Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves játékosok!

Az OF-40 kialakításához és a hozzá fűzött reményekhez képes leszerepelt, sikertelennek is mondható tervezet volt.

Története

Az OF-40-et Olaszország a hetvenes években az import harckocsiik lecserélésére, belföldi és külföldi szolgálatra és komolyabb exportra kívánta kifejleszteni, a harckocsi nem is rendelkezett rossz képességekkel, az akkori Leopard 1 MBT-vel nagyjából párban volt, viszont a nagyobb hatalmakhoz képesti sokkal kisebb befolyása miatt exportálni is csak nagyon keveset tudott belőle, illetve további csapást jelentett, hogy a hazai gyárak sem akartak átállni a gyársására, az olasz hadsereg sem rendszeresítette, hanem a megszokott német harckocsinál maradt.

A tervezők nem adták fel, a harckocsi jó teljesítménye megihlette őket, az önjáró ütegek alapjául való használatára ilyen volt a Palmaria, amely egy 155 mm-es tüzérségi ágyúval lett felszerelve, illetve az Otomatic, amely légvédelmi szerepet töltött volna be.

Mint NATO tagállam Olaszország is rá volt kötelezve komolyabb haderő fenntartására, mivel a háborúban teljesen szétverték iparát, így ezt csak külföldi járművek megvételével tudták megoldani. Az ország ipara időszakosan megpróbált talpra állni, és saját gyártmányaikkal leváltani az import járműveket, de ezt sosem sikerült/engedték nekik Egy ilyen próbálkozás volt az OF-40, és az Otomatic változata is, amivel a Flakpanzer Gepard és Chieftain Marksman önjáró légvédelmi harckocsikat próbálták túlszárnyalni.

Harckocsi

A test adott volt, egyedüli változást a motor jelentett, itt az eredeti 830 lóerős MTU MB 838 Ka 500 dízelmotort annak egy gyengébb 750 lóerős 837-es változatára cserélték. Ez a harckocsi mobilitását erősen csökkentette, viszont hatótávolságát növelte és fogyasztása is kedvezően változott. A tervezők szerint előbbire feladata alapján nem volt komoly szüksége, viszont utóbbiak megkönnyíthetik eladási potenciálját.

Az ágyú kiválasztásánál egy 76 mm-es automata tengerészeti ágyúra esett a választásuk, köszönhetően annak fantasztikus népszerűségének és szeleskörű felhasználhatóságának. Ezen fegyverzet alkalmas volt ellenséges légi, földi és vízi célpontok nagy távolságból való megsemmisítésére is így azt harcjárművekbe is tökéletesen, komolyabb átalakítások nélkül, be lehetett építeni. 

Egyetlen érdemi változást tűzgyorsaságában fedezhetünk fel, akár 120 lövedéket tud magából kivetni percenként, illetve az automata és félautomata lehetőség mellett 6-os sorozatlövés leadására is lett lehetőség.

A megoldás furcsának tűnt a többi ország és gyártó számára, akik addig sokkal kisebb 20-40 mm-es kalibereket használtak légvédelmi fegyverként, de a szokatlan megoldás meghozta gyümölcsét. Ellenséges helicoptereket 6, míg repülőket 4 kilométeren belülről probléma nélkül megsemmisített, míg hajóágyú tulajdonságainak köszönhetően az ellenséges földi járművek ellen is fel tudta venni a harcot és 2 kilométeren belül rájuk is nagy veszélyt jelentett. 

A harckocsit a legfejlettebb észlelő-felismerő rendszerrel látták el. Így akár egy tucat ellenséges célpontot is egyszerre figyelemmel tudott kísérni 10 km-es távolságból.

Kiváló fegyverzete, miatt ‘minden-az-egyben’ típusnak készítették. alapvető célja a levegő tisztán tartása mellett, harckocsi elhárító feladatra és tengerparti védelemre is alkalmassá tették. Ehhez a közelségi robbanó mellett páncéltörő robbanó, és APDSFS lövedékeket is kapott, utóbbi átütése meghaladja a 300 mm-t.

Szolgálat

Ígéretessége ellenére nagyon szomorú sorsa jutott. A hidegháború a végéhez közeledett, így az európai országokon is lazult a hurok a hadi kiadások nagyságát tekintve, emellett pedig kezdték leváltani a hagyományos fegyverek helyett, a csak föld-levegő rakétával rendelkező (SAM) légvédelmek, így a Otomatic sorozatgyártása is elmaradt, egy megépült prototípusa a mai napig megtekinthető.

Táblázat

Játékban

Az Otomatic, a játékba érkezésével forradalmasítja a légvédelmezést. Nagy sebzési körrel rendelkező, közelségi robbanós lőszerei a repülők rémálma lesz, akiket a radarnak köszönhetően már jóval azok közel érkezése előtt fel tudunk fedezni.

Mobilitásunk, habár nem éri el az OF-40-ét, tekintve hogy harckocsink nehezebb és motorunk is gyengébb, nem fog sok fájdalmat okozni, attól nem kell félnünk, hogy csak a csapat mögött fogunk majd kullogni, igaz az előrefutás sem lesz lehetséges.

A ránk támadó harckocsiktól 12 darab APDSFS lőszerünk illetve azok kifogyása esetén további maximum 30 darab APHE tud megvédeni. Talán elsőnek a száma kevésnek tűnik, de a gaijin így akarja megakadályozni, hogy fő harckocsinak használjuk. Ha netán kifogynánk abból a kévés “nyílvesszőből” sem kell azért megijedni, gyenge pontra célozva az APHE is át képes ütni akár szemből még a legkeményebb harckocsikat is.
Ha pedig mi 300 átütéssel szeretnénk öléssorozatokat csinálni csak be kell állnunk egy elfoglalt pontra pár percig és már újra feltöltött lőszerkészlettel indulhatunk csatába. Arra azért felhívnám a figyelmet, hogy a nagy átütést valahol ellensúlyozták is, ami a sebzés. Ezen lőszernek olyan kis sebzésértéke van, hogy még a légi célpontoknak is 2-3 találat kell, a harckocsik legénysége meg néha 1-2 teli találatot is túlél. Szokáshoz híven az lőszerrekeszt ez is szépen robbantja, illetve a motort is valamiért durván sebzi, így a berobbanásra vagy hullbreak-re hajlamos harckocsik ellen könnyebb dolgunk lehet.

Az Otomatic új színt tud majd hozni a nagy tierű légvédelmezésbe. Az ellenséges repülők retteghetnek, és talán a helicoptereknek sem lesz akkora a szájuk. Üröm az örömben, hogy a hatótávolsága a valóságozhoz képest ennek sem haladja meg a 2-3 km-t tehát a fejlettebb helicoptereknek finom falat leszünk, miközben nem lesz semmi lehetőségünk saját magunk megvédésére. Persze ezeket egy-pár értelmes repülővel lehet ellensúlyozni, amik az Otomaticcal együtt dolgozva könnyedén megteremthetik a légi fölényt a hamarosan érkező olasz harckocsik számára.

Összes magyar cikk az 1.85-ös frissítésről!

Forrás: War Thunder