Ha van további tapasztalatotok a géppel kapcsolatban akkor kérlek Titeket, hogy itt a Hozzászólásban osszátpok meg a többi játékost segítve! 🙂